Nehéz idők járnak a magyar gazdaság szereplőire, a tógazdaságokra is. A klímaváltozásnak erősen kitett halászati ágazatnak egyre gyakrabban kell aszályos, vízhiányos időszakkal megküzdenie, és enyhe téllel, amikor nincs védelmi jégpáncél a tavakon. Ennek következtében egész évben jelentős madárkárral kell számolni. A gazdasági válság szintén kihat a tógazdaságokra, hiszen a termelés inputanyagainak drasztikus drágulása 20-30 százalékkal növelte az önköltséget. Sztanó János, a Szegedfish Kft. tulajdonos-ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy ebben az esztendőben nem számítanak jó eredményre – olvasható a Halászati Lapok legfrissebb, májusi számában.
A vízhiányon kívül az összes többi negatív pénzügyi és piaci hatás begyűrűzik a szegedi tógazdaság gazdálkodásába, kezdte mondandóját az igazgató. A vízpótlás csak azért megoldott a 2100 hektáros tógazdaságban, mert a Tiszából veszik vizet a tavak üzemi szintre való feltöltéséhez. Ez azt is jelenti, hogy nincs belvíz, és az Algyői főcsatornán keresztül lehet szivattyúzni a vizet. Ám a szivattyúk működtetése jelentős pluszköltséggel terheli a gazdaságot. Az áram ára a duplájára emelkedett, amellett a gáz, az üzemanyag, a munkabér, a takarmány költsége is jelentősen megugrott.
Szerencsére elegendő tenyészanyaggal rendelkezik a cég, olyannyira, hogy ivadékból 60-70 tonnát értékesítettek társgazdaságoknak. Ezt azért sem volt nehéz, mert a szegedi tükörponty uniós eredetvédelem alatt áll, és egészséges, szép ivadékot kapnak a vevőik.
Az igazgató az árak emelkedésére visszatérve elmondta, hogy a körtöltéses tavaknak rendkívül nagy az energiaigénye a vízmozgatás miatt. A szivattyúkat mind a betárolásnál, mind a kiszivattyúzásnál, amikor a tavat lehalásszák, használni kell.
A másik nagy kiadást a takarmány megvétele jelenti az idén, mivel a cégnek nincs szántóföldje, ahol a szükséges takarmányt megtermelhetnék maguknak. A takarmányok ára is a duplájára emelkedett. A tavaly őszi betakarításkor környékbeli gazdálkodóktól, őstermelőktől vették a búzát, a kukoricát, a tritikálét, aminek 70 százalékát takarmánybúza tette ki.
A tárolóknak köszönhetően az egész évi mennyiséget képesek betárolni, ezért visszatérő őstermelőktől veszik meg a terményeket. Tavasszal azonban mindig szükség van rá, hogy a szabadpiacról pótolják a hiányzó mennyiséget, ami komoly kiadást jelent cégnek.
Nagy problémát okoz a fizikai dolgozók hiánya. Az igazgató hangsúlyozta, hogy halászmérnökből, szakmérnökből nincs hiány, mivel az egyetemek kellő létszámú utánpót lást képeznek ezen a területen. A szegedi tógazdaságban három üzemegységben folyik a munka. Mindegyik üzemegységben halász szakmérnök, szaküzemmérnök az első vezető, ezen a területen tehát jól állnak. De nincs fizikai dolgozó, halász szakmunkás, aminek az az elsődleges oka, hogy a középfokú képzésük megszűnt Magyarországon. Másrészt a folyamatos álláshirdetések ellenére egyáltalán nincs jelentkező. Még csak azért sem hívják fel a céget, hogy milyen fizetésért keresnek munkaerőt.
A térségben működik egy munkaközvetítő cég, ahonnan egy-egy lehalászáshoz, halkihelyezéshez, halválogatáshoz alkalmi munkásokat kapnak, de a szakképzetlen munkaerő igénybevétele kényszermegoldás, hiszen minden pillanatban oda kell rá figyelni, emiatt nem hatékony a munkavégzés.
Sokan gondolják, hogy a halász szakmához nem kell képzettség. Hát ebben tévednek, mert a halállományt gondozni, etetni, figyelni kell, nehogy betegség üsse fel a fejét. A takarmányt időben, elegendő mennyiségben kell kiszórni, mert különben nem nő a hal. A hálóhúzás, a lehalászás is nagy szakértelmet kíván, nem beszélve az eszközök, a szerszámok, a gépek, berendezések használatáról, karbantartásáról.
Az igazgató hangsúlyozta, hogy azonnal fel tudna venni 20-25 embert a céghez, mert nemcsak a tavakhoz, hanem a halfeldolgozóban is szükség volna új munkaerőre. A halfeldolgozóban ideális (légkondicionált) körülmények között dolgoznak, és nem szükséges iskolai végzettség sem, mert a régi dolgozók betanítják az újakat haltisztításra, filézésre – de erre a munkára sincs jelentkező.
Ami a piaci halat illeti, az idei évben még szűkösebb lesz a kínálat, de a jövő évtől már nem lesz probléma a piac maximális ellátására. Ivadékkal jól állnak a tógazdaságok, ezek a halak 2023–2024-ben már elérik a piaci súlyt.
Szegeden 2020–2021-ben nem volt elegendő kétnyaras ponty, ami az idei évre biztosítja a piaci halat, mivel három év kell a 2-2,5 kilogrammos súly eléréséhez. Az állandó vevőket természetesen folyamatosan kiszolgálják, így a dél-alföldi térségben nagyon sok halászcsárdát, éttermet látnak el jó minőségű hallal. Baja térségéből is vannak állandó vevőik. Arra viszont már kevésbé vállalkoznak, hogy a korábbi, 20-30 százalékos export mennyiséget is biztosítsák.
Az idén visszafogják az exportot, amit részben Nyugat-Európában, a HungaroFish Kft.-n keresztül teljesítettek, részben pedig a cég látta el szegedi hallal az erdélyi magyarokat. Az export mennyiségét a termelés 10 százalékára csökkentik. Az idei év nem alakul jól, mert a termelési költségek nagyon emelkednek, és fennáll a veszélye, hogy 2022-ben veszteséges lesz a cég, fogalmazott Sztanó János.
A halfeldolgozó megépítése jó ötletnek bizonyult, mert sok olyan étterem van ma már, hogy csak az elsődlegesen feldolgozott haltermékeket hajlandó megvenni. A nem hűtött, friss hal iránt egyre nő a kereslet a lakosság körében is, így egész évben van forgalom.
A húsvét és a karácsony kiemelt halfogyasztási időpontok, ekkor még az előre megrendelt halért is sorba kell állni. Ma már nem szeretnek a családok odahaza halat tisztítani, ugyanakkor azt is tudják, hogy a halboltból vásárolt termékekkel friss halból készítik a halászlevet, a rántott pontyszeletet, és más finom halételeket.
A Szegedfish Kft. mindig pályázott MAHOP-forrásokra. Az igazgató szerint nagy probléma, hogy nem tudni, mikor írják ki a nekik fontos pályázatokat. Ezek közül az egyik a fejlesztési támogatásokra vonatkozik. Korábban kezdeményezték, hogy a fejlesztések között szerepeljen a gazdasági kisvasút fenntartása, felújítása, új mozdony beszerzése. A cégnek ez létfontosságú, mert Fehértón kizárólag kisvasúttal lehet közlekedni, a pálya hossza meghaladja a 14 kilométert. A gazdaságban kizárólag kisvasúttal tudják a helyszínre szállítani a takarmányt, de a halat, a trágyát, az embereket is a járművel juttatják el a megfelelő helyszínre. S a meglévő eszközök, a csónakok pótlására is szükség volna.
A megnövekedett energiaköltségek miatt – és ez már a másik fontos pályázati lehetőség – azt tervezik, hogy napelemparkot telepítenek – ha lenne rá pályázati forrás. A cégnél ugyanis igen jelentős költségeket emészt fel az áramfelhasználás is, amit megújuló energiával ki tudnának váltani.
Az igazgató úgy fogalmaz, hogy jó volna minél hamarabb megtudni a pályázati lehetőségeket, de a hírek szerint a pályázatokat csak ősszel írják ki. Így csak jövőre lehetséges a beruházásokat megvalósítása.
Ha már a támogatásokról beszélünk, Sztanó János elmondta, hogy a környezetvédelmi támogatásra is nagy szükségük volna. A tavalyi madár-szinkronszámlálási adatokat feldolgozva – a Csongrád-Csanád Megyei Madártani Egyesület számolja és összegzi minden hónap végén a madarak számát – kitűnik, hogy a hét legnagyobb halfogyasztó madár (124 madárfajtát számolnak egyébként) évente 40 millió forint értékű halat eszik ki a tavakból, ami 6-7 tonnát jelent.
A cégvezetés nem akarja elzavarni, kilőni a madarakat, sem ritkítani az állományt, mert tisztában vannak vele, hogy a madaraknak is kell az élőhely. De az nem elfogadható, hogy – és ezt évek óta hangoztatja a halász szakma – minden költséget-veszteséget kizárólag a tógazdáknak kell fizetniük. Fehértón egyébként hivatásos vadászok és halőrök riasztják a nagy kormoránt és a sárga lábú sirályt, és megengedett számban ritkítják a madárállományokat. A cégnek 12 halőre dolgozik a tavaknál, akik az őrzési feladatokon túl figyelik a halállomány éjszakai mozgását és a zsilipeket kezelik a vízbefolyásoknál.
A cég vezetőinek a társadalmi szerepvállalása is széles körű, s a helyi szervezeteknek nem csak aktív tagjai, hanem aktív támogatói is. Ez adottság is, fogalmazott az igazgató, mert a cég 2100 hektáros tógazdasága több település határában – Sándorfalva, Kiskundorozsma, Szatymaz és Szeged – fekszik. Az érintett települések önkormányzataival, civil szervezeteivel szoros kapcsolatot ápolnak, a cégvezetés négy évtizede irányítja a tógazdaságot, így szinte mindenkit jól ismernek.
Aktívan közreműködnek a karitatív szervezetek munkájában is. Sztanó János több évtizede tagja a Rotary Klubnak, Lódi György, a cég másik tulajdonosa, termelési igazgatója a Lions Klub munkájában vesz részt, és ahol szükséges, ott segítenek is a rászorultaknak. Tavaly volt Szegeden halfőző fesztivál, várhatóan idén is megrendezik ősszel a nagyszabású rendezvényt, amennyiben a pandémia engedi. Ezen a rendezvényen természetesen a szegedi tükörpontyból készülnek a halászlék, és más halételek is.
A cég egyébként a Rotary Klub sátrában látja vendégül döntően a hazai, de a szomszéd országból érkező klubtagokat is. A klímaváltozás kicsit beleszól a megszokott tavaszi tógazdasági munkák elvégzésébe, mondta az igazgató. A jelentős hőingadozás nem könnyíti meg a szaporítást, mert tartós meleg időre van szükség az anyahalak fejéséhez, az ikrák keltetéséhez.
A klímaváltozással tulajdonképpen a négy évszak markáns időjárási különbségei tűntek el, áprilisban, a tavasz nem igazán jön el, egyik nap fagypont alatti a hőmérséklet, másnap a 20 Celsius-fokot is meghaladja. Normális tavaszi időre van szükség, mert a körtöltéses tavak gyorsan reagálnak a jelentős hőingadozásra. Egy-egy hidegfront negatív hatással van a halak étvágyára, a súlygyarapodásra, egyáltalán, a létükre, mondta végezetül Sztanó János.
(A cikk a Halászati Lapok legfrissebb, májusi számában jelent meg.)
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotóink illusztrációk, az Ecsegfalvi tógazdaságban készültek, forrása: a Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége)
