A türelem r̶óz̶s̶á̶t termetes amurt terem: az egy éven át tartó, kitartó munka meghozta gyümölcsét.
Már egy éve elkezdte etetni a stégével szembeni töklevelest kemény szemű, főtt kukoricával Heirich Viktor, aki kifejezetten egy olyan helyet szeretett volna kialakítani, ahová odaszoknak a nagy testű amurok.
Nem titkolt vágy volt, hogy horogra csaljon egy igazán szép példányt az általa sűrűn látogatott dél-dunai holtágon.
Barátokkal közösen szokott pecázni, a négy egymás mellett lévő stég tulajdonosai jó viszonyt ápolnak egymással, kellemes hangulatban eltöltött hétvégékre emlékezhetnek vissza. És persze a halfogás sem szokott elmaradni.
Viktor az elmúlt egy évben több szép amurt is partra terelt az etetett helyről, a befektetett munka megkoronázására azonban egészen mostanáig, pontosabban június 24-én, szombatig kellett várni.
„Gyerekkorom óta horgászom, évi 365 napból 300-at a vízparton töltök” – nyilatkozta Pecaverzum megkeresésére, utalva arra, hogy csak a haltartó hely létrehozását kezdte el egy éve, kedvenc hobbijához régebbi szálak fűzik.
A most „elcsípett” kapitális vadvízi amur is a hosszú évek tapasztalatával megszerzett tudásnak köszönhető, no meg a helyismeretnek.
„Ami meglepő, hogy eddig éjszaka fogtam őket, ezt meg fényes nappal sikerült, délután 3-kor. Előző éjszaka jött egy 25 kilós, majd másnap az eddigi legnagyobb, amit pontosan le is mértünk. A mérleg 30,50 kilogrammot mutatott” – mesélte Viktor.
A kapás gyenge csippanással indult, majd erőteljes húzássá alakult át – folytatta beszámolóját a horgász.
„Le is vitt legalább tíz méter zsinórt. Oldalra elkezdett kitörni, majd elhúzott a tökleves mellett, szerencsére csak a pontyok szoktak oda beúszni, az amurok nem, de így is összeszedett néhány töklevelet. A stég előtt elég erőteljes küzdelem alakult ki, mert még alá is bement, kiszedni nem volt egyszerű, azzal igencsak megkínlódtam” – ecsetelte a fél óráig tartó fárasztás mozzanatait.
A szákolást megelőzően már látni lehetett, hogy a hal méreteiből adódóan komplikált műveletre kell felkészülni, ezért Viktor füttyentett az egyik cimborájának, aki szomszédos víziállásról tüstént a segítségére sietett.
„Nem fért bele a szákba az amur, de szerencsére az egyik barátom jött, és az ő segítségével belevarázsoltuk valahogy. Jó párszor rá kellett próbálni, mire belement” – vázolta a történteket.
Szerinte a 125-130 centiméter hosszúságúra saccolt nádrágó már túlvolt az íváson, annak ellenére, hogy óriási pocakkal rendelkezett. A halbölcsőt teljes egészében kitöltötte.
„Brutálisan nagy hasa volt, a fényképek nem adják át, de hatalmas volt. Ha ezt kifogom, amikor még tele van ikrával, akkor biztos 35 kiló fölött lett volna” – vélekedett Viktor, aki nemrégiben kapott tesztfelszerelésekkel horgászva érte el a sikert.
A hal visszaengedéséről videó is készült:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Heirich Viktor/Pecaverzum)
