Reményekkel telve érkezett meg a kisgyaláni Hársasberki Horgásztó partjára a húsvétot megelőző héten Újvári Bence. Nem titok, hogy a tó méltán híres harcsaállománya vonzotta, immáron másodszor. Első alkalommal, két évvel ezelőtt, egy aszályos nyár után Gábor barátjával és párjával próbálkozott, ám akkor az igazi trófeás hal elejtése egyiküknek sem sikerült. Már akkor megbeszélték, hogy egyszer revansot kell venniük...
„Az első pofon akkor ért, amikor egy gyönyörű felmelegedést követően, a túra előtti éjszakán elérte a régiót egy markáns hidegfront, aminek hatására az éjszakai enyhe 6-8 fokos minimumértékek bántóan hideg, -1,5 és -3 fok alá süllyedtek, és a nappalok sem hozták a bársonyos tavaszi időjárást” – ismertette a Pecaverzumnak a kezdeti nehézségeket, amelyeknek köszönhetően a túra első 3 napja – két pici ifjonc harcsát leszámítva – teljesen eredménytelenül telt.
A horgászok azonban nem tétlenkedtek, a nappali órákat a vízen töltötték helykereséssel. Variáltak mindennel, amivel csak lehetett: kezdve a csalihal méretével és fajtájával, folytatva a különböző végszerelékek és módszerek garmadájával. Így akadtak rá egy ígéretes helyre, ugyanis a megszokott favorit helyeiken kapásig sem tudtak eljutni.
Kedd este újabb időjárás változás történt, és azon vették észre magunkat, hogy hiába bukott le a nap, nincs bántóan hideg és nem igényli a testük a téli öltözetet.
Ekkor Gábor egyik újragondolt botja gyönyörű kapást jelzett, és rövid fárasztás után partra vittek egy szép, sárga színű, 10 kilogramm feletti bajszost.
„Nagyon örültünk neki, és bizakodtunk az előttünk álló éjszakában. Viszont ahogy teltek az órák, úgy hagyott alább a lelkesedésünk, ugyanis folytatódott a teljes reménytelenségbe burkolózott horgászat. Hajnal 4-kor megébredtem és már-már bosszankodni kezdtem, hogy mi lehet a baj, amikor a jobb oldali botomon brutális kapás jelentkezett” – kezdett bele a lényegi rész taglalásába Újvári Bence. – Odaugrottam a bothoz, bevágtam és ült az akasztás. Először a hal kért 3-5 méter zsinórt, jelezve, hogy ez már egy komolyabb méret lesz, de ekkor még semmit nem fogtam fel abból, ami rám várt… Csónakba pattantam, mert tartottam a víz alatt levő tuskók, akadók sokaságától. Amikor a hal fölé értem, arra számítottam, hogy egy 30 kiló körüli hallal kell majd megküzdenem, ám ezt nagyon rosszul gondoltam.”
Amikor a csónakkal a hal közvetlen közelébe ért, elindult egy 15-20 percig tartó kemény csata, amikor is ellenfele mindent bevetett annak érdekében, hogy győztesként jöjjön ki a kalandból.
„Tört át a csónak alatt, próbált a motor propellere között átbújni, indult akadó felé, egyszóval mindent megtett, hogy felém kerekedjen. Szerencsére a professzionálisan összeállított szereléknek és a sok éves rutinnak köszönhetően nem járt sikerrel, és nagy erőfeszítések után sikerült csónakba húznom ezt a páratlan ragadozót” – mesélte diadalittasan.
Amint kiért a partra, keltette alvó társait, Gábort és párját, Izát, akik azonnal jöttek és segítettek a hal kíméletes pányvára helyezésében.
„Ezt az önzetlen segítséget nem tudom elégszer megköszönni, de nagyon hálás vagyok érte” – fogalmazott elismerően.
Ezt követően közösen megcsodálták a halat, egy kicsit örömködtek, majd felkészültünk a reggeli fotózásra.
„Amint a fényviszonyok lehetővé tették, kíméletesen lemértük a halat, majd Gábor és Iza készített pár fantasztikus képet életem eddigi legnagyobb haláról, ami 237 centiméter hosszal és 85,8 kilogramm súllyal rendelkezett. Nem értük el a reggel 8 órát, de már ellenfelem úszhatott is vissza a helyére, bízva abban, hogy egyszer még találkozhatunk” – adta meg a méltó tiszteletet hősises küzdőpartnerének.
Ilyen élmények után reménykedek még abban, hogy sikerül egy-egy példányt horogra csábítani. A nappali órák újfent csendesen teltek, de még két éjszakájuk hátra volt.
„A következő éjjel minden ott folytatódott, ahol abbamaradt: teljes betli következett. Reggel azon gondolkoztam, hol lehet a hiba, amikor hét óra körül a jobb oldali botom kapást jelzett. A bevágás után Gáborral együtt mentünk a halra. Fantasztikus volt a reggel, a csónakban megküzdeni a következő jelentkezővel, akit 174 centis hosszával és becsléseink szerinti 40 kilót meghaladó súlyával sikeres fárasztás után beemeltünk” – fokozta Újvári Bence a már-már szinte fokozhatatlant.
Ezt a halat is kíméletesen lekötötték, és a gyors fotózás után visszaadták a szabadságát.
„Az utolsó éjszakára és reggelre újra időjárásváltozást kaptunk – nem a kedvenc fajtából, hanem 60-70 kilométer/órás széllel és váltakozó intenzitású esővel. Így már csak a túlélésre játszottunk, és több kapást már nem tudtunk elérni. Összefoglalva, egy nagyon nehéz horgászatot tudhatunk magunk mögött, amit igazából egy szerencsésen felfedezett és meghorgászott pont tudott nem is akárhogyan megmenteni. Az elmondható, hogy a folyamatosan változó frontos időjárásnak köszönhetően a tóban lévő harcsaállomány döntő többségének étvágyára nem hatott jótékonyan” – zárta gondolatait Újvári Bence.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Újvári Bence/Pecaverzum)
