A kurta baingnak (Leucaspius delineatus) voltak már előfordulási adatai a Tisza-tóból, de azok nagy része régi és szórványos. A védett halfajra az inváziós amurgéb terjedése jelenti a legnagyobb veszélyt.
A 19. század óta sajnálatos tendenciaként mutatkozik a mocsári és lápi élőhelyekhez kötődő halfajok állományainak visszaszorulása. Ez a folyamat jelentősen felgyorsult a különböző inváziós fajok, többek között az amurgéb jelentős térnyerésével. Mindezek miatt az őshonos limnofil halfajaink minden egyes friss előfordulási adata fontos – hívta fel a figyelmet Nyeste Krisztián, Papp Gábor és Antal László a Halászat című folyóiratban megjelent publikációjukban, amelyet Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapja szemlézett.
A halkutatók szerint a Tisza-tóból korábbról voltak adatok a kurta baing előfordulásáról, de ezek zöme viszonylag régi és szórványos.
Ezért számít közlendő eredménynek, hogy a Tisza-tó Tiszavalki-medencéjében elterülő Szartos holtmederben 2021 augusztusában a kurta baing egy adult példánya került kézre.
A vizsgálat során a Tiszavalki-medence több holtmedrében is folytattak halászatot, de a fajnak további egyedeivel nem találkoztak.
„Ugyanakkor elmondható, hogy ezekben nagyrészt az inváziós amurgéb jelentős állománnyal van jelen. Nemzetközi vizsgálatok is rámutattak már arra, hogy az amurgéb veszélyt jelent a kurta baingra, így a lelőhely további vizsgálata fontos lehet a jövőben” – állapították meg a szakemberek.
Minden tudnivaló a kurta baingról
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban így foglalták össze a fontosabb tudnivalókat a kurta baingról.
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Belica
Német név: Moderlieschen
Természetvédelmi értéke: 10.000 forint, védett
Ismertetőjegyek
Teste erősen megnyúlt, de vaskos, oldalról kevéssé lapított, hát- és hasvonala csak enyhén ívelt. Orra rövid, a szeme nagy. Felső állású szája meglehetősen nagy, de mivel szájhasítéka felfelé irányul, szájszöglete nem éri el a szem vonalát. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, szinte álarcként takarja a fej elejét. Hátúszójában 7–8, anális úszójában 11–13 elágazó sugár van. Pikkelyei aprók, könnyen lehullanak, számuk a testoldal hosszában 40–50. Oldalvonala rövid, csupán az első 7–12 pikkelyen látható. Apró hal, fejlett példányainak hossza is csak 6–8, maximum 10 cm.
Hasonló fajok
Több pontyféle ivadékával is összetéveszthető, mivel azok fiatal példányain az oldalvonal gyakran nem látszik végig. A küsz teste oldalról lapítottabb, anális úszójában 16–20 sugár van. A balin szájhasítéka csak enyhén irányul fölfelé, szöglete viszont a szem alá ér. A domolykó teste hasonlóan vaskos, de szája csúcsba nyíló, és farkalatti úszójában csak 7–9 osztott sugár található. A garda szája hasonló állású, de nagy mellúszója eléri a hasúszó tövét, oldalvonala teljes, ráadásul kanyargós.
Környezet
Az álló és a lassan áramló kisvizek jellemző halfaja, amely apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad. Állományának nagysága ugyanabban a vízben is szélsőséges változásokat mutat. Egyik évről a másikra tömegessé válhat, majd esetleg hirtelen eltűnik. Nagyobb folyóinkból rendszerint csak olyankor kerül elő, amikor kiáradva elöntik a hullámteret, ugyanis ilyenkor a kubikgödrökben, holtágakban nevelkedett állomány is kimozdul a helyéről. A kisebb, de állandó vizű csatornáknak gyakori hala.
Táplálék
Csapatokban járva keresi táplálékát, amely főleg planktonikus élőlényekből, árvaszúnyoglárvákból és a víz felszínére hulló apró rovarokból áll.
Szaporodás
Áprilistól júliusig is elhúzódhat a szaporodása. Ikráit gyöngysorszerűen ragasztja a víz alatti növényekre, és ezeket a hím kikelésükig őrzi. Az ikraszám mindössze 100–150 db, átmérőjük kb. 1 mm. Már 1–2 évesen ivarérett.
Elterjedés
A Szajnától az Urál hegységig folytonos előfordulású, vizeinkben őshonos európai faj. Lelőhelyi adatok:
- Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Répce, Rába, Huszászi-patak, Strém, Kardos-ér, Tordosa-csatorna, Csörnöc-Herpenyő, Tündér-tó (Kóny), Marcal, Bitva, Által-ér, Ipoly, Sződrákosi-patak, Benta, Szent László patak, Duna-völgyi-főcsatorna,
- Zala, Zala-Somogyi-Határárok, Miháldi-vízfolyás, Felső-Válicka, Turdi-patak, Vindornya-csatorna, Kepés-Lesvári-csatorna, Malom-tó (Tapolca), Eger-víz, Váraljai-árok, kádártai bányató (Veszprém), Sárvíz,
- Dráva, Mura, Holt-Kerka (Muraszemenye), Rinya, Taranyi-Rinya, Baláta-tó, Pécsi-víz, Karasica,
- Égerláp (Ócsa), Kolon-tó (Izsák), Péteri-tó (Pálmonostora), tőzegbányatavak (Szank), Dong-éri-főcsatorna (Csengele), Vörös-mocsár (Császártöltés, Homokmégy),
- Tisza, Batár, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Csaronda, Szipa-főcsatorna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Holt-Bódva (Edelény), Keleméri-patak, Takta, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Szuha, Gyöngyös-patak, Öreg-Hajta (Farmos), Tarnóca, Leleszi-patak,
- Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Konyári-Kálló, Ér-főcsatorna, Maros,
- Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
- egyéb tavak, holtágak, kubikgödrök, csatornák.
Jelentőség
Gazdasági jelentősége nincs. Európában ritkának számít, nálunk az alföldi csatornákban kedvező feltételeket talál, de az utóbbi évtizedekben megritkult.
Új vízterületen jelent meg a kihalással fenyegetett, fokozottan védett halfajunk. Részletek ITT.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotók: MHTT)
