Bugyi József amióta az eszét tudja, mintegy 40 éve horgászik a Dunán, és soha nem fotózza le a halait. A minap azonban olyan szép leánykoncért fogott, hogy a barátai meggyőzték, álljon modellt a csodaszép hallal egy fénykép erejéig.
Jó döntés volt, hiszen így a Pecaverzum olvasói is megismerhetik a rutinos pecás történetét, aki a letisztult, hagyományos horgászat híve.
„Május 9-én, csütörtökön reggel nyolc órakor egy rapid pecára készültem, mint mindig, most is feedereztem egy 3,6 méteres bottal, rajta hatezres orsóval. Csontival csaliztam, összeerjesztett kukoricadarát és kenyeret használtam etetőanyagnak a csúszóra engedett kosáron. A nagy Dunán horgászom Dunavecsén, és miután fogtam egy gyönyörű dévért, majd tenyérnyinél is nagyobb keszegeket, érkezett ez a különleges leánykoncér” – idézte fel Bugyi József, hogyan jutott el a különleges fogásig.
A koncér kifejezetten agresszív kapással jelentkezett. „Először csak kóstolgatta a 60 centis előke végén mocorgó csontikat, majd jött a kapás. Elég erős volt a hal, de rutinos horgász vagyok, fogtam már nagyobb halakat is a Dunában. Ez nem tó, itt a folyás segít a halnak, elég sok az akadó, oda kell figyelni” – majd egy példával igazolta, hogy vele nem lehet cicózni.
„Tavaly 20-as zsinórral kivettem a legerősebb sodrásból egy 16 kilós amurt” – emlékezett vissza a dunai álomhalra, amelyet szintén nem fotózott le, de a horgász ígérete szerint mostantól – örömünkre – igyekszik elküldeni a nagy fogásait a Pecaverzumnak.
A leánykoncér szákolása után az első feladat az volt, hogy meghatározza, valóban leánykoncért fogott.
„Épp erről beszélgettünk a barátaimmal, nem értjük, miért ennyire védett hal a koncér, mert szinte minden horgászatnál beesik egy-kettő. A nagy Dunai Facebook-csoportban is olvasom, hogy sok koncért fognak, de sok konfliktust okoz, hogy védett, mivel elég nehéz megállapítani, koncér vagy jászkeszeg küzdött-e a horog végén. Hárman is néztük, hogy beazonosítsuk pontosan. Végül a szájáról sikerült, mert a koncérnak kisebb a szája. A nagyszájú jász más bajnokságban játszik, spontán ráver a csontira akkor is, amikor húzza ki az ember” – mesélte egy félmosollyal az arcán a dunai horgász, elismerve, hogy az interneten is gyorsan utánajártak, miképp is lehet teljes biztonsággal megkülönbözetni a két halat.
A pecás szerint volt rá precedens, hogy valakinek azért vették el az engedélyét, mert beszákolta a koncért, mivel azt hitte, jászkeszeg.
„Pedig nem vagyok benne biztos, hogy a halőr is be tudja azonosítani. De ismerni kell a halakat, mert nagyon könnyű összekeverni egyes fajokat” – jegyezte meg.
A leánykoncér országos rekordját egyébként Cservenák László tartja, aki a szentedrei Kis-Dunán akasztott egy 3,6 kilós példányt 2011. július 31-én. Ettől elmaradt a mostani fogás tömege, de egyértelműen kiemelkedőnek számít, amely a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) idei rekordlistáján jó eredményt érhet el.
József ezúttal megosztotta a közösségimédiában a fogást, és kérésünkre elárulta, miért nem posztol szívesen.
„Elvből nem húshorgász vagyok, és rengeteg olyan embert látok, aki negatív kommenteket ad egy-egy fogásra. A »modern« horgászok, akik néha kicsit túlgondolják a dolgot, de közben horgászni nem tudnak. Halbölcső, pontymatrac nélkül ugyanúgy lehet vigyázni a halra. Én minden egyes halnak megadom a tiszteletet. Sokan panaszkodnak, olyanok is kellemetlenkedő kommenteket kapnak, akik pedig nagyon precíz horgászok” – fejtegette.
Ami örök szabály, hogy aki esetleg nem ismeri fel a kifogott halat, akkor vissza kell engednie, éppen azért, mert akár védett egyed is lehet.
Bugyi József arról is beszélt, miért imádja a Dunát. „Itt soha nem tudod, hogy mit fogsz. Aki itt tud halat fogni, az mindenhol tud. Itt meg lehet mutatni, mit tud az ember. Bármikor jöhet meglepetés. Lehet, hogy két óráig egy pöccintésed sincsen, de aztán a következő pillanatban már bólint a bot. Ahogy odaér egy raj, utána akár sorban is jöhetnek a halak” – mondta, majd a saját, egyszerűen nagyszerű módszereibe is beavatott.
„Magamnak erjesztem a kukoricát. Diszperzitetes vödörbe teszem, de ha már kész, kukás zsákkal le kell takarni az autóban, annyira büdös. Csak egy bottal horgászom, mert egyszer elment egy halam, mivel összeakadtak a zsinórok. Egy akadót talált a hal, én pedig nem tudtam két bottal úgy irányítani, ahogyan szerettem volna” – fogalmazott a pecás, akit – a szó jó értelmében – agresszív horgásznak ismerik a barátai.
„Én azt szoktam mondani, a hal tudja, ki a főnök. Van olyan ismerősöm, aki engedi, hogy levigyen 40 méter zsinórt a hal, amely aztán ha bemegy a sodorvonalba, onnan nem lehet kivenni. Ismerem a szakaszt, de a halak is, akik itt nőttek nagyra. Ismerik az akadókat, a búvóhelyeket. Ha oda beengeded, nem tudod kiszedni” – tette hozzá József, aki végül elmondta, hogy a mostani leánykoncér élete egyik kedvenc fogása.
„Hiszen ekkorát még nem sikerült partra terelnem. De nagyon örülök annak is, hogy visszatértek a nagy dévérek, amelyek egy időre eltűntek erről a részről, és most elkezdtem újra fogdosni őket” – jegyezte meg végül a fanatikus dunai pecás.
Ívása közben a leánykoncért – mint ahogy a minap megírtuk – akár a dorozsmájáról is meg lehet különböztetni a jásztól.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotó: Bugyi József/Pecaverzum)
