1,25 milliárd forint értékben nyújtott haltelepítés támogatást a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) az elmúlt három évben. Erről Dérer István elnökhelyettes, az Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ (OHSZK) főigazgatója beszélt a Halászati Lapok legfrissebb, májusi számában, amelyben tételesen kifejtette, mire fordították a pénzt.
„Közelítsük meg a kérdést a halállomány helyzete felől, hiszen ha van hal, és ha a hal jól érzi magát a vízben, akkor a víz minősége és a horgász hangulata nagyjából rendben van. Az elmúlt három évben a 800 millió forint értéket meghaladó intervenciós pontytelepítésen túl több mint 150 horgászszervezet részesült összesen 450 millió forint értékű haltelepítési támogatásban” – nyilatkozta Dérer István.
Szavai alapján, ha megvizsgáljuk a fogás és a telepítés összefüggését, akkor azt látjuk, hogy jelen pillanatban 5666 tonna halat fognak ki a horgászok, míg a telepítés 4500-5000 tonna között mozog.
„A korosztályos különbségek, a szelektív horgászat tényezői miatt több halat teszünk be a vízbe, mint amennyit kiveszünk, hiszen a természetes szaporulatnak köszönhetően is nő a halállomány. Ugyanakkor a kormoránok a fiatalabb korosztályból és az értékes halakból éves szinten több mint 4000 tonnát (más források szerint akár 5500 tonnát) esznek meg, ami az egész állományi fejlődési görbét megváltoztatja, és minőségben, valamint mennyiségben egyaránt degradálja az egész hazai halállományt. Ez tehát nem csak árnyalja, hanem beavatkozások hiányában lassan el is sötétíti a pozitív képet” – mutatott rá.
Dérer István szerint a klimatikus változások miatt a természetes vizeken a párolgási veszteségeket, az aszályból adódó vízhiányokat programozott vízvisszatartással és vízkormányzással mielőbb pótolni kell, mert az alacsony vízszinteknél, pangó vizeknél a természetes ívások zömmel elmaradnak, vagy még inkább nem tud a kikelt ivadék „gyökeret verni”, felnőni.
„Pedig egy jó ívás a természetes vízben egy adott halfajból legalább tíz év haltelepítését pótolhatja” – hangsúlyozta.
A kormoránok kapcsán a főigazgató megjegyezte, nemcsak az elfogyasztott évi 4000-5500 tonna hallal okoznak nagy kárt, hanem azáltal is, hogy leginkább a fiatal, természetvédelmi vagy beszerzési értéküket tekintve költséges halakat fogyasztják.
„A kormoránok boncolásából kiderült, hogy jellemzően nem busát, keszeget, törpeharcsát esznek, hanem inkább a telepített vagy felnövekvő, fiatalabb korosztályú nemes és védett halakat fogják. A horgászoknál viszont hagyományosan a ponty a legnépszerűbb horgászhal, második helyen még mindig az ezüstkárász szerepel, míg a bronzérmet a keszegfélék kapják. A ragadozóknál a süllő viszi el a pálmát, de abból is csak 233 tonnát visznek el a horgászok, míg a kormoránok súlyra – és főleg darabszámra – jóval többet esznek ennél. Mindebből következik, hogy az állami tulajdonban lévő őshonos, nemzeti kincsként is definiált halállomány nem tud olyan mértékben fejlődni, ahogy ezt a horgászfogások és a telepítések indokolnák, vagyis jelenleg csökken az állami halvagyon értéke” – állapította meg.
Dérer István hozzáfűzte, hogy védett madárnak számító kormorán egy nap alatt akár három-négy védett halfajt is elfogyaszt, amelyek eszmei értéke nagyobb, mint a kormoráné.
„Ők nehezen láthatók, nem jól fényképezhetők – csak mi tudjuk őket megvédeni! Én azt gondolom, hogy mindegyik veszélyeztetett élőlény, faj, és egyed azonos minőségű természetvédelmet érdemel – éppúgy, mint az emberi jogok esetében…” – fogalmazott.
A teljes interjú, amelyben más témák is szóba kerülnek, ITT érhető el.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: pixabay.com)
