Elegáns öltözetben pattant ki a kocsiból a pisztráng verte domolykókra

Marcsek Arnold csakis vadvízen horgászik, és ha van pár perce, akkor is előkapja a pergetőbotját autója csomagtartójából. Az sem probléma, ha nem horgászruhába öltözött, munkába járós ruhában is lehet néhányat dobni, legfeljebb letisztítjuk a cipőnket, és szappannal vagy kézfertőtlenítővel is kezet mosunk – már ha éppen halszagú lett a kezünk.

Nagyon gyakran az első dobások a legeredményesebbek, így nem meglepő, ami vele történt egy Fejér vármegyei csatornán.

Éppen egy sportosan elegáns öltözetet megkövetelő rendezvényre tartott, amikor rájött, hogy van még 20 perce, mivel hamarabb indult el a szükségesnél. A kísértésben pedig az a legszebb, amikor nem állunk ellen neki.

„Úgy, ahogy voltam, bőrdzsekiben, farmerban, szép cipőben megálltam a hídnál. A hidat egy vízügyi műtárgy követi, amelynél nem lehet pecázni márciustól júniusig. Ezért elindultam a másik irányba, ahol még sohasem horgásztam. Egy maximum 150 méteres szakaszról van szó, utána már sekély a csatorna víze. Most mégiscsak jó ötletnek tűnt lesétálni a híd mellé” – mesélte a Pecaverzum megkeresésére Marcsek Arnold, aki nem hitt a szemének, amikor szépen lassan közeledni kezdett a vízhez.

„Azt vettem észre, hogy egy 35-40 centiméteres pisztráng veri el a domolykókat folyásirányban, a szép tiszta vízben” – amitől persze elkezdett gyorsabban verni a szíve.

Csakhogy a sokat megélt pisztrángot elijesztette az árnyékával, hiába próbált osonva közeledni. De ettől persze nem adta fel a zsákmányfogás esélyét.

„A sebes eliszkolt, két-három nagyobb domolykó viszont megállt. Én erre válaszként 30-40 métert dobtam előre, hogy lehetőleg ne hallják a csobbanást, és engem se nagyon vegyenek észre. Onnan kezdtem el húzni egy kettes körforgót” – de ezek után nem azok a domolykók mozdultak meg, amelyeket kinézett.

Sőt, elöször még abban sem volt biztos, hogy mit lát.

„A sekély résznél a sodrás feldobta a körforgómat, én pedig arra gondoltam, hogy emiatt látok tolóhullámot a víz felszínén. De nem! Az egyik pillanatban éreztem, hogy akkorát odavert egy hal, hogy majdnem kitépte a kezemből a 3-13 grammos, viszonylag könnyű botomat. Nem nagyon akartam gyűrni a halat, finom voltam vele, amely tippre 40 centiméter körüli lehetett” – idézte fel a domolykó fárasztását, amelyet három-négy, kifejezetten veszélyes kirohanással tett még izgalmasabbá a hal.

„Sekély, benőtt résszel teli a pataknak ez a része egy-két öböllel tarkítva, ahol az alámosások miatt kicsit mélyebb lehet a víz. Onnan törhetett ki a domi” – osztotta meg sejtését a pecás.

Elárulta azt is, az ilyen könnyed, cserkelős villámhorgászatokra nem hord magával halmatracot, főleg, amikor tudja, hogy szép, magas növényzet veszi körül a vizet. Csukázásnál, süllőzésnél, balinozásnál viszont mindig ott van vele a kímélő eszköz.

Arnoldnak délután már nem kellett beikszelnie a fogási naplójában április 1-jét, mert a domifogást megelőző délelőtt során már végigszórta a csatornának egy másik szakaszát. De egyetlen ütés nélkül megúszta. Ez az eset is bizonyítja, hogy néha pár dobás is elég az üdvösséghez, illetve, hogy az igazán komoly horgászoknál mindig van egy bot a csomagtartóban.

Legrosszabb esetben a merítő miatt halszagú lesz az autó, de ennyi igazán belefér. A domiverő pisztráng pedig? „Egyszer még biztosan visszamegyek érte, hogy én is túljárjak az eszén” – tett ígéretet a csatornapecás.