Aranyhalat fogott, nem tudta, mi tévő legyen. Szerencsére a legjobb megoldást választotta, mert mint kiderült, féltve őrzött kabalahalakról van szó, amelyeket a helyi horgászrendben védettnek nyilvánítottak.
Mezőhegyesen, a helyi sporthorgász egyesület taván feederezett Tóth László, aki gumikukoricával csalizott. Amikor meglátta, mi akadt a horgára, egyből hívta a halőröket és az elnököt, ilyet ugyanis még nem pipált: aranyhal lapult a szákjában, körülbelül 40-50 dekás.
Ha valaki mondjuk a Hévízi-kifolyónál találkozik ilyen hallal, nyilván nem lepődik meg annyira, mint egy kis, három hektáros tó esetében. Hévízen a felelőtlen akvaristák tevékenységének következtében – szabadon engedték megunt halaikat – már elektromos halászattal gyérítik az inváziós fajokat. A szakemberek pedig a jelenség kapcsán ökológiai katasztrófára figyelmeztettek.
A mezőhegyesi aranyhalról készült fénykép alapján a Magyar Haltani Társaság (MHTT) rövid szakvéleményt készített. „A halnak bajusza nincs, így a koi kizárható, marad tehát a fátyolfarkú aranyhal (Carassius auratus), ami az egyik legrégebbi díszhal” – közölték a Pecaverzum megkeresésére.
A szerencsés és egyben meglepődött horgász hirtelen nem tudta, hogy mit csináljon, azért is szólt azonnal az illetékeseknek. Meglepő választ kapott, mert azt mondták neki, hogy haladéktalanul engedje vissza az aranyhalat.
Felmerül a kérdés, hogy került a díszhal a tóba, és miért kellett visszaengedni, ha inváziósnak számít? Ezekre a felvetésekre első kézből a Mezőhegyesi Sporthorgász Egyesület elnöke adott választ a Pecaverzumnak, méghozzá egyáltalán nem olyat, amire számítottunk.
„Körülbelül 8 éve telepítettünk a tóba bizonyos mennyiségű koi ponty és aranyhalat, kuriózumnak szántuk. Sajnos néhány évvel később történt egy komolyabb halpusztulás a felszabaduló gázok miatt, ami az összes nagytermetű halat, koi pontyot és az aranyhalakat kipusztította. Aztán kiderült, hogy mégis akadtak túlélők, méghozzá két aranyhal” – nyilatkozta Bársony László.
Ezt onnan tudják, hogy a halpusztulás után csak ezzel a két példánnyal kapcsolatban történt észlelés a pici tavacskán. Sőt, azóta dokumentálják is, ha partra kerülnek (legalábbis, amikor értesülnek róla).
A Tóth László által is kifogott aranyhalat – mint már fentebb említettük – 2013-ban telepítették, és öt év után került csak elő újra. Ezt minden további nélkül megtehették (mármint, hogy az aranyhalat szabadon engedték), mert a tó nem számít élővíznek és a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) kezelése alá sem tartozik.
Így nézett ki a hal a telepítéskor:
Így pedig 2018-ban, amikor már azt hitték, hogy elpusztult, de végül öt év után előkerült:
Ezt követően is többször is horogra csalták, de fotó sajnos nem készült.
A másik halacska szintén 2013-ban került Mezőhegyes, és hasonló gyakorisággal fogják ki a horgászok.
„Jellemző, hogy tavasszal, illetve ősszel jelentkeznek a horgon, a nyári időszakban nem” – mondta Bársony László, aki azt is hozzátette, van még egy különleges haluk, egy kárász, amely uszonyai miatt néz ki egyedinek. „Az egyesület horgászrendjében védettként nevesíti ezeket a halakat” – hangsúlyozta.
Az elnök azt is elmesélte, hogy volt már olyan horgász, aki el akarta tenni az egyik aranyhalat, de pont a helyszínen tartózkodott, és sikerült megakadályoznia.
Szóval, aki Mezőhegyesen aranyhallal vagy fátyolfarkú kárásszal találkozik, engedje gyorsan vissza, és kívánjon egyet! És, hogy mi volt László kívánsága? „Éljen még sokáig!” – mondta, utalva természetesen a legalább 12 évesnek vélt aranyhalra.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
Különleges történetek a Nagy fogások rovatunkban! Videókat néznél? Kattints IDE!
Küldj sztorit Te is!
Egy gombnyomással juttathatsz el nekünk fotót és szöveget! Kattintsd IDE, és már küldheted is a sztoridat!
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
