Huszonöt éve eltűnt hal után kutatnak a Keleti-főcsatornán. Elektromos halászgéppel nem sikerült kimutatni a jelenlétét, de újra megpróbálják majd környezeti DNS-vizsgálattal.
A Keleti-főcsatorna balmazújvárosi hajófordítójában végzett halkutatást elektromos halászgéppel a Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszékének adjunktusa, Nyeste Krisztián és csapata július 4-én. A felmérésen a Hajdú-Bihar Megyei Horgász Szervezetek Szövetségének halőrei is jelen voltak.
Az 1990-es évek végéről volt több lápi póc adat is a Keleti-főcsatornából. A halkutatók a korábbi években is keresték fokozottan védett, 250 ezer forint természetvédelmi értékű halat, és most újra megpróbálták egy új helyszínen, ahol a partközeli rész sekély, vízinövényzettel gazdagon benőtt. 850 méteres sávot vizsgáltak át.
„Elsődleges célunk az volt, hogy közel huszonöt év után esetleg újra megtaláljuk a lápi pócot a Keleti-főcsatornán, de ez sajnos nem sikerült” – nyilatkozta a Pecaverzumnak Nyeste Krisztián.
Előkerült viszont számos más halfaj, főleg olyanok, amelyek kedvelik a vízinövényzettel benőtt területeket.
Íme a pontos lista:
„A horgászok hiányolták a mintavételi eredményből például a karikakeszeget, a dévérkeszeget vagy éppen a szilvaorrú keszeget, de ezek a fajok sokkal inkább a mélyebb vízben, a mederfenék környezetében szoktak tartózkodni, mi meg a sekély, vízinövényzettel benőtt részt vizsgáltuk, ezért tapasztalható az, hogy főként a szivárványos ökle, a bodorka, a vörösszárnyú keszeg és a küsz voltak nagy arányban jelen. Az eredmény ezért speciális, és vannak túlsúlyban a vízinövényzethez kötődő halak” – mutatott rá Nyeste Krisztián.
Az inváziós/idegenhonos halak aránya az őshonoshoz képest tíz százaléka körül volt, ami egyáltalán nem mondható soknak ilyen csatornákban, mert van, ahol akár a halközösség felét is kiteszik.
„Természetvédelmi szempontból elfogadhatónak értékelem az eredményt. Az alföldi csatornák sajnos ilyenek, szinte mindenhol előfordulnak ezek a fajok, az a kérdés, mennyire tömegesek, de jól látszik, hogy most nem voltak azok” – utalt a Debreceni Egyetem adjunktusa az ezüstkárászra, a fekete törpeharcsára, a gébfélékre és a naphalra.
Nyeste Krisztián hangsúlyozta, ez a mintavétel csak egy rövid szakasz pillanatfelvétele, ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni a Keleti-főcsatorna egészére.
A lápi póc keresését azonban nem adják fel, a terv az, hogy a legközelebb környezeti DNS-vizsgálattal próbálják meg kimutatni jelenlétét negyed évszázadot követően.
„A környezeti DNS-vizsgálat világszinten egyre népszerűbb mintavételi eljárás. Az élőlények tulajdonképpen mindenhol »nyomokat« hagynak maguk után DNS formájában. Ez származhat ürülékből, elhullajtott bőrdarabkákból, vagy halak esetében például nyálkából. A környezeti DNS mintavétel során ezeket a DNS-darabkákat gyűjtjük össze, esetünkben a vízből. A minták laboratóriumi feldolgozása után fény derül, hogy milyen élőlények, esetünkben halak, élnek az adott víztestben. Ezt a legtöbb esetben faji szinten meg tudjuk mondani. A fajok jelenléte mellett a környezeti DNS-mintavétel lehetőséget ad a fajok mennyiségi viszonyainak becsléséhez is” – részletezte az eljárást egy korábbi cikkünkben Czeglédi István, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa.
Maga a mintavétel nem bonyolult. Egy membránt tartalmazó műanyag kapszulán keresztül szükséges mennyiségű vizet (körülbelül tíz-harminc litert) átszűrnek úgy, hogy az adott víztéren belül minél több élőhelyfoltot mintázzanak. A vízből a DNS-darabkák a szűrés során a membránra tapadnak. Ezután a kapszulát tartósító folyadékkal töltik meg, és szobahőmérsékleten tárolják a már sokkal bonyolultabb laboratóriumi feldolgozás időpontjáig.
Idehaza a Balatonon és a Dunán is végeztek már ilyen eljárást. További részletek a környezeti DNS-ről ITT.
Fotók:
Videó:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Hajdú-Bihar Megyei Horgász Szervezetek Szövetsége)
