Megsárgult, gyűrött fotó, rajta egy elképesztő méretű süllő és két boldog kisgyermek. A csíkos pólós Kun Lajos Péter, akinek a halász édesapja 42 éve nem akármilyen ajándékkal lepte meg a családot. Gyönyörű sztori egy lelkes halászról, akinek a fia ma is odavan a halakért, a horgászatért, és nagy lelkesedéssel, egyúttal libabőrös nosztalgiával idézte fel a Pecaverzumnak a történelemkönyvekbe illő fogás soha meg nem fakuló emlékeit.
„1982-ben késő tavaszt, vagy az is lehet, hogy már nyár elejét írtunk. Éjszaka hozta haza, berakta a fürdőkádba, és valami hatalmas volt” – kezdett bele a fél emberöltővel ezelőtt történtek felidézésébe Kun Lajos Péter, aki ekkor még mindössze hétéves volt.
„Édesapám, Kun Lajos Békés megyében, a Kettős-kőrösön fogta a halat, Békés városánál. Egészen pontosan a duzzasztótól körülbelül kétszáz méterre, egy csatorna kifolyójánál, amit szerintem a mai napig Such Pali-kifolyónak neveznek” – folytatta a mesélést, majd kérdésünkre, hogy miért hívják így a kifolyót, így válaszolt: „Egy Such Pál nevű ember lakik a túloldalon, ahol a csatorna belefolyik a Kettős-Körösbe.”
Majd ismét rátért a csodálatos fogásra, a csodálatos fogasra. „Az esti órákban fogta, sötétedéskor. Ki volt áradva a Körös, hiszen ezt a hálót csak zavaros vízben használták. Az elmondása alapján, ahogyan emelte a hálót, úgy érezte, mintha beakadt volna valamibe, mert nagyon nehéz volt. Aztán megindult a hal, próbált menekülni. Nagy küzdelem következett. Az ismerőseink, az akkori horgászok és halászok, a mai napig nem láttak ekkora süllőt” – érzékeltette a hal nagyságát Kun Lajos Péter, aki a számok szerint a világ egyik legnagyobb süllőjét láthatta élőben.
Az édesapja 16 kilósnak mérte a fogast, amelyből – horgászbottal – még sohasem fogtak nagyobbat papíron idehaza, hiszen a hivatalos magyar rekordot egy 14,96 kilós példánnyal tartja Karajos László (2017. 01. 02., Pilismaróti-öböl). A világrekord tömege pedig 18,7 kilogramm (1990, Friedrich Kraus, osztrák Duna-szakasz), így a kihalászott 1982-es süllő méretei tényleg szenzációsnak számítanak.
„A későbbi években többször emlegettük a hatalmas fogást” – folytatta Kun Lajos Péter, aki arra azért nem gondolhatott hétévesen, hogy még 42 évvel később is vezető újságcikk születhet édesapja emlékezetes halászatáról.
„Sajnos nincs fotóm az akkori halászeszközéről, de hasonló volt, mint a képen látható" – fogalmazott a fentebbi fényképről.
„Édesapámnak ez volt a hobbija, nagyon szeretett halászni, amikor zavaros volt a víz, akkor nagyon sokat vallatta a vizet. Horgászott is, aztán az egészségi állapota romlásával maradt csak a horgászat. Egyébként sok halat fogott, de ilyen kiemelkedő fogása más hallal nem volt" – fogalmazott a halász fia.
Ő is sokat járt vele a vízpartra, ki is próbálta a halászatot. „Fantasztikus élmény, amikor a háló emelése közben érezni lehetett, hogy valami van benne, mert ilyenkor a egész szerkezet beleremegett” – festette le a horgászatban is gyakran átélhető élményeket.
„A halászat kérdése egy érdekes dolog. Jó volt abban az időben látni, amikor jött az áradás a folyón, és a kisszerszámos halászok tucatjai megszállták a Köröst. Gyakran láttam a fogásaikat, jó erre visszagondolni. Viszont voltak abban az időben hivatásos halászok is, róluk nem sok jót hallottunk, túl sok halat vittek el” – mesélte Kun Lajos Péter, aki a halfogás örömét az élete során leggyakrabban a pecában élte ki.
Gyerekhorgászként egy kétkilós süllő volt a legnagyobb hala, amelynek igencsak örült fiatalon, de rengeteg keszeget is fogott.
„A szüleim elmondása alapján hároméves korom óta horgászok” – mesélt a kezdetekről, majd rátért az egyik legnagyobb élményére, amelyet 22 éve élt át. Az Atlanti-óceánon horgászott, és sikerült egy méter körüli cápát fognia.
De a közelmúltban is megadatott neki, hogy sósvízi pecában tegye próbára a tudását. „Tavaly decemberben két hetet töltöttem a fiammal Thaiföldön. Kétszer jutottunk ki a tengerre horgászni, vontatott csalival 1-3 kilogramm közötti tonhalakat fogtunk, valamint apróbb tengeri halakat a tenger fenekéről” – mondta a 2023-as élményeiről.
Ha a fotóit megnézzük, látható, hogy több hangszeren is jól muzsikál.
„Most kezdem a negyedik szezonomat a Ráckevei-Soroksári Duna-ágon (RSD). Az elmúlt három évben jött egy-két szebb hal. Gyakorlatilag minden módszerrel űzöm a halakat: spiccbottal, bolognai bottal, matchbottal, feederrel, kedvelem a nádi pontyozás, valamint nagyon szeretek pergetni és harcsázni. Az RSD előtt tavakon horgásztam, de végre sikerült visszatérni a folyami pecához, hiszen a Körös partján nőttem fel, ott töltöttem az egész gyermekkoromat, a szülői ház a parton volt” – így tehát ahonnan indult gyerekként, oda is érkezett meg felnőttként. A vízpartra.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Kun Lajos Péter/Pecaverzum)
