Egy jó kis rakós botozásra indult a székesfehérvári Palotavárosi Felső-tóra Dávidházi Csongor szombaton, ám a horgászat több nem várt fordulatot is tartogatott. Először eltörött a rakós bot, majd pedig egy összetákolt spiccre beesett egy 13 kilós amur, amelyet rendkívül technikás fárasztást követően, fél óra elteltével sikerült szákba terelni, no persze segítséggel, mert a saját hálójába nem fért volna bele.
Egy 13 méteres Power Carp rakós bottal vágott neki a pecának Csongor, és arra is számított, hogy nagytestű halak is érkezhetnek. Azért gondolt erre, mert már a horgászhely kiválasztását is jó előre eltervezte. „A versenypálya legsarkában ültem le, ahol mások nem annyira szeretnek horgászni, mert eléggé rézsüs. Sátrorleszúróval helyeztem stabil állapotba a ládámat, és kialakítottam a saját pályámat” – részletezte a Pecaverzumnak a helyszínt, amelyről akkor még csak sejthette, hogy valóban ígéretes, és nem elképzelhetetlen, hogy nagyobb testű halak is érkezhetnek, köztük akár amurok is, mert sok volt a nádas a környéken.
Nem sokkal később meg is jött az első komolyabb érdeklődő, aki azonban túljárt Csongor eszén. „Akasztottam egy jobbacskát, valószínű, hogy ponty volt, mert nagyon szaladt oldalra, és bevitte az akadóba. Fárasztás közben egy nagyon szerencsétlen bontást hajtottam végre, és gyakorlatilag az ötös tagom szétrobbant. Saját hibám volt, nem a boté, de onnantól kezdve meg voltam lőve.”
Igen ám, de eszébe jutott, hogy régebben vásárolt egy nyolcméteres spiccbotot, amelyből eltávolította a tűspiccet, és úgy, mint egy rakós botot, begumírozta. „Nem akartam befejezni a horgászatot, így mondtam magamban, hogy akkor vegyük a féltávot, és elkezdtem egy gyors pecát nyomni, ami abban merült ki, hogy pellettel és szemes, kemény kukoricával kombinálva néhány perces ritmusban lőttem az úszó köré egy keveset.”
20-as főzsinóron 0,4-es úszó, 15-ös előke és 14-es horog alkotta a szereléket, a csali pedig egy szem kemény kukorica volt. „A csalit mindig picit kilendítettem, hogy hulljon lefelé, és akkor lőttem rá az úszóra az etetést, folyamatosan hulló csalizást és etetést végeztem” – részletezte a taktikát, amely meg is hozta a gyümölcsét.
„Egyből éreztem, hogy akkora súlyról van szó, hogy alig tudom mozgatni. Próbáltam felfelé húzni, hogy azt a terhelést érezze, és inkább lefelé törekedjen, ne pedig oldalra. Tudtam az előző halvesztés után, ha elmegy balra, akkor az esélytelenek nyugalmával engedhettem volna el, mert annyira akadós volt a terep” – emlékezett vissza a küzdelem első perceire.
Nagyjából húsz percig tartott a fárasztásnak ez a része, de ekkor még egyálatlán nem ért véget a kaland. „Amikor feljött a víz tetejére, akkor láttam, hogy mekkora, és tudtam, hogy ezzel nehéz lesz megbirkózni még a merítéskor is. A 7,5-ös távból jócskán kiment, a gumi dolgozott rendesen, majd még a végén volt egy tízperces forgolódás szinte a lábam alatt.”
Látszódott, hogy a nagy amur nem fog beférni a szákba, így segítséget kellett kérni, és végül egy bojlis, nagynyelű merítővel a szomszéd állásban horgászó hölgy segítette partra. A hal súlya 13 kiló volt!
Csongor fogott már korábban nagyobb testű pontyokat, amurokat, de ahogy ő fogalmazott, „ennyire extrémen kifinomított helyzetben” még nem találta magát. „Más technikát igényelt ez a bot. Fárasztó is volt rendesen, terhelni kellett a halat. Teljesen más kategória így megfogni egy nagy amurt vagy pontyot, mint egy kemény bojlis bottal vagy egy feederrel. Hatalmas élmény volt” – zárta a rendkívül emlékezetes kalandról szóló beszámolót Csongor.
Még több érdekes sztori a Nagy fogások rovatunkban!
Küldj sztorit!
Te is szívesen megosztanád nagy fogásaidat a többi horgásszal? Jó hír, hogy hamarosan indul a Pecaverzum multimédiás beküldő szolgáltatása: egy gombnyomással tudsz majd küldeni nekünk fotót, videót és szöveget! Addig is elérsz minket a [email protected] címen vagy Facebook Messengeren.
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
