Horváth Tamás horgásztársával küszívást keresett a Balatonon süllők és balinok reményében, csakhogy a kívülálló számára félelmetes buffanások átírták a pecások terveit.
„Nehéz volt éjjel 2 órakor kelni. Gyors összekészülés, egy jó kávé, és fordult a kulcs a Subaruban. Tizenöt perc múlva már pakoltam a csónakba, közben Miki is megérkezett. Csendben, a gondolatainkban elmélyedve, az aznapi stratégiát átgondolva pakoltunk be, és rövidesen egy újabb közös kalandra indultunk” – írta le júniusi pergetőkalandja kezdetét Horváth Tamás, hozzátéve, hogy imádja a balatoni éjszakát, a hajnalokat, az illatokat, a fényeket.
Mivel minden klappolt, a társával szavak nélkül is tudták, merre kell elindulniuk a vízben. A cél egy jó küszívás felfedezése volt, csakhogy ilyet mostanában nem könnyű találni.
„Olyat, amelyen hajnalban egy jó süllő, vagy napfelkelte után egy balincsapat büfézik, az ezévi tapasztalataink alapján, szinte lehetetlen” – a duó mégis belevetette magát a keresésbe, de a siker érdekében néma csendben, szinte alapjáraton közelítették meg az egyik jónak vélt helyet.
Amely remek választásnak bizonyult, hiszen a pergetők jól hallható küszívás tanúi voltak, a bakcsók és a kócsagok pedig csak megerősítették őket abban, hogy jó helyre kerültek.
„Hosszú percekig csak füleltünk, koncentrálva egy süllőkaffantásra, esetleg egy éjszakai balin fröccsenésére. Egy-egy buffanás is belehasított a hajnalba, ami kívülállónak ijesztő lehet, de nekünk, pergetőknek egy igazi kihívás hangja. A pályán itt voltak a bajszosok is, és egyértelművé tették, itt ők a királyok, nekünk pedig azonnal lejött, hogy ezért vannak csendben a süllők és a ballerok is” – a megállapítások után aztán egymásra nézett a két horgász, bólintottak, és elkezdték vallatni a vizet.
Tamás már az első dobástól sokat várt: A wobbler egy gyékényes tövében landolt, elszámolt ötig, majd megindította a csalit.
„Nem kellett kettőnél többet beletekernem, a hatalmas rávágás majdnem kivette a pálcát a kezemből, de gyorsan megkönnyebbült a felszerelés” – avagy nem sikerült megakasztania a harcsát, de nem volt ideje sokat gondolkodni.
Már ment is a következő, a második dobás, és pontosan oda, ahová az első.
„A lelkem mélyén éreztem, hogy felbosszantottam a bajszost” – mondta a folytatásról a pecás, aki jól tudta: a harcsa nem ment sehová, és azonnal bosszút akart állni azon a valamin, amit az előbb nem sikerült elkapnia.
„Az érzés, amikor az adrenalin már elönti az agyad és jön a várva várt rávágás, ami a gerincedig hatol, az leírhatatlan! A wobbleres harcsakapás számomra pedig a királykategória, a pergető horgászat csúcsa. Másodszorra már nem hibázta el. Felvisított a fékem, jelezve, hogy komoly ellenfél küzd a horgon. Azon járt az eszem, ha az első kirohanását megtartom és sikerül a nyílt víz felé terelnem, akkor jelentősen megnőnek az esélyeim, hogy egy fotó erejéig a csónakba emeljem” – Miki horgásztárs ekkor Tamást segítendő elkötötte a csónakot, hogy a halat befelé tudják irányítani.
A gyékény előtt pár centivel sikerült megállítani, majd gyorsan irányt váltott, és Tamás legnagyobb szerencséjére elindult kifelé a ragadozó.
„Nagyon határozottan ment, de mivel a csónak mellett tudtam tartani és terhelni, egyre jobban éreztem, hogy megnézi majd a csónakot belülről is. Egy erős húsz perc kezdődött. Amikor először sikerült megpillantani, már láttam, hogy nagyon akarta a csalit, a horgok jól tartanak. Jó pár koppintás a fejre, megannyi kirohanás, trükkös próbálkozás után farkasszemet néztünk, majd határozottan fogtam meg az alsó állkapcsát” – az ellenfél csónakba emelése utáni aztán a boldogság, az elégedettség és a nyugalom érzései töltötték el a sikeres harcsahorgászt, és bevallotta: ezekért az érzésekért perget.
„Gyors csaliszabadítás, néhány fotó után útjára engedtem ezt a gyönyörű, egészséges példányt, amely megérdemli, hogy még hosszú évekig lakmározzon a balatoni fehérhalakból. Hosszú percekig ültem elégedetten a csónakban, a kávémat szürcsöltem, és arra gondoltam, milyen mázlista vagyok, hogy ilyen vízen horgászhatok, mint a Balaton, és ilyen csodálatos ragadozókhoz van szerencsém, mint a harcsa” – zárta remek beszámolóját Tamás, megemlítve végül, hogy tulajdonképpen nem is volt nehéz éjjel kettőkor felkelnie.
A fogásról videó is készült:
További érdekes videók ERRE.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Horváth Tamás/Pecaverzum)
