Vonzóbbak a művi halátjárók a halak számára, azonban a természetközeliek élőhelyként is funkcionálnak. A Kiskörei Hallépcső – amely 1340 méteres hosszával Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítménye – a magyar vízügyi szakma büszkesége.
„A halak életciklusához alapvetően hozzátartozik a vándorlás, hiszen megfelelő táplálékot telelőt, illetve ívóhelyet keresnek maguknak. Az ember azonban számos célból – mint például árvízvédelem, áramtermelés, vízvisszatartás vagy éppen az öntözés – kénytelen volt különböző létesítményeket építeni, amelyek nemcsak útban vannak a halaknak, de helyenként a vízszintkülönbséget úgy megemelik, hogy az a vízi élőlények számára már leküzdhetetlen. Ha már az ember okozta a problémát a halaknak, az ő feladata orvosolni is azt, a megoldást a hallépcsők vagy halátjárók jelentik” – hallható a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) A halaknak nincs lábuk című videójából, amely június 4-én, szombaton jelent meg a Facebookon.
„Így fel tudnak jutni a halak azokra a helyekre, ami az életciklusukhoz mindenképpen szükséges” – nyilatkozta Pannonhalmi Miklós nyugalmazott főmérnök a videóban.
Ahhoz, hogy a halak megtalálják a hallépcső bejáratát, úgynevezett csalivizet kell létrehozni. „Olyan áramlási viszonyokat kell kialakítani, hogy a halak érzékeljék az áramlást, megérezzék, merre kell menniük” – magyarázta Pannonhalmi Miklós.
Különböző típusú halátjárók léteznek, a természetközeliek és a műviek. Utóbbiak gyakran vonzóbbak a halak számára, mint a természet közeli verziók. Előbbiek nagy előnye viszont, hogy medencéikben nemcsak megpihenhetnek a vándorlók, de azok élőhelyként is szolgálhatnak számukra.
„A Kiskörei Hallépcső az ország és a szakma büszkesége. A legnagyobb nemcsak kishazánkban, hanem egész Európában a leghosszabb, 1340 méter. A Tisza-tavat köti össze a Kiskörei Vízlépcső alatti folyószakasszal, és biztosítja a halak számára a folyamatosan, az év minden napján az átjárhatóságot a vízlépcső megkerülésével” – ezt már Fejes Lőrinc, a Kötivizig szakaszmérnöke mondta.
A Kiskörei Hallépcső felvízi, középső és alsó szakaszból áll. A felvizen egy beeresztő zsilipen át tápcsatorna köti össze a Tisza-tavat a halátjáró további részével.
A középső szakaszra 27 tájba illesztett, réselt halátjárókkal kombinált bukó került, melyek 25 centiméterekre osztják a teljes szintkülönbséget. Itt a hal választhat: a küszöbön át folyó 20-25 centis vízpárnán halad át, vagy a réselt betonátjáró falai között úszik a csaknem 2 méter mély vízben.
Az alsó szakaszon, újabb 10, hasonló megoldás könnyíti a további szintkülönbség legyőzését. A hallépcső szélein pedig kiöblösödő pihenőmedencék kaptak helyet.
vA létesítmény akár – vízállástól függően – a 10,5 méteres szintkülönbség legyőzését is lehetővé teszik az élőlények számára, amelyeknek 3 nagy pihenőtó is a rendelkezésükre áll, vándorlásuk során vehetnek igénybe azokat.
Nagyon fontosak a megfigyelőablakok, amelyek segítségével a szakemberek folyamatosan finomítani tudják a halátjárók felépítését a jobb használhatóság, tehát a halak és más vízi élőlénynek érdekében.
Tavaly Sallai Zoltán és Sallai Márton kutatók publikáltak tanulmányt a magyarországi hallépcsők hatékonyságáról, és tettek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a jövőben milyen „halliftek” épüljenek.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: Kötivizig)
