Horgászversenyt rendeztek a kiszáradással fenyegetett szedresi Ős-Sárvízen, amely Natura 2000 védelem alatt áll. A festői szépségű Tolna megyei vadvíz igazi kihívásokat rejteget, amit most is bebizonyított.
Nyolc éve csökken a vízszintje a szedresi Ős-Sárvíznek, amelyben számos veszélyeztetett faj él. A Pecaverzum cikke nyomán azonban úgy tűnik, megmenekülhet a Natura 2000 oltalom alatt álló tizennégy hektáros holtág.
A víz pillanatnyilag jó állapotban van, a holtág telítettsége két hete elérte a maximumot, ami ugyan jó hírnek tűnik, de 2013-ban ez már novemberben megtörtént, tehát a mostani időponthoz képest fél évvel korábban.
Kihasználva az ideális vízszintet, nem is tétlenkedett tovább a Szedres és Vidéke Horgász Egyesület, amelynek felhívására huszonnyolc felnőtt és hat gyermekhorgász jelentkezett. A szombaton megrendezett versenyen 31,800 kilogramm volt az összefogás, ami kevesebb mint egykilós fejenkénti átlagot jelent.
A legtöbb halat egy gumi nélküli, hatméteres spiccbottal fogta Dallos Tamás, aki így 3300 grammal végzett az élen. Eredményének értékét csak növeli, hogy a keszegek, kárászok, bodorkák és vörösszárnyúak mellé a szákba egy pontyot sem helyezett. Mondhatni, hogy szép ütemben húzta az aprókat.
No, de itt azért most pont nem erről szólt a verseny – mármint a feszített tempójú pecáról –, és persze ponty is él szép számmal a vízben, fogtak is többen, volt, aki kettőt is, pedig csak délelőtt pecáztak a vállalkozó szelleműek. Fontos megjegyezni, hogy a versenyzők úszóval és könnyű feederrel horgászhattak, továbbá tiltott volt a rakós bot, illetve a szúnyoglárva használata.
„Ezt a döntést a hobbihorgászok érdekében hoztuk meg, mert hatalmas előnyszerzést jelentene – szögezte le a Pecaverzum megkeresésére a szervező horgászegyesület elnöke. – Itt egy picit mindig lelassul a világ. Itt nincs halbőség, de megvan a varázsa a víznek. Aki hozzánk jön, tudja, hogy mire számíthat. Nem azért jön, hogy negyven pontyot fogjon három óra alatt, hanem azért, mert tudja, hogy ilyen helyből kevés van az országban.”
A második alkalommal megrendezett háziversenyen a felnőtteknél a második helyen Révai Sándor végzett (3250 gramm), míg a harmadikon Acsádi István (2900 gramm).
A gyerekeknél kiemelkedő fogási mennyiséggel, 2800 grammal Mészáros Adél győzött, őt követte Vajda Márton (1550 gramm) és Kispál Szabolcs (1250 gramm).
A csatorna jellegű, vadregényes, sokak által romantikus jelzővel illetett, kanyargós vízterület a Duna-Dráva Nemzeti Park északi részén terül el. A Szedresi Horgász Egyesület 1959-ben alakult, már akkor létezett egy eliszaposodott terület úszó nádszigetekkel, kisebb-nagyobb tavacskákkal. A tagok aztán elkezdték a területgondozást és a telepítést, a tó halfaunája pedig egyre csak bővült.
Az igazi fordulat a hetvenes évek végén következett be, amikor a néhány száz méterre csordogáló Sárvíz (Nádor-csatorna) holt medrének kotrásával egybefüggő, tizennégy hektáros tórendszert hoztak létre. Ekkor medermélyítésre és szélesítésre is sor került a helyi termelőszövetkezet közreműködésével.
Az Ős-Sárvíz vagy Szedresi-tó a kilencvenes évek közepétől kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, Natura 2000 védelem alatt áll.
Számos ritka, veszélyeztetett faj él a tóban és környékén, köztük a többi között a széles kárász, a szivárványos ökle, a réti csík, a kockás-, erdei-, vízisikló vagy éppen a mocsári teknős.
(fotó: Szedres és Vidéke Horgász Egyesület)
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
