Minden évben megfogja az 1000 kilogramm körüli busát a Körösökön és a Tiszán Farkas Zoltán, aki idén sem tétlenkedett, három hét alatt már 350 kilóig jutott.
Életében a mostani a harmadik busázós szezonja, és bizony az eddigiek busás eredménnyel zárultak. Korábban a pontyokat kergette sokáig, de végül már nem okoztak számára akkora örömöt, új kihívás után kellett nézni.
„Kezdtem megunni a tipikus pontykapásokat, fárasztásokat, meg azt mondták, hogy nagyon nehéz megfogni a busát célirányosan. Így kitűztem magamnak kihívásként, hogy tanuljam meg ezt is. Azóta busalázban égek, szerelmese lettem a busázásnak” – indokolta a Pecaverzum megkeresésére, hogy miért váltott technikát.
Három hete a Kettős-Körösön kezdte meg a szezont, ahol ez idő alatt körülbelül 25 busát fogott mintegy 350 kilogramm összmennyiségben. Ráadásul a halak átlagtömege 14-15 kiló körülire tehető.
„Kicsiket nem is fogok és nem is számítok rájuk. Ahogy olvastam, először mindig a nagyok jönnek fel ívni, ők indulnak el a leghamarabb. Minden évben meg szoktuk várni az áradást, hogy a Tiszából feljöjjenek a nagy busák. A 18-20 kilósak szinte alig ütik, óvatos belehúznak vagy visszaengedik a botot. Erre kell reagálni, és figyelni kell, hogy az ember időben oda tudjon vágni” – árulta el.
A fehér busa könnyebben megadja magát, a pettyes vehemensebben küzd a horgon. Utóbbiból keveset szokott fogni, idén még egy sem jött eddig, csak hibrid. Farkas Zoltán legnagyobb busája tavaly egy 36 kilós példány volt, idén pedig eddig egy 21-es viszi a prímet.
Külön érdekesség, hogy a napokban Jankovich Krisztiánnal is találkozott a Kettős-Körös partján, ugyanis az ország egyik legismertebb horgásza is éppen ott kergette a busákat, közös fényképet is készítettek.
Az etetőanyagról szólva Farkas Zoltán elmondta, az évek alatt egy saját mixet kísérletezett ki, amely nagyon bevált. Egy ismert gyártó busakeverékhez ad hozzá előre beáztatott csirkefejező alapot, tejport, robbantott kukoricát és darált pattogatott kukoricát. „Így nem olcsóbb, mint a bolti, de hatásosabb. Egy busázás körülbelül 15 ezer forintból jön ki, és ez csak az etetőanyag ára” – tért ki az anyagiakra.
A szereléket plusz súllyal ellátott etetőkosár, forgó, gumigyöngy ütköző és két horog alkotja.
A csalit, egy hungarocell golyót a horog mellett, stopperon kínálja fel.
„Az előkét 6-9 centiméter között váltogatom. Ha több a beleúszás, több a külső akadás, akkor rövidítek rajta” – magyarázta, hozzátéve, hogy nagyon fontos a jó minőségű horog. Az a garanciája a kevés halvesztésnek.
Farkas Zoltán szerint most még jó a Kettős-Körös, szépen lehet fogni a nagytestű busákat, azonban hamarosan helyszínt fog váltani, próbálja követni a darabosabb halak vándorlását.
„Ahogy kezd melegedni a víz, feljönnek a vízfelszín közelébe, és akkor már kevésbé lehet őket fogni, maximum úszós készséggel. Ilyenkor átmegyek a Hármas-Körösre, aztán a Tiszára, Kisköréhez” – vázolta a közeljövő terveit.
Adódik a kérdés, hogy mihez kezd ennyi busával, főleg, ha tudjuk, hogy nem is eszik egyáltalán halat?
„Nagyon jó halételt lehet belőle készíteni, de én konkréten nem fogyasztok halat, de azért megkóstoltam már, és a családban mások szeretik. Pár napja dolgoztam fel egy 21 kilósat, amiben 5 kiló ikra volt. Sajnos nagyon sok a szegény, rászoruló család, akiknek elfogy a pénze a hónap végére, nekik is szoktam segíteni. Amikor odaadok nekik egy 15-20 kilós halat, akkor legalább esznek húst, és nem is akármilyet, mert ez egészséges” – érkezett a válasz.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Farkas Zoltán/Pecaverzum)
