„Október 3-án sikerült második dobásra becsapni ezt a csodát. Mondanom sem kell, rekordcsukám. Mindenkinek szívből kívánok egy ilyen fogást” – foglalta össze röviden szépséges ragadozójának a sztoriját dr. Szabó Levente az Országos Folyóvízi Horgászok Facebook-csoportban. A méretek ismertetésénél kommentár nélkül elég volt ennyit leírnia: 115 centiméter teljes hossz, 11 kilogramm.
A Pecaverzum természetesen a pontos részletekre is kíváncsi volt.
Megkeresésünkre a pecás elmesélte, hogy éppen a szabadnapját töltötte, amikor azon gondolkozott, hogy pergetőbotot kellene ragadnia.
„Elkezdtek hullani a falevelek, ami köztudottan megindítja a halakban a kapókedvet, a horgászban pedig a fogásvágyat” – írta körül Levente, miért is érezte úgy, hogy ezen a napon mindenképpen botot kell ragadnia.
Ráadásul csütörtök volt, így amiatt sem kellett aggódnia, hogy más horgász ülne a kedvenc szakaszán, amely környéken általában nagy a jövés-menés a hétvégéken.
Az is alátámasztotta a horgászat iránti, ezen a napon hirtelen fellángoló szenvedélyét, hogy tisztában volt vele: az áradó folyók a part közelébe csábítják a halakat, főleg az apróhalat, azok pedig a ragadozókat.
Így nem is volt kérdés számára, hogy a Duna- vagy a Vág-folyó felé veszi az irányt.
Végül előbbi döntött, és azt is elmondta, hogy miért.
„Éppen két napja stagnált a Duna vízszintje, így arra gondoltam, megpróbálom a hajógyári álló Duna egyik részét vallatni, hátha az oda behúzódott halakból meg tudok fogni egyet-kettőt. Borongós nap volt, hol esett az eső, hol nem. Egész napra 90 százalék esőt írt az előrejelzés, ennek ellenére délután 4 órakor elfoglaltam a horgászhelyemet” – mondta a peca előtti pillanatokról Levente, aki ezek után a lehető legcsendesebben közelítette meg a jónak vélt pozíciót.
De az első suhintás előtt először eldöntötte, hogy milyen csalival és melyik felszerelésével dobjon.
„Minden esetben egy light és egy medium bottal indulok el. Az ismerőseim beszámolói alapján, miszerint egy-egy méreten aluli csukát fogtak már az elmúlt hetekben azon a helyen, illetve »láttak« pár egészen termetes példányt is, az erősebb felszerelésemet vettem a kezembe” – ami az esetében egy 2,58 méteres, 10-30 gramm dobósúlyú botot jelentett 4000-es orsóval felszerelve, rajta 0,13 milliméteres fonott zsinórral, 0,40-es fluorocarbon előkével.
„Számomra ez egy univerzális felszerelés, állóvízi csukahorgászatra és folyóvízi pergetésre egyaránt” – folytatta a sztorizást Levente, hozzáfűzve, hogy a kapocsba egy 6 grammos jigfejre felszerelt 9 centiméteres firetiger színű gumihalat tett.
„Mivel ez a csali a legváratlanabb helyzetekben is képes bevonzani a csukát, és egy sügérre hasonlít, amelyből rengeteg található a kiválasztott helyen, így jogosan bízhattam a kapásban” – majd dobott egyet, aztán még egyet.
„Szinte hihetetlen módon a második dobásra úgy éreztem víz közti bevontatásnál, hogy elakadtam, pedig tudtommal semmilyen akadály nem található ott a vízben. A bot folyamatosan elkezdett jobban és jobban görbülni, mire ráemeltem, majd be is vágtam. Elkezdett megjelenni a víz felső rétegében egy hatalmas, hosszú, világos test, amelyre azonnal remegéssel válaszoltak a lábaim. Nem ugrált, nem volt heves kirohanása, komótosan, kígyózva, igazi »krokodil« módjára közlekedett a vízben. Szerencsémre szájszéles akadás volt, ráadásul a horog még egyszer visszafordult a hal szájába, ezzel megnyugtatva engem arról, hogy az első fejrázásnál nem fog leakadni” – de ezzel még közel sem volt vége a történetnek.
„Öt perc fárasztás elteltével a part mellé tereltem, de tudtam, hogy a merítőmet sajnos nem ilyen hosszúságú halakra tervezték. Ezt követően mindent megtettem, hogy ne végezzem én is a vízben, hiszen a csúszós köveken és betonlapokon nagyon nehezen tudtam megközelíteni az éppen a hálóba terelt jószágot. Miután a köveken felértem, csak egy dolgon járt az eszem: minél hamarabb biztonságos, nem csúszós terepre kell, hogy jussak vele” – a terv jól sült el, nem lett se baleset, se csúszás a vége, így elő is kerülhettek a méretet meghatározó eszközök.
„Ezek után következett a mérlegelés, amely végére odaértek a szüleim is, akik éppen a városban tartózkodtak, és a hívásomra nem is haboztak, jöttek megörökíteni ezt a nem mindennapi fogást. A remegés csak nem akart alábbhagyni, amelyen nem segített az sem, hogy a mérleg 11 kilogrammnál állt meg, és csakhamar az is kiderült, hogy a hal hossza 115 centiméter” – sorolta a csuka nem csekély méretéről bizonyságot adó számokat Levente, aki jól tudja, hogy a 10 kiló és 100 centi feletti példányok igazán különlegesnek számítanak.
„Ebben a pillanatban úgy éreztem, ez a csuka nemcsak nekem, hanem megannyi más ember számára is egy álomfogás lenne. Életem eddigi legnagyobb ragadozóját tarthattam a kezemben, amelynek a megfogását és annak körülményeit egész életemben emlegetni fogom majd” – zárta szavait a pergetőhorgász.
A tomboló csukaszezonban jobbnál jobb sztorikkal szolgálhatunk, kattints a linkre, ha érdekel!
- Megfogták a híres félszemű csukát, vagy csak azt hitték?
- Pergetők álomhalát fogta meg a pontyozó specialista – fotókkal
- Videó: banális hiba miatt bukta a pecacuccával meglógó gigacsukát
- Az őszi csukázás mesterfogásai – beszélgetés Papp Róbert versenyhorgásszal
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Szabó Levente/Pecaverzum)