A horgász szerint egy hatalmas véletlennek köszönheti élete halát, a 215 centiméteres tiszai harcsát, amelyet kuttyogatva fogott vertikális polippal. A hal visszaengedéséről videó is készült.
Három éve rendszeresen kuttyogat Flóra Viktor a Tiszán, Szeged környékén. Kiismerte már a vizet, tudja, hol találhatók a mélyebb részek, ahol jó eséllyel megfogatja a harcsát.
Július 9-én, szombaton is a csónakjában ülve próbálkozott. Végighorgászta az éjszakát komolyabb eredmény nélkül Hódmezővásárhely alatt, és visszatért a Szegedi-Tápéi Téli-kikötőhöz. Már indult volna el haza, amikor mégis meggondolta magát. El volt kicsit szontyolodva, és a térde is megfájdult, de a szíve visszahúzta a vízre.
„Úgy voltam vele, hogy pár órát pecázom még Szeged-Gyálarét alatt, ahol nagyon jó, mély szakaszok vannak. A legjobb időpontban csak nem megyek már haza” – kezdte a Pecaverzumnak Flóra Viktor.
A kiszemelt helyen bekapcsolta a szonárt, és annak ellenére, hogy halat azon nem látott, elkezdte ütni a vizet a kuttyogató fával.
„Kettőt ütöttem a fámmal, és a második ütésre egy irtózatos erejű durrantás érkezett a botomra. Ezt követően aztán nem éreztem semmit, azt hittem, hogy leakadtam. Már akartam szikével elvágni a fonott damilt, amikor egyszer csak megindult jobbra. Levitt legalább 50 méter damilt. Ráerősítettem a fékre, ő meg húzta a csónakot” – mesélte Viktor, aki ekkor már sejtette, hogy nem egy szokásos példány akadt vertikális műcsalijára, egy polipra.
Vigyázni kellett Viktornak, mert összesen 150 méter damilt állt rendelkezésre orsója dobján. A fárasztás egészen sokáig vízisíeléshez hasonlított, a hatalmas harcsa húzta maga után a csónakot benne a horgásszal. Amikor a part irányába, egy bedőlt fa felé vette az irányt, akkor az elektromos motorral rásegített, és bentebb húzta a halat, amely nem sokkal később megadta magát.
„Nagyon elfáradtam, kivette belőlem az összes erőt, hatalmas harcos volt. Amikor megláttam a csónak mellett teljes egészében, hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Aztán fogtam magam – 105 kiló vagyok –, nekidőltem, és harmadik próbálkozásra be tudtam húzni a csónakba a fejét és a test egyharmadát, majd utána szépen a többi részét. Utána ültem vagy tíz percig, alig kaptam levegőt, és még az adrenalin is dolgozott bennem” – emlékezett vissza a sikeres horgász, aki szerint egy hatalmas véletlennek köszönheti élete halát.
„A szonárban ugye semmit sem láttam, pedig ott feküdhetett az iszapban vagy a gyökerekben” – magyarázta.
Az fel sem merült Viktorban, hogy elvigye a halat, szerette volna a lehető legjobb állapotban, minél gyorsabban visszaengedni. Segítséget hívott a kikötőhöz, ahol óvatosan kötélre fűzték a kopoltyúján és a száján át, majd a csónak mellett lassan haladva kivitték a folyóvízre. Éppen ezért le sem mérték, csak a hosszát, ami 215 centiméter volt.
Viktor elárulta, hogy a parton volt, aki meg akarta venni a harcsát tőle. „Mondtam neki, hogy ha félmilliót adsz, akkor sem adom, ott is hagyott gyorsan. Ez a hal itt született, itt élte le az életét, vissza kell adni a természetnek. Nekem az a legnagyobb öröm, ha visszaengedhetem, számomra ez mindennél többet ér” – fogalmazott.
A partra Viktor párja is megérkezett, és vele is készült fénykép.
A visszaengedésről videó is készült, amiben Viktor arra kéri a horgászokat, hogy az ilyen óriási harcsákat ne vigyék haza. „Élvezze tovább a Tiszát, élvezze az életet” – mondta.
Még több fotó:
Kifogták minden idők legnagyobb harcsáját pergetve a Tiszából és a Dunából is. Nézd meg a halkat ITT és ITT!
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
