Olyan halra kell majd horgásznia a magyar műlegyező-válogatott tagjainak a finnországi világbajnokságon, amelyet eddig csak biológia könyvekből ismernek. A versenyzést ezen túl további tényezők is nehezítik, de a magyarok próbálnak mindent a javukra fordítani már a szervezés alatt is.
Véget ért a XV. Műlegyező Országos Bajnokság, amelyen a Tölgyesi Levente, Balog Tibor, Pálinger István sorrend alakult ki. A három versenyhorgász így nemcsak a 2021-es világbajnokságon, hanem akár a 2022-esen is képviselheti Magyarországot (az utazó csapat névsora még nem végleges). Az augusztus 12. és 16. között esedékes eseménynek a finnországi Kuusamo városa ad otthont.
„Volt már, aki horgászott északi vizeken a keretből, de a legnagyobb tapasztalatom nekem van, de én ugye nem versenyzek. Finnországban tudtommal igazából nem nagyon horgászott még senki a csapattagok közül” – kezdte a Pecaverzumnak a szövetségi kapitány.
Kovács Zsigmond szerint a vébén két nehézséggel is meg kell majd birkózni: „Öt fordulóból hármat tavon rendeznek. A tavakat pedig tanulni kell, az kell, hogy eltöltsön ott az ember sok időt. A másik nagy kihívás, hogy az egyik fontos célhal a tavakban a maréna, amit mi igazából csak biológia könyvekből ismerünk. Itt, a környezetünkben az alpesi tavakban (osztrákoknál, németeknél, svájciaknál) lehet fogni marénát, de azok másként foghatók” – mutatott rá a szövetségi kapitány, aki úgy látja, éppen ezért nincs is sok értelme átutazni mondjuk Ausztriába.
Ennél egy sokkal jobb megoldást találtak ki: a finnek egyik legtapasztaltabb legyezőhorgászát kérték fel, hogy avasa be őket egy kicsit a marénafogás rejtelmeibe. A vébén a 20-35 centis, fél kiló körüli egyedekre lehet majd leginkább számítani. „Ő írt is egy könyvet ebben a témában, ezt már elküldte nekünk. A kint használatos legyekről pedig kaptunk fényképeket, úgyhogy aránylag képpen vagyunk” – avatott be a kulisszatitkokba Kovács Zsigmond.
A szövetségi kapitány kiemelte, az északi vizek nincsenek „agyonhorgászva”, a halak vegetációs időszaka is csak néhány hónap, mert májusban olvad a hó, augusztusban pedig már leesik az első. „A halak ebből kifolyólag esznek, mert amúgy nem élnék túl a telet. Itt nincs az a válogatás, ami egy-egy balkán vagy szlovák vízben megvan, ahol sokat sebzik a halakat, és ezáltal válogatósabbak vagy óvatosabbak lesznek” – vonta le a következtetést.
Kovács Zsigmond élt Dániában, és csak az érzékeltetés miatt viccesen elmesélte, hogy amikor Szlovéniában horgászott, nagyon meglepődött, hogy míg ők Skandináviában 20-es előkére kötöttek 10-es legyet, addig a szlovákok (a balkán vizekben) ezt pont fordítva csinálták: 10-es előkére 20-ast tettek.
A csalikról szólva elmondta, a legyeket általában mindenki magának köti, de szoktak helyieket is vásárolni, és ez így lesz majd Finnországban is. „A versenyeken az is előjön, hogy az első napokban a halak úgy viselkednek, ahogy szoktak, míg a harmadik, negyedik, ötödik fordulótól azért már érzik a stresszt. Lényegesen más legyekkel lehet halat fogni a harmadik nap, mint az elsőn” – hangsúlyozta.
A magyar csapatra a vébé előtt egy háromnapos karantén, vagy sport szaknyelven szólva buborék vár, amely ugyan csak ajánlás jellegű, de komolyan veszik és be fogják tartani. Egy faházat bérelnek majd a tavak környékén, horgászniuk lehet, csak nyilvános helyekre nem mehetnek. „Egyébként is akartunk pár nappal hamarabb menni, mert lebeszéltük a finn horgásszal. Most az az igazi különbség, hogy már nem önként megyünk egy pár nappal hamarabb, hogy bemelegedjünk, hanem muszáj ott lenni” – vonta le a következtetést.
A vébére utazó csapat:
Markóczy István
Tölgyesi Levente
Balog Tibor
Futó Márton
Pálinger István
szövetségi kapitány: Kovács Zsigmond
tartalékok (akkor utaznak csak, ha személyi csere szükséges):
Móré György
Bajzát Zoltán
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
