A nagy kárókatona Európában napi 1000 tonna halat fogyaszt el, ami jókora pénzügyi veszteségeket okoz, emellett stresszeli a tenyésztett halakat, és a veszélyeztetett fajokra való ragadozással veszélyezteti a biológiai sokféleséget. Az Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége (FEAP) kritikus állásfoglalást adott ki, amelyben felvázolja a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis) növekvő populációjának kezelésére szolgáló, összehangolt európai stratégia sürgető szükségességét – olvasható a Halászati Lapok legfrissebb, januári számában.
A 23 ország 24 nemzeti szövetségét képviselő FEAP hangsúlyozza a madarak súlyos ökológiai és gazdasági hatásait az európai akvakultúrára és biológiai sokféleségére.
Amint azt a FEAP közleménye kiemeli, az akvakultúra védelme nemcsak a termelőknek, hanem azoknak a millióknak is létfontosságú, akik e szektortól függenek az élelmezésbiztonság és a megélhetés terén. Sőt, ha most cselekszik, Európa megvédheti akvakultúra-iparát, megőrizheti a biológiai sokféleséget, emellett elősegítheti az emberek és a vadon élő állatok kiegyensúlyozott együttélését.
Az elmúlt évtizedekben, amint azt a FEAP a nyilatkozatában említette, a nagy kárókatona populációja ugrásszerűen megnőtt. A BirdLife International egy korábbi monitoring adatai szerint a költőpárok száma meghaladja a 400 ezret, ami közel 2 millió egyedet jelent, ez pedig a valaha feljegyzett legmagasabb szint.
Ez a „robbanás” jelentős kihívásokhoz vezetett, beleértve a kárókatonák napi 1000 tonnát meghaladó halfogyasztását, ami pusztító veszteségeket okoz a haltenyésztő telepeken. A közvetlen veszteségek, például a halfogyasztás, valamint a közvetett hatások, beleértve a stresszt, a csökkent jóllétet és a mérsékelt termelési hatékonyságot, kockáztatják az európai akvakultúra életképességét. A veszélyeztetett fajok, például az angolna és a sebes pisztráng ragadozása súlyosbítja a vadon élő halállományok csökkenését, és akadályozza az EU víz-keretirányelve szerinti jó ökológiai állapot elérését.
Ezen okok miatt a FEAP hangsúlyozza, hogy az EU Madárvédelmi Irányelve értelmében jelenleg végrehajtott helyi gazdálkodási intézkedések nem elégségesek e problémamértékének kezelésére. Ehelyett – a szövetség szerint – egységes európai stratégiára van szükség, konkrét intézkedésekkel, amelyek garantálják az akvakultúra-termelőknek a jogot, hogy megvédjék magántulajdonban lévő halállományukat, és fenntartsák a halak jóllétét azáltal, hogy csökkentik az állandó ragadozást.
A FEAP szükségesnek tartja egy átfogó terv kidolgozását az élőhelyek eltartóképességének felmérésére, szabályozási intézkedések megállapítására és a madárvédelmi irányelv szerinti eltérések alkalmazására vonatkozó adminisztratív folyamatok egyszerűsítésére. Azonnali útmutató dokumentumra is szükség van, amely egyszerűsített, egységes eljárásokat vezet be az eltérések alkalmazására, és csökkenti a bürokratikus akadályokat a gyors intézkedés biztosítása érdekében.
Ezen okok miatt a szövetség azt javasolja, hogy az EU vidékfejlesztési alapjaiból különítsenek el forrásokat a kárókatona-szabályozási intézkedések finanszírozására, és kártalanítsák a gazdálkodókat az állományokban, valamint a létesítményekben keletkezett károkért.
A haltenyésztők elengedhetetlennek tartják továbbá, az akvakultúra-műveletek védelmét szolgáló innovatív technológiák és stratégiák támogatásának növelését. A bevált gyakorlatok megosztása, az EU tagállamai között kritikus fontosságú a hosszú távú sikerhez.
Elborzadt a kormoránok pusztításától a Dunán horgászó Walter Tamás. Részletek fotókkal ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet)
