A „Mentsük meg a természetesvízi halászmesterséget és az őshonos halközösségeket” című kampány kezdeményezői Mártélyon, a Tisza-parti strandon rendeztek július 6-án, szombaton egy nyilvános eseményt, amelyen felszólalt dr. Józsa Vilmos halbiológus, nyugalmazott tudományos főmunkatárs, aki szerint a megfelelő halgazdálkodás szempontjából a szakszerűen végzett szelektáló halászat és az ökológiai halgazdálkodás mielőbbi megkezdése haladéktalan intézkedést igényel.
A petícióban a halászat 2013-as betiltása ellen tiltakoznak a halászok, akik szerint az eltelt időben természetes vizeink zömén nem valósul meg ökológiai célú szelektáló halászat. Úgy látják, ennek következtében az őshonos halállományra komoly veszélyt jelentenek a vizekben túlszaporodott idegenhonos és inváziós halfajok, mint a fehér busa, a fekete törpeharcsa, az ezüstkárász és az amur.
Azt is írják a petícióban, hogy míg 2015-ben 250-300 halászcsalád dolgozott az országban, napjainkra a természetesvízi halászközösség létszáma nem éri el a harminc főt.
„Érdemes lenne belegondolni, hogy azzal az intézkedéssel ez az ősfoglalkozás szűnt meg, ami az emberi kultúrával egyidős. Mi lenne, ha hasonló módon a vadászatot szüntetnénk be? Természetes vizeink ökológiai állapota a 24. órában van, ezért haladéktalan intézkedést igényel. A megmaradt halászdinasztiák képviselői részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az inváziós fajok gyérítését egész évben, hivatásszerűen végezni tudják. Az innen származó idegenhonos és inváziós halakat értékesíthessék a vonatkozó jogszabályok megtartása mellett” – fogalmazták meg céljaikat az érintettek.
A Mártélyon megtartott eseményen dr. Józsa Vilmos halbiológus, nyugalmazott tudományos főmunkatárs azt mondta, az összejövetelt nem valami ellen, hanem valami érdekében hirdették meg.
Előadásában emlékeztetett, a halgazdálkodásról és a hal védelméről elfogadott törvény 2013-ban pontosította a halászat fogalmát, és azt három kategóriára osztotta: kereskedelmi célúra, ökológiaira, rekreációsra. A törvény 2015. évi módosításával megszüntették a kereskedelmi célú halászatot, de facto 2016. január elsejével betiltották Magyarország halgazdálkodási vízterületein a természetesvízi halászatot.
Dr. Józsa Vilmos szerint a halállomány hasznosításának elsődleges haszonélvezője így a horgászközösség, a hasznosítási prioritás a pedig a horgászat lett. Az ökológiai célú szelektáló halászat és bemutatási célú halászat jogi/elméleti lehetőségét a jogszabály továbbra is biztosította. A természetes vizeink jelenlegi halgazdálkodási hasznosítója azonban nem engedélyezi a halgazdálkodási alhaszonbérlők részére az ökológiai célú szelektáló halászatra jogosító megbízási szerződések megkötését.
Az adatokról is szólt: 2013-ban a közel 6500 tonnás természetes vízi halfogásnak 34 százalékát tette ki a kereskedelmi és ökológiai halászat, 2014-ben a közel 7500 tonnás természetes vízi halfogásnak viszont már csak 5 százalékát.
„Ebből is látható, hogy nem volt igaz az a vélekedés, hogy a 250-300 halászcsalád ténykedése miatt nincs elegendő hal a természetes vizeinkben” – állapította meg.
Meglátása szerint a jelenlegi állapot kialakulásához környezeti és biológiai tényezők vezettek. „A környezeti tényezők közé sorolandó, hogy az utolsó évtizedekben elvégzett szennyvíztisztító-kapacitásfejlesztés következtében a természetes vizeink tisztábbá váltak, azok haleltartó képessége csökkent. A becslések szerint közel a felére. Ennek következtében a jelentősen megnőtt horgászlétszám is hathatósan hozzájárult a természetesvízi halállományunk túlfogásához. Mondhatni, hogy több lett az eszkimó, mint a fóka” – szemléltetett egy hasonlattal.
A főleg a Tiszára és a Körösökre jellemző folyómeder bemaródása, az árterek feltöltődése és a csökkenő vízhozamok következtében az elmúlt évtizedekben nagyon ritkán volt lehetséges a halak ívása, amely az őshonos halfajaink jelentős része esetében az elöntött ártereken történik – folytatta az okok sorolását dr. Józsa Vilmos.
„Tovább rontotta a helyzetet, hogy a halászat betiltása óta, az elmúlt 8 évben a természetes vizeink döntő részén nem végeztek ökológiai célú halgazdálkodást segítő szelektáló halászatot. Ennek következtében vizeinkben túlszaporodtak az idegenhonos és inváziós halfajok, melyek az őshonos halállományra komoly veszélyt jelentenek. Ezek a fajok elsősorban a fehér busa, az amur, a fekete törpeharcsa és az ezüstkárász” – mondta, bemutatva egyesével, hogy mi is a legnagyobb probléma a felsorolt négy halfajjal.
A busák az összes halfaj pár hetes ivadékának természetes táplálékául szolgáló zooplankton intenzív szűrésével jelentős mértékben csökkentik azok természetes táplálékbázisát, megmaradási esélyét.
Az amur a vízi növényzet elfogyasztásával, a természetes ívóhelyek csökkentésével hat a természetes utánpótlás eredményességére.
Az ezüstkárász szintén táplálékkonkurense a pár hetes ivadéknak, mivel tápláléka jelentős részét szintén a zooplankton teszi ki.
A törpeharcsák a többi halfaj lerakott ikrájának kifalásával csökkentik a reprodukció eredményességét.
„Közel egy emberöltőn át kutattuk természetes vizeink halállományát. A Tisza esetében a 2000-es cianidszennyeződés következtében az elpusztult halak helyére a mérgezés által nem érintett szakaszokról történt betelepedés következtében a halállomány mennyiségileg helyreállt, azonban fajösszetétele homogénebb lett. 7 év után már ismételten jelentős mértékű volt a regenerálódott busaállomány. Ebben az évben a halászok fogásának egész éves nyomon követésével megállapítást nyert, hogy a fogott halak fele már inváziós halak voltak. Az élőhely függvényében változott azok százalékos összetétele. A kiskörei duzzasztás alatt a busák domináltak, a csongrádi szakaszon viszont az ezüstkárász” – magyarázta, hozzátéve, hogy az akkoriban végzett halászatok ezt a tömegarányt még kordában tartották.
Kutatási eredmények alapján a közel egy évtizede elmaradó szelektáló halászatok eredményeként nem csak nagyobb folyóinkban, mint a Duna, Tisza és Körösök, valamint azok holtágaiban nőtt meg jelentős mértékben az inváziós halfajok tömegaránya.
Folyóinkban elsősorban a szaporodásuknak kedvező meleg időszakok eredményeként jelentősen megnőtt a busák és az amurok állománya. Az utóbbi években több korosztályos populációik jelentek meg.
A tározókban és holtágakban viszont főképp az ezüstkárász és a törpeharcsa vált dominánssá. Ezekben a vizekben az utóbbi években megkezdték a szelektáló halászatot, de a kifogott halak elhelyezési, hasznosítási problémája miatt ezek a szelektáló halászatok alábbhagytak.
„Teljes mértékben hiányoznak folyóinkban a busa és amur gyérítését célzó szelektáló halászatok” – egyértelműsítette dr. Józsa Vilmos, majd áttért arra témakörre, hogy a megfelelő halgazdálkodás szempontjából miért lenne fontos a szakszerűen végzett szelektáló halászat.
Mint mondta, az inváziós halállomány csökkentését célzó szelektáló halászat végzése a halgazdálkodó törvényileg előírt kötelessége. Ennek finanszírozására a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) az állami feladatátvállalására történő hivatkozással az elmúlt 8 évben az Agrárminisztériumtól (AM) az állami horgászjegyből keletkező bevételt a vizek horgászcélú fenntartására megkapta.
Dr. Józsa Vilmos szerint ez az összeg 2023-ban már több milliárd forintot tett ki. Ebből a bevételből kellene a szelektáló halászatot elvégeztetni – hangsúlyozta.
„A halgazdálkodó szerint azonban ez az összeg nem fedezi az inváziós halfajok elleni védekezés költségeit, ezért az egyébként átvállalt közfeladatot korlátozottan végzi” – árulta el a nyugalmazott szakember, aki a probléma megoldására és az ökológiai katasztrófa megelőzésére két lehetséges megoldást vázolt fel.
1. Az állam, mint a halak tulajdonosa az AM felügyeletével megszervezi és elvégezteti a szelektáló halászatot. A halak értékesítéséből befolyó pénzösszegen felül a költségek fedezésére hiányzó pénzt a halgazdálkodóval fizetteti meg, annak az engedélyekből származó bevételéből.
2. A halgazdálkodó a szakemberek/kutatók által előkészített cselekvési terv alapján és ellenőrzése mellett elvégezteti a szelektáló halászatot, fedezi a halászatot végzők költségét, munkabérét és segít a halak értékesítésében. Ez esetben a halak értékesítéséből származó bevétel a halgazdálkodónál marad.
„A megmaradt, még aktív halászdinasztiák képviselőivel lehetne biztosítani az inváziós fajok gyérítését egész évben. Egyben ezzel kárpótolhatnák őket a természetes vízi halászat megszüntetésekor számukra megígért, de ki nem fizetett kárpótlásukért – fogalmazott dr. Józsa Vilmos, majd arra is válaszolt, hogy miért ők. – Mert rendelkeznek a megfelelő helyismerettel, eszközökkel és szakmai tudással. A halászszakképzés Tatán megszűnt, ezt a mesterséget nem lehet csak az iskolapadban megtanulni. A több évtizedes halászati gyakorlatot, mely generációról generációra szállt át, nem lehet pótolni! A gyors talpalókon átképezett halőrök nem képesek a feladat elvégzésére, és számuk sem elégséges erre.”
Végezetül kijelentette, természetes vizeink ökológiai állapota a 24. órában van, ezért a szelektáló halászat és az ökológiai halgazdálkodás mielőbbi megkezdése haladéktalan intézkedést igényel.
„Ha ez megvalósulna, jelentős mértékben javulna az őshonos halállomány élőhelyi-, táplálkozási-, valamint a természetes szaporulatának megmaradási esélyei. Megfelelő kontroll mellett ismét megjelenhetne a természetesvízi halászat megszüntetésével egyidejűleg a hazai konyhaasztalokról és a halboltok pultjairól eltűnt, jó minőségű természetesvízi magyar hal. Jelenleg ezeket importból vagy akvakultúrából, illetve a horgászoktól törvénysértés útján lehet beszerezni, mivel a horgász az általa fogott halat elvileg nem adhatja el. Az őshonos halközösségek védelme és a halászmesterség/szakma fennmaradása minden magyarországi lakos érdeke” – zárta gondolatait dr. Józsa Vilmos.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége, fotó: Sallai Zoltán)
