Az Al-Duna vaskapui vízerőműve építésekor, 1966-ban fedezték föl azt a mintegy nyolcezer éves középkőkorszaki lelőhelyet, amelynek a neve szerbül Lepenski Vir, magyarra pedig olyanformán fordítható, hogy lepeni örvény. Az utóbbi szó nem véletlenül került bele a névbe, hiszen a folyamnak ez az összeszűkült szakasza a duzzasztás előtt rendkívül gyors folyású és örvénylő volt, de egyes részein halakban is bővelkedett.
A több mint 130 kunyhóból álló vízparti falu nyomaira a tervezett víztározó kialakítását megelőző régészeti feltárás során bukkantak rá Donji Milanovac közelében – olvasható Harka Ákos cikkében, amelyet a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapján jelentettek meg.
Feltárása sok érdekességgel szolgált az archeológusok számára, félig embert, félig halat sejtető szobraik, halszájú emberfejet formázó faragott köveik máig talányosak. Mivel a duzzasztással megemelkedő víz elárasztotta volna a középneolitikumi települést, a feltárást követően a leletegyüttest 30 méterrel följebb helyezték a hegyoldalban. Egyidejűleg hatalmas üvegcsarnokot emeltek fölé, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól.
Az ily módon látogathatóvá tett kiállítóhely jól mutatja, hogy a trapéz alaprajzú házak mind azonos irányba, a folyó felé néznek. Bejáratuk a szélesebb, folyó felöli oldalukon nyílt, s beljebb központi helyet foglalt el bennük a szögletes kövekkel kerített családi tűzhely.
A halászó–vadászó–gyűjtögető életmódot folytató népesség minden bizonnyal mozgalmas életet élt. Ezt érzékelteti a telepről készített fantáziakép, amely egyetlen pillanatba sűrítve tárja elénk egy hosszabb időszak elképzelt eseményeit.
Elődeink nyilván nem véletlenül telepedtek meg Duna egyik halban leggazdagabb szakaszán. A fantáziakép vesszővarsában ficánkoló, kosárba gyűjtött, gyékényszőnyegre terített vagy éppen felpucolás közben látható halai jól jelzik, hogy milyen fontos szerepet játszott őseink mindennapi táplálékában ez a fontos fehérje-, vitaminés ásványianyag-forrás.
A szakemberek egyértelműen a rendszeres halfogyasztásnak tulajdonítják, hogy Lepenski Vir lakói jó erőben lévő, szép szál, 180 centiméteres testmagasságot és 80 éves kort is elérő, egészséges, ép fogazatú emberek voltak. A másutt előforduló betegségeknek, torzulásoknak itt nyomát sem találták a feltárt csontvázakon. A nők általában hajlamosabbak a csontritkulásra, mint a férfiak, ám itt olyan erős csontozattal rendelkeztek, hogy olykor alig tudták megkülönböztetni fennmaradt vázukat a férfiakétól.
Évezredes tapasztalatok igazolják, hogy milyen előnyökkel jár a rendszeres halfogyasztás, amely egy-két évszázada a Duna és Tisza táján is mindennapi gyakorlat volt. Mára azonban mintha elveszett volna ez a fontos tudásunk. Itt az ideje, hogy felfrissítsük, nehogy egészségünk bánja.
A cikk rövidített és módosított változata a szerző Kőkorszaki falu az Al-Duna partján című munkájának, amely az Élet és Tudomány január 12-i számában jelent meg.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitóképünkön Al-Duna egyik csodás szépségű szakasza, a ma már duzzasztott vizű Nagy-Kazán-szoros, kép forrása: Wikipedia)
