101. születésnapját ünnepelte szeptemberben Magyarország legidősebb horgásza, Horváth Károly, aki a Pecaverzumnak exkluzív interjút adott. A teljes szellemi és fizikai frissességnek örvendő Károly bácsi a mai napig rendszeresen jár horgászni gépkocsival. A második világháborúban harcolt, majd pedig hadifogságba került. Honlapunknak nyilatkozva visszaidézte legemlékezetesebb horgásztörténetét is, ami tótágassal végződött.
Horváth Károly Túrkevén született 1920. szeptember 20-án, azonban személyi igazolványában elírták a dátumot, abban szeptember 22. szerepel. Az ország legidősebb horgásza tehát már betöltötte a 101. életévét bármelyik dátumot is vesszük figyelembe. Harcolt a Don kanyarban, ahonnan 1700 kilométert megtéve jött haza, az út közben sokat gyalogolva. Testközelből élte át Drezda bombázását, és 13 hónapot hadifogásban is töltött.
A sokat megélt Károly bácsi már több mint nyolcvan éve rendszeresen horgászik, a mai napig kijár a kisújszállási Téglagyári-tóra. Bármilyen hihetetlen, motorral vagy kocsival közlekedik, horgászengedélye mellett ugyanis érvényes vezetői engedéllyel is rendelkezik. Kiváló a hallása is, saját maga kezeli mobiltelefonját, a Pecaverzum is azon érte el.
„Most is kint horgászom, de sajnos eddig nem volt kapás. Pár hete már nem tudok halat fogni, de a nyár folyamán többször is sikerült szép pontyokat horogra csalni” – vágott rögtön a közepébe Horváth Károly.
„A legnagyobb tiszai pontyom 16 kilós volt, de tavaly fogtam itt, a Téglagyári-tavon 8 kilós amurt – emlékezett vissza Károly bácsi, aki sokat járt a Tiszára is, ahol mindig partról horgászott. – Az éjszakai horgászatot sem kedveltem, nappal szerettem horgászni. Sosem akartam nagy halakat fogni, én szórakozni szerettem a horgászattal.”
70 évig élt boldog házasságban feleségével, Juliannával, akit néhány évvel ezelőtt vesztett el. „A legjobban a folyami- és a törpeharcsát kedveltük. Régebben lehetett fogni 60-70 dekás törpéket, nem tudom, azok hová lettek. A feleségem is nagyon szerette a törpeharcsát, olajban vagy zsírban sütötte ki” – mondta.
Károly bácsi szakmáját tekintve kőműves volt, és világ életében KTSZ-ben dolgozott. Egyik legemlékezetesebb horgásztörténete is egyik kollégájával esett meg.
„Akkoriban volt olyan, hogy vendéghorgász. Aki rendelkezett engedéllyel, az vihetett magával még másokat is. Két barátom szólt, hogy kijönnének velem, mert még sosem horgásztak. Nekem is volt egy Csepel motorom, meg nekik is, azzal mentünk ki a Tiszára. Két méter magas körüli volt az egyik, egy kulák srác, és ő fogott egy négy kiló körüli nyurga pontyot. És úgy tessék elképzelni, hogy az a nagy ember tótágast állt örömében a gáton, hogy azt az egy halat megfogta, mert aznap rajta kívül senki másnak nem sikerült. Na, onnantól kezdve nagy horgász lett. Ez olyan volt az életben, amit nem felejtek el soha” – idézte fel az örökké kitörölhetetlen pillanatot.
Karcsi Bácsi azt is elmondta, a ’30-40-es években nagyon kevesen horgásztak, de már akkor próbálták növelni a tevékenység népszerűségét. „Aki vitt magával két embert, de lehet, hogy már egynél is, arra az évre ingyen kapta a horgászengedélyt. A mai horgászok már nem is tudnák használni a régi felszereléseket, én nádbottal és tároló orsóval kezdtem. El vannak téve a régi botjaim, de én is úgy megszoktam az új dolgokat, hogy nehéz lenne már nekem is, de muszáj volna, biztos tudnék azzal is halat fogni. Ma már nagyon kényelmesen lehet horgászni, abban az időben maximum vittünk magunkkal egy rossz pokrócdarabot, és azt terítettük le a földre, még vödör sem volt, amire rá lehetett volna ülni” – mesélte.
Érdekes módon Karcsi bácsi nem alapítója az 1959-ben létrejött kisújszállási Munkás Horgász Egyesületnek, de már nagyon régóta tag – ezt már Szarvák Mártontól, a kisújszállási Munkás Horgász Egyesület elnökétől tudta meg a Pecaverzum.
„Pár éve még egy 125-ös MZ-vel járt ki, utána azt lecserélte egy kis robogóra, mostanában pedig már kocsival jár. Olyan jól vezet, hogy inkább ülnék be hozzá, mint édesanyám mellé. Majdnem mindennap kijár, tényleg nagyon aktívan pecázik. Ha lefoglalják a megszokott helyét, akkor egy kicsit mérges szokott lenni. Ha leül mellé az ember, mindig elkezd sztorizgatni. De nem az szokott történni, mint általában az idősebbeknél, hogy előveszik ugyanazt a sztorit, hanem ő mindig másról mesél” – nyilatkozta honlapunknak az elnök.
Károly bácsit sokan megkérdezték már a hosszú élet titkáról, ami ő csak annyit szokott mondani, „az a titok, hogy nem szabad abbahagyni”.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
Különleges történetek a Nagy fogások rovatunkban! Videókat néznél? Kattints IDE!
Küldj sztorit Te is!
Egy gombnyomással juttathatsz el nekünk fotót és szöveget! Kattintsd IDE, és már küldheted is a sztoridat!
(fotók: Szarvák Márton, tv2.hu)
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
