Irtózatosan sok busa szennyezi a Duna vizeit. Az inváziósnak számító halból a Pilismaróti-öbölnél kiválóan lehet fogni, és ezt már nem először mutatja be egy lelkes társaság.
Június elején Janusek Gábor, Weiss Zoltán és Gecse Csongor úgy a busák közé csapott a Pilismaróti-öbölben, hogy átlagosan 11 percenként fogták a halakat. Ötórás pecájuk alatt összesen 28 darab „busmant” tereltek szákba 117 kilogramm mennyiségben.
A busavadászok augusztus 17-én, szombaton visszatértek a tett színhelyére, és egy picit kicserélődött, kibővült csapattal vették fel a harcot az inváziós halakkal.
Szegedi Péter, Janusek Gábor, Kiss Attila, Szabó Gergő és Weiss Gábor már a reggeli órákban a partra értek, de mivel a foglalt helyükön még aludtak egy sátorban, nagyon előzékenyen megvárták, amíg felébrednek, és csak azt követően vetették be felszereléseiket.
Persze ezt megelőzően még radarral feltérképezték az előttük elterülő víztömeget, és bekeverték az etetőanyagot.
„Fél éve foglalkozom busáknak készített etetőanyagok, tabletták, kiegészítők forgalmazásával, azóta nem is horgászom mással és a barátaim is azt használják” – jelentette ki a Pecaverzum érdeklődésére Szegedi Péter.
A jó tablettának nem kell cégér – mondhatná akár, ugyanis a 11 órán át tartó horgászatról megjelent fotó önmagáért beszél.
Az öt horgász fél 9-től 18 óráig 58 darab busát emelt ki a Dunából 4-8 kiló közötti méretben. A halak összesen 290 kilogrammot nyomtak, ami több mint negyed tonna (!!!).
„Az úszót a parttól 30-35 méterre állítottuk be 1,20-1,80 méteres mélységben, az etetést csúzlizással tartottuk fenn” – mondta, majd a szerelékről is ejtett pár szót.
Szerinte nem feltétlenül a horogelőke hossza számít. „Én nem lógatok tíz centiket, a tabletta aljától 1-1-,5 centire van a horgom, nekem ez vált be a legjobban” – osztotta meg tapasztalatát.
A horgászoknak azonban nemcsak az őshonos halállomány köszönheti meg, hogy ekkora tételben iktattak ki planktondézsmálókat, hanem az a 12 év körüli srác is, akit hozzásegítettek élete első busáihoz.
A családból csak ő pecázott, a többiek ott ültek mögötte csendben, a halak azonban elkerülték őket. Ezt nem nézték tétlenül az önzetlen busakergetők.
„Összeszedtük, amink van. Kapott orsót, felszereltük neki a botot. Elkezdett pecázni, és fél óra múlva megfogta élete első busáját, egy öt kiló körülit, majd utána még kettőt. Olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni” – mesélte a szívmelengető történetet.
(A fárasztásról videót is forgattak, ITT tekinthető meg.)
A baráti társaság egyébként két busafogó versenyre is készül, indulnak a pilismarótin és az adonyin is.
„Amikor a barátaim 11 percenként fogták a busákat, azért nem voltam ott, mert nekiálltam barangolni, és elhatároztam, hogy a Duna összes öblét próbálom megpecázni, már jó párat teljesítettem egész jó eredménnyel” – avatott be Szegedi Péter saját projektjére.
Mint ismeretes, a busa táplálkozásával okozza a legnagyobb problémát, hiszen planktonevő. A plankton pedig az ikrából kikelő őshonos halivadékok táplálékforrása. Ha a busa eleszi előlük, és nem jutnak elég „élelemhez”, szó szerint éhen halnak.
Megtízszereződött a busafogások száma négy év alatt. Részletek ITT.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotók: Pecaverzum/Szegedi Péter)
