17 nap különbséggel visszafogta ugyanazt a süllőt a Dunából Sztahovits Péter, aki a különös térténetről a DAIWA Magyarország Facebook-oldalán számolt be.
A horgász a 2025-ös év első napján máris egy szép süllővel indította az idei szezont, ráadásul ugyanaz a hal vissszatért a horgára 17 nappal később.
„18-án szintén süllőkergetősdiben voltam a Dunán. Szürkületkor akasztottam egy komolyabb halat, de néhány fejrázás után lemaradt. Szívtam a fogam, mert nagynak tűnt. A helyet utána erőltettem még vagy fél órát, de újabb kapás nem volt, így tovább álltam” – kezdte beszámolóját Sztahovits Péter, aki a másik helyen fájdalomdíjként sikerült fognia egy 80 centi feletti fogast.
„Így aznapra megvolt a boldogság. Bujkált viszont bennem a kisördög, hogy visszafelé megállok pár dobásra ott, ahol szürkületkor elszalasztottam a másik halat. Miután bepozicionáltam magam, első dobásra, ráadásul beesőre, úgy eltörölte a 15 centis gumihalat, hogy csak úgy nyekkent. A szokásos adok-kapok után szákba került a jószág” – ahogy megnézte közelebbről, azonnal feltűnt neki a fején egy fekete folt.
„Ismerős volt! Pont úgy nézett ki, mint az 1-jén fogott halon. A hosszára is rámértem, ez is 92 centi volt, akár a másik hal. Ekkor már sejtettem valamit, de hogy biztos legyek benne, lefotóztam” – otthon pedig összehasonlítottaa a két képet, és egyértelművé vált, hogy ugyanazzal a hallal hozta össze a sors.
A megismételt randevún egy 2,4 méteres, 14-56 grammos bottal és egy 6 colos, rikítózöld gumihallal volt eredményes.
„Sem a kondiján, sem a kapásán nem látszódott meg, hogy pár hete már levegőzött egyet szegényke. Nem tanult az esetből... Azzal a reménnyel engedtem el másodjára is, hogy eztán már tényleg óvatosabb lesz. Hogy még érdekesebb legyen a sztori, egy nappal később visszafogtam egy másik kapitális halat, amit meg egy barátom fogott meg szintén nagyjából két héttel korábban, éppen velem” – árult elé másik hasonló esetet.
Sztahovits Péter szerint két tanulság mindenképp van a történetben.
„Az egyik, hogy bár időről időre akad valaki, aki egy süllős-visszaengedős poszt alá beírja, hogy »áááazugyiselpusztul, hiába engeded el«, téved. Nyilván nem mindegy, hogy van kezelve a hal, nyilván az sem mindegy hogy kánikulában vagy hidegben kerül horogra, és még sok más egyéb függvénye, de ilyen visszafogott süllős esetem az évek során akadt azért jó néhány, és csak a nagyoknál veszem észre, mert ők ritkábbak és több rajtuk az egyedi ismertetőjel” – fogalmazott a horgász, majd rátért a másikodik konklúzióra.
„Még egy jó szériában, amikor úgy gondolnám, most aztán sok hal van a szakaszunkon, is kiderül, hogy az a sok nem is olyan sok. Csak időnként ugyanazok a halak is visszaköszönnek, míg ki nem kerülnek végleg a rendszerből. Ami tuti, az az, hogy ami hazakerül, az már biztosan elpusztul, és azt már nem is lehet később újra megfogni. Sem most, sem évek múlva. Amit viszont visszaengedek, annak marad esélye. Talán évek múlva is találkozunk újra” – vonta le a logikus következtetést.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: DAIWA Magyarország FB-oldala)
