Felajánlotta munkáját nyolc halász a Magyar Országos Horgász Szövetségnek (Mohosz). A közösségbe tömörült halászok az inváziós halak elleni küzdelemben nyújtanának segítséget. Választ egyelőre nem kaptak.
Nyolc halász, Bodré Sándor, Csordás Ferenc, Pócs Róbert, Török József, Kőrősi Imre, ifj. Kovács Mihály, Kiss Mihály és Kovács Mihály alkotja az ökológiai célú természetes vízi szelektív halászok közösségét.
A tagok levelet írtak a Mohosznak, amiben felajánlották szakmai tudásukat.
„Több évtizedes tapasztalattal rendelkezünk természetesvízi halászat és az ökológia célú szelektáló halászat terén. Segítséget tudnánk nyújtani Mohosznak az inváziós halfajok ökológiai célú szelektálásában a Hhvtv. 7.§ és 8.§ (2) bekezdés g) pontja illetve 63.§ (5) bekezdés ab) pontjában foglaltak tekintettel. Az inváziós halfajok – busafajok, törpeharcsa, ezüstkárász – halászatához a szükséges eszközparkkal rendelkezünk” – közölték a halászok levelükben, amelyet a Pecaverzumhoz is eljuttattak.
Azt írták, a feladatot el tudják végezni, pénzbeli ellenszolgáltatásra nem tartanak igényt, a kifogott halakból származó bevételből fedeznék a költségeiket az előre kialakított fogási fajkvóta alapján.
Előzmények
A halászok az év első felében petíciót indítottak, a nyáron pedig szerveztek egy nyilvános eseményt Mártélyon, a Tisza-parti strandon.
A petícióban a halászat 2013-as betiltása ellen tiltakoznak a halászok, akik szerint az eltelt időben természetes vizeink zömén nem valósul meg ökológiai célú szelektáló halászat. Úgy látják, ennek következtében az őshonos halállományra komoly veszélyt jelentenek a vizekben túlszaporodott idegenhonos és inváziós halfajok, mint a fehér busa, a fekete törpeharcsa, az ezüstkárász és az amur.
Azt is olvasható a petícióban, hogy míg 2015-ben 250-300 halászcsalád dolgozott az országban, napjainkra a természetesvízi halászközösség létszáma nem éri el a harminc főt.
„Érdemes lenne belegondolni, hogy azzal az intézkedéssel ez az ősfoglalkozás szűnt meg, ami az emberi kultúrával egyidős. Mi lenne, ha hasonló módon a vadászatot szüntetnénk be? Természetes vizeink ökológiai állapota a 24. órában van, ezért haladéktalan intézkedést igényel. A megmaradt halászdinasztiák képviselői részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az inváziós fajok gyérítését egész évben, hivatásszerűen végezni tudják. Az innen származó idegenhonos és inváziós halakat értékesíthessék a vonatkozó jogszabályok megtartása mellett” – fogalmazták meg céljaikat az érintettek.
A Mártélyon megtartott eseményen dr. Józsa Vilmos halbiológus, nyugalmazott tudományos főmunkatárs azt mondta, az összejövetelt nem valami ellen, hanem valami érdekében hirdették meg.
Előadásában emlékeztetett, a halgazdálkodásról és a hal védelméről elfogadott törvény 2013-ban pontosította a halászat fogalmát, és azt három kategóriára osztotta: kereskedelmi célúra, ökológiaira, rekreációsra. A törvény 2015. évi módosításával megszüntették a kereskedelmi célú halászatot, de facto 2016. január elsejével betiltották Magyarország halgazdálkodási vízterületein a természetesvízi halászatot.
Dr. Józsa Vilmos szerint a halállomány hasznosításának elsődleges haszonélvezője így a horgászközösség, a hasznosítási prioritás a pedig a horgászat lett. Az ökológiai célú szelektáló halászat és bemutatási célú halászat jogi/elméleti lehetőségét a jogszabály továbbra is biztosította. A természetes vizeink jelenlegi halgazdálkodási hasznosítója azonban nem engedélyezi a halgazdálkodási alhaszonbérlők részére az ökológiai célú szelektáló halászatra jogosító megbízási szerződések megkötését.
Az adatokról is szólt: 2013-ban a közel 6500 tonnás természetes vízi halfogásnak 34 százalékát tette ki a kereskedelmi és ökológiai halászat, 2014-ben a közel 7500 tonnás természetes vízi halfogásnak viszont már csak 5 százalékát.
„Ebből is látható, hogy nem volt igaz az a vélekedés, hogy a 250-300 halászcsalád ténykedése miatt nincs elegendő hal a természetes vizeinkben” – állapította meg.
Meglátása szerint a jelenlegi állapot kialakulásához környezeti és biológiai tényezők vezettek. „A környezeti tényezők közé sorolandó, hogy az utolsó évtizedekben elvégzett szennyvíztisztító-kapacitásfejlesztés következtében a természetes vizeink tisztábbá váltak, azok haleltartó képessége csökkent. A becslések szerint közel a felére. Ennek következtében a jelentősen megnőtt horgászlétszám is hathatósan hozzájárult a természetesvízi halállományunk túlfogásához. Mondhatni, hogy több lett az eszkimó, mint a fóka” – szemléltetett egy hasonlattal.
A főleg a Tiszára és a Körösökre jellemző folyómeder bemaródása, az árterek feltöltődése és a csökkenő vízhozamok következtében az elmúlt évtizedekben nagyon ritkán volt lehetséges a halak ívása, amely az őshonos halfajaink jelentős része esetében az elöntött ártereken történik – folytatta az okok sorolását dr. Józsa Vilmos.
„Tovább rontotta a helyzetet, hogy a halászat betiltása óta, az elmúlt 8 évben a természetes vizeink döntő részén nem végeztek ökológiai célú halgazdálkodást segítő szelektáló halászatot. Ennek következtében vizeinkben túlszaporodtak az idegenhonos és inváziós halfajok, melyek az őshonos halállományra komoly veszélyt jelentenek. Ezek a fajok elsősorban a fehér busa, az amur, a fekete törpeharcsa és az ezüstkárász” – mondta, bemutatva egyesével, hogy mi is a legnagyobb probléma a felsorolt négy halfajjal.
A busák az összes halfaj pár hetes ivadékának természetes táplálékául szolgáló zooplankton intenzív szűrésével jelentős mértékben csökkentik azok természetes táplálékbázisát, megmaradási esélyét.
Az amur a vízi növényzet elfogyasztásával, a természetes ívóhelyek csökkentésével hat a természetes utánpótlás eredményességére.
Az ezüstkárász szintén táplálékkonkurense a pár hetes ivadéknak, mivel tápláléka jelentős részét szintén a zooplankton teszi ki.
A törpeharcsák a többi halfaj lerakott ikrájának kifalásával csökkentik a reprodukció eredményességét.
„Közel egy emberöltőn át kutattuk természetes vizeink halállományát. A Tisza esetében a 2000-es cianidszennyeződés következtében az elpusztult halak helyére a mérgezés által nem érintett szakaszokról történt betelepedés következtében a halállomány mennyiségileg helyreállt, azonban fajösszetétele homogénebb lett. 7 év után már ismételten jelentős mértékű volt a regenerálódott busaállomány. Ebben az évben a halászok fogásának egész éves nyomon követésével megállapítást nyert, hogy a fogott halak fele már inváziós halak voltak. Az élőhely függvényében változott azok százalékos összetétele. A kiskörei duzzasztás alatt a busák domináltak, a csongrádi szakaszon viszont az ezüstkárász” – magyarázta, hozzátéve, hogy az akkoriban végzett halászatok ezt a tömegarányt még kordában tartották.
Kutatási eredmények alapján a közel egy évtizede elmaradó szelektáló halászatok eredményeként nem csak nagyobb folyóinkban, mint a Duna, Tisza és Körösök, valamint azok holtágaiban nőtt meg jelentős mértékben az inváziós halfajok tömegaránya.
Folyóinkban elsősorban a szaporodásuknak kedvező meleg időszakok eredményeként jelentősen megnőtt a busák és az amurok állománya. Az utóbbi években több korosztályos populációik jelentek meg.
A tározókban és holtágakban viszont főképp az ezüstkárász és a törpeharcsa vált dominánssá. Ezekben a vizekben az utóbbi években megkezdték a szelektáló halászatot, de a kifogott halak elhelyezési, hasznosítási problémája miatt ezek a szelektáló halászatok alábbhagytak.
„Teljes mértékben hiányoznak folyóinkban a busa és amur gyérítését célzó szelektáló halászatok” – egyértelműsítette dr. Józsa Vilmos, majd áttért arra témakörre, hogy a megfelelő halgazdálkodás szempontjából miért lenne fontos a szakszerűen végzett szelektáló halászat.
Mint mondta, az inváziós halállomány csökkentését célzó szelektáló halászat végzése a halgazdálkodó törvényileg előírt kötelessége. Ennek finanszírozására a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) az állami feladatátvállalására történő hivatkozással az elmúlt 8 évben az Agrárminisztériumtól (AM) az állami horgászjegyből keletkező bevételt a vizek horgászcélú fenntartására megkapta.
Dr. Józsa Vilmos szerint ez az összeg 2023-ban már több milliárd forintot tett ki. Ebből a bevételből kellene a szelektáló halászatot elvégeztetni – hangsúlyozta.
„A halgazdálkodó szerint azonban ez az összeg nem fedezi az inváziós halfajok elleni védekezés költségeit, ezért az egyébként átvállalt közfeladatot korlátozottan végzi” – árulta el a nyugalmazott szakember, aki a probléma megoldására és az ökológiai katasztrófa megelőzésére két lehetséges megoldást vázolt fel.
1. Az állam, mint a halak tulajdonosa az AM felügyeletével megszervezi és elvégezteti a szelektáló halászatot. A halak értékesítéséből befolyó pénzösszegen felül a költségek fedezésére hiányzó pénzt a halgazdálkodóval fizetteti meg, annak az engedélyekből származó bevételéből.
2. A halgazdálkodó a szakemberek/kutatók által előkészített cselekvési terv alapján és ellenőrzése mellett elvégezteti a szelektáló halászatot, fedezi a halászatot végzők költségét, munkabérét és segít a halak értékesítésében. Ez esetben a halak értékesítéséből származó bevétel a halgazdálkodónál marad.
„A megmaradt, még aktív halászdinasztiák képviselőivel lehetne biztosítani az inváziós fajok gyérítését egész évben. Egyben ezzel kárpótolhatnák őket a természetes vízi halászat megszüntetésekor számukra megígért, de ki nem fizetett kárpótlásukért – fogalmazott dr. Józsa Vilmos, majd arra is válaszolt, hogy miért ők. – Mert rendelkeznek a megfelelő helyismerettel, eszközökkel és szakmai tudással. A halászszakképzés Tatán megszűnt, ezt a mesterséget nem lehet csak az iskolapadban megtanulni. A több évtizedes halászati gyakorlatot, mely generációról generációra szállt át, nem lehet pótolni! A gyors talpalókon átképezett halőrök nem képesek a feladat elvégzésére, és számuk sem elégséges erre.”
Végezetül kijelentette, természetes vizeink ökológiai állapota a 24. órában van, ezért a szelektáló halászat és az ökológiai halgazdálkodás mielőbbi megkezdése haladéktalan intézkedést igényel.
„Ha ez megvalósulna, jelentős mértékben javulna az őshonos halállomány élőhelyi-, táplálkozási-, valamint a természetes szaporulatának megmaradási esélyei. Megfelelő kontroll mellett ismét megjelenhetne a természetesvízi halászat megszüntetésével egyidejűleg a hazai konyhaasztalokról és a halboltok pultjairól eltűnt, jó minőségű természetesvízi magyar hal. Jelenleg ezeket importból vagy akvakultúrából, illetve a horgászoktól törvénysértés útján lehet beszerezni, mivel a horgász az általa fogott halat elvileg nem adhatja el. Az őshonos halközösségek védelme és a halászmesterség/szakma fennmaradása minden magyarországi lakos érdeke” – zárta gondolatait dr. Józsa Vilmos.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége, fotó: Sallai Zoltán)
