2024. május 21. kedd | Konstantin
Nagy fogások

„Nem láttam még ekkora testet” – félmázsás hal, egyórás fárasztás

„Nem láttam még ekkora testet” – félmázsás hal, egyórás fárasztás

Csernátoni Péter 20 éve intenzíven horgászik, kedvenc vízterületei a Ráckevei-Soroksári Duna-ág (RSD) és a Balaton. Megszállott pontyhorgásznak és természetkedvelőnek tartja magát, január 20-án, szombaton azonban egy mintegy félmázsás busát sikerült fognia, amely a tömegével rögtön az első helyre ugrott élete halainak a toplistáján.

Bár ő is jól tudja, hogy télen nem könnyű pontyot fogni, a hideg idővel mit sem törődve az RSD dömsödi szakasza felé vette az irányt a parton élő barátjával, Pintér Tamással.

„Amikor kiértünk a partra, nulla fok volt, kicsit a szellő is lengedezett, de ez persze nem számított, a pontykapás iránti vágy mindennél erősebb volt” – nyilatkozta a Pecaverzum megkeresésére Csernátoni Péter, aki etetőhajó segítségével juttatta be a szerelékét a vízbe.

A máskor jól bevált bojlik ezúttal nem segítették kapáshoz a horgászokat, talán azért, mert csak délután érkeztek meg a helyszínre, és télen a délelőtti órák a legeredményesebbek.

„Bár ezt cáfolja a tavaly december 28-án fogott, csodálatos méretekkel megáldott, majdnem 23 kilogrammos tőpontyom, amely már teljesen sötétben jelentkezett itt, az RSD-n” – idézte fel az egyik szép emlékét Péter.

No, de térjünk vissza a mostani halra! Az idő csak telt és telt, nem akart jönni a várva várt kapás, és már a Nap is elhagyta a horizontot, ezért a pecások úgy döntöttek, ezt a napot elengedik.

„Irány a stég, felvettem az egyik botom, és elkezdtem kitekerni a felszerelést, amikor éreztem, hogy beakadtam valamibe, nem jött tovább a szerelék. Szóltam is Tominak, hogy valami akadóba belehúztam a szerkót, és elég nagy szomorúság lett úrrá rajtam. De abban a pillanatban éreztem, hogy ez az »akadó« úszik, és bólintott egyet-egyet a botom spicce. Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, hogy ez nem egy akadó lesz” – kezdett bizakodni Péter.

Eleinte meg-megindult a fék, aztán a hal felfoghatta, hogy mi is történik valójában. Szép komótosan, de folyamatosan húzta a damilt az orsóról.

„Ekkor már sejtettem, hogy ez egy nagyobb testű busa lesz. Ez a huzavona körülbelül egy óráig tartott, mire már a teljes sötétségben hallottam mintegy 30 méterre egy nagy fordulást, és láttam egy óriási farokúszót, amely felém integetett. Ekkor már biztosan tudtam, hogy busával van dolgom, és nem nem az aprajából való” – folytatta a horgász.

Amikor Péter a parthoz terelte a halat, egy kicsit megilletődött, mivel nem volt biztos abban, hogy az belefér-e az 1x1x1 méteres, nagypontyos merítőszákba.

„Mondtam Tominak – akinek a segítsége nélkül nem ment volna –, hogy fogja a kezébe a botot, én pedig megpróbálom a feje felől ráhúzni a merítőhálót a halra, ami eléggé nagy nyújtózkodásokkal járt. De csak belecsusszant. Az állunk leesett, hogy mekkora. Brutálisan nagy! Megmondom őszintén, nem láttam még ekkora nagy testet. És ekkor még el sem bírtam képzelni, hogyan fogjuk megszabadítani a horogtól, és hogyan tesszük majd bele a pontybölcsőbe” – mesélte óriási átéléssel a pecás, aki ezek után felvette a melles csizmáját, megfogta az XL-es méretű pontymérlegelőt is, és bement a halért a vízbe.

„Megszabadítottam gyorsan a horogtól, és alácsaptam a mérlegelőt, amelyből a feje, farka kilógott” – érzékeltette a hal méreteit.

Ketten sikeresen betették a bölcsőbe, majd Péter felkapta a mérleget, elfagyott kézzel ráemelt, a kijelzőn pedig megjelent a várva várt szám: 50,5 kilogramm.

A horgász szerint a hal méreteit nem lehet elmesélni, és a képek sem adják vissza igazán.

„De amihez viszonyítani lehet, hogy 120 centiméter hosszú és 60 centiméter széles volt a pontybölcső, amelyből kilógott a farka. És mikor megpróbáltam megemelni, akkor elég nehéz volt átölelni. Az átmérője pedig a véleményem szerint 1 méter körül lehetett. Elég sok nagy pontyot láttam már közel a 30 kilóhoz, sőt fogtam is már kettő darab 28 felettit, de ez a hal sokkal, de sokkal nagyobbnak mutatkozott” – tartott rögtönzött számtanórát.

A hal kívülről akadt bele a 360 centis, 3 librás, 14000-es orsóval ellátott bojlis bot végszerelékébe, ezért – a szabályoknak megfelelően – pár fotó után visszaengedték a vízbe, és úszhatott tovább – ahogyan a horgász fogalmazott – planktont és algát falni.

A halnak már csak azért is örült, mert az utolsó pillanatban jött, így a horgászatainak a célmondata ismét értelmet nyert: „Mindig bízni kell abban, amit csinálsz, és próbáld azt a legjobban csinálni.”

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(fotók: Csernátoni Péter/Pecaverzum)