Zsom János egy nehéz tiszai peca végén, több óra kapástalanság után végül mégis örülhetett, hiszen február 26-án kifogta élete halát.
Barátjával, akit a pergetőtudása miatt csak Mesternek szólít, még a tilalom előtt süllőt szerettek volna fogni a Tiszán.
A hidegfront nem könnyítette meg a helyzetüket, kissé esős és borult idő fogadta őket a folyón.
„Délelőtt 11 körül kezdtük a pecát, és elég sok helyet bejártunk. Mély vízben, partokon, sekély területeken is próbálkoztunk, de elég üres volt a nap. Egy kapása akadt a barátomnak, egy csuka leharapott mindent neki. Nekem egy pöccintésem se volt, elkezdett cseperegni az eső, amikor utolsó mentsvárként elmentünk egy olyan helyre, ahol nem sokan gondolnák, hogy lehet halat fogni” – a pecások azonban bíztak a szpotban, hiszen a háromméteres víznél többször láttak kormoránokat kórincálni.
„Egyszer, korábban már sikeresen fogtunk erről a helyről halakat. Ezúttal talán a második dobásomra le is verte egy süllő, méghozzá egy szép méretű, faroktőig 75 centire nyúlt. A tömegét csak megsaccolni tudjuk, az ívási időszak miatt nem szerettük volna »összetörni«, mintegy 6-7 kilós lehetett. Nekem életem süllője, korábban pergetve és kishallal sem fogtam ekkorát” – mesélte a Pecaverzumnak János, akit ezek után a csaliról kérdeztük.
„Féregszerű, 14-15 centis gumihallal akasztottam, amelyet a fenéken pöcögtettem. De egész nagyokat is emeltem rajta, ugyanúgy, mint nyáron. Ez vezetett végül sikerre, egy nagy felpöccintés után érkezett a brutális kapás. Én már belebambultam a pecába, és elkönyveltem, hogy ez a mai nap betlivel végződik, hiszen ekkor már 4-5 órája dobáltunk, amikor érkezett a nagy durrantás” – idézte fel a kapás pillanatait.
Egy 2 méteres, 4-21 gramm dobósúlyú bottal pergetett, az orsón 0,6 PE fonott zsinórral, 0,30-as fluorokarbon előkével. Állítja, ez nála már erős kombónak számít, a csalival viszont nagyon finomkodott.
„Nincs most sodrása a Tiszának, 3-5 grammos ólmokkal pecázunk, ezekre tesszük fel a nagy gumihalakat” – árulta el, majd folytatta a pergetés részleteivel.
„Nehezen jött fel a süllő, amikor már ott volt a csónak közelében, akkor is még lent küzdött. A fárasztása nem tartott sokáig, hamar megadta magát, majd következett egy gyors mérés. Én el szoktam vinni a halat, hiszen finom és egészséges. De egy ilyen szép, ívás előtti példánynál természetesen eszembe sem jutott, hogy hazavigyem. Ilyenkor arra is kell gondolni, hogy mi lesz legközelebb” – a következő süllőzésre azonban neki is várnia kell, hiszen a tavasszal együtt beköszöntött a tilalom is.
Persze, nem minden halra.
„A Sebes-Körösre is szoktam járni domolykózni, nyáron gázló pecával. Télen voltam egyszer-kétszer, sikerült is elcsípni párat. Meg következik a keszegpeca, közel lakom a Keleti-főcsatornához” – mondja a pecás, hozzátéve, hogy igyekszik minél gyakrabban vízpartra járni, ezt pedig a számok is alátámasztják.
„Tavaly 228, előtte 273 napot voltam horgászni. Öt percre lakom a víztől, gyakran csak egy órára megyek ki. De nyáron az is előfordul, hogy munka után 17-tól 21 óráig pecázom. Sokan kérdezték már tőlem, hol kell dolgozni, hogy ennyit tudok pecázni? Erre az én válaszom: nem ezen múlik, egyszerűen csak közel kell lakni a vízhez” – ezek után aztán elárulta, hogy liftszerelőként dolgozik, ezért rengeteg helyen megfordul, ami a pecázási lehetőségeit is bővíti.
Miután leteszi a munkát, sokszor átmegy Tiszalökre az erőműhöz, esetleg kimegy a Sajóra vagy megáll a Berettyónál.
„Járom az országot, és mindig ott van nálam a pecacucc, ezért is váltottam ki az országos jegyet. Idén biztosan nem lesz ennyi horgásznapom, mert otthon nem annyira boldogok emiatt” – mosolyodott el, hozzáfűzve, hogy ezek az egyórás pecák azért simán beleférnek.
Éppen ezért szerette meg három éve a pergetést, amelyben legutóbbi horgásztársa, a Mester segített neki elmélyedni.
„Általában 3-18, 4-21-es botokat viszek magammal, így mindent le tudok fedni vele. A Keleti-főcsatornán az egyik zsiliphez is gyakran lejárok másokkal egyetemben. Olyan hely az, mintha kocsmába mennék, csak a pia helyett másra költjük a pénzt” – avatott be a leghangulatosabb horgászataiba.
De ezzel még nincsen vége!
„Néha kijutok a Tiszára Tiszacsegénél, ilyenkor a barátom elvisz magával egy csónakos pecára” – mi pedig kijelenthetjük, így él egy fanatikus, akinek a horgászat az élete.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Zsom János/Pecaverzum)
