Karikakeszeg, leánykoncér vagy dunai küllő? Elindult az Év hala szavazás!

A Magyar Haltani Társaság (MHTT) idén is meghirdette az „Év hala” választást, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet hazánk őshonos halfajaira, azok természeti értékeire és megőrzésük fontosságára.

A három jelölt közül ezúttal is a közönség döntheti el, melyik faj viselje a 2027-es év hala címet, amelyet 18. alkalommal ítélnek oda.

Az MHTT jelöltjei a karikakeszeg (Blicca bjoerkna), a leánykoncér (Rutilus virgo) és a dunai küllő (Gobio obtusirostris) – jelentették be a társaság honlapján.

A győztes az a halfaj lesz, amelyik a legtöbb szavazatot kapja.Szavazni 2026. december 31-én déli 12 óráig lehet.

Karikakeszeg (Blicca bjoerkna)

A karikakeszeg a pontyfélék családjába tartozó közepes méretű halfajunk, a kifejlett példányok 20‒30 centimétert érhetnek el. A háta magas, a teste oldalról lapított. A szemei a fejéhez képest nagyok, szája végállású. A hát-, farok- és farokalatti úszójának szürkéskék a színezete, a mellúszóinak töve vörhenyes.

Hasonló fajok közül a dévérkeszeggel (Abramis brama) könnyen összetéveszthető, viszont annak pikkelymérete az oldalvonaltól a háta felé haladva a felére csökken, míg a karikakeszeg esetén alig csökken a méret. Szintén összetéveszthető a laposkeszeggel (Ballerus ballerus) és a bagolykeszeggel (Ballerus sapa), de azok farokalatti úszójában az elágazó sugarak száma meghaladja a 30-at.

Hazánkban szinte minden álló- és lassú folyású vízben tömegesen előfordul, a holtágak és tavak egyik leggyakoribb hala.

Az ívási időszaka május‒június, ilyenkor csapatosan keresi fel a növényzettel borított ívóhelyeket. Gyakori horgászhal, a húsa szálkás, de sűrűn beirdalva és paprikás lisztben kisütve ízletes. A hazai horgászrekord: 1,98 kilogramm (1993).

Leánykoncér (Rutilus virgo)

A leánykoncér a pontyfélék családjába tartozó, Magyarországon őshonos és védett halfaj. Közepes termetű, a kifejlett egyedek általában a 30‒35 centiméteres hosszt érik el, de már 50 centis példány is előkerült. Teste orsó alakú, mérsékelten magas és oldalról enyhén lapított, a hasa fehér, oldala ezüstös, míg a háta szürkészöld. A szája félig alsó állású, a feje, illetve a szeme kicsi, szemgyűrűje fehéres. A hátúszója a hasúszók hátsó szegélyével egy vonalban kezdődik. A hát- és mellúszója sárgás-narancs, a többi úszója pedig narancsszínű.

Leginkább a bodorkával (Rutilus rutilus) lehet összetéveszteni, viszont annak szája végállású, a szemgyűrűje pedig narancsvörös. Hasonló faj még a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) is, melynél az elhatárolást segíti, hogy annak szája felső állású, és hátúszója jóval a hasúszók vonala mögött kezdődik. Úgyszintén nehéz megkülönböztetni a jászkeszegtől (Leuciscus idus), de azok pikkelyei kicsik és számuk az oldalvonal mentén 50 felett van.

A leánykoncér kizárólag a Duna vízrendszerében élő áramláskedvelő faj, hazánkban a kavicsos, sóderes, kemény aljzatú fenék közelében érzi jól magát. Hazánkban leggyakrabban a Dunában, a Rábában, a Drávában, a Bodrogban, továbbá a Felső-Tisza vidékén lehet vele találkozni, de terjed, így remélhetőleg hamarosan a Körösben is megjelenik.

Ívása március‒május közötti időszakra esik, ilyenkor a hímeken több sorban elhelyezkedő tövisszerű nászkiütés figyelhető meg. Újabban gyakran akad horogra, de hazánkban 2002 óta védett, a természetvédelmi értéke 10.000 forint.

A hazai horgászrekord: 3,21 kilogramm (2011).

Dunai küllő (Gobio obtusirostris)

A dunai küllő a pontyfélék családjába tartozó, Magyarországon őshonos és védett halfaj. Korábban fenékjáró küllőként (Gobio gobio) tartotta számon a tudomány, de ma már önálló fajként kezelik a Duna vízrendszerében élő populáció egy részét. Apró termetű, 10‒15 centiméter hosszú hengeres teste van, orra tompa, a szája alsó állású, és a sarkában egy pár bajuszszál található. Teste sárgásbarna, melyet az oldalvonal mentén kékes foltok sora díszít. Hát- és farokúszója erősen pettyezett.

A tiszai küllőtől (Gobio carpaticus) külsőre nem megkülönböztethető, azonosításukban a lelőhely ismerete segít. Ezenkívül a rokon homoki küllővel (Romanogobio carpathorossicus), a halványfoltú küllővel (R. vladykovi) és a felpillantó küllővel (R. uranoscopus) könnyű összetéveszteni, de ezeknek a fajoknak a hát- és farokúszóján halvány vonalkák láthatók.

Életmódja a mederfenékhez köti, főként a kisebb vízfolyások kavicsos vagy homokos aljzatán él, ahol táplálékául szolgálnak a szintén ott élő apró rákok, árvaszúnyog- és kérészlárvák. Természetvédelmi értéke 10.000 forint.

SZAVAZNI IDE KATTINTVA LEHET!