A Balatonon még nem, de a Fertő-tavon már megkezdődött a nádaratás, amire évről-évre egyre nehezebb vállalkozót találni.
„Mivel a Balatonon saját gépünk nincs, ezért rendszerint meghívásos pályázatot írunk ki, amit nem könnyű összeállítani” – mondta Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Kdtvizig) vezetője a Népszavának.
Kevesen vannak ugyanis, akik még mindig ezzel foglalkoznak. Várhatóan a napokban döntik el, hogy az ajánlattevők közül kit bíznak meg a feladattal. A természetvédelmi engedély alapján legkorábban december elsején lehetett volna belefogni a munkába, amit február 15-én be is kellett volna fejezni, de az illetékes hatóság hozzájárulásával ez az időszak február 28-ig kitolható.
A körülbelül 1200 hektárnyi balatoni nádból a megújuláshoz 300-400 hektárt kellene levágni, amihez a jelek szerint nem adottak a feltételek. Az igazgatóság arra számít, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan legalább 50 hektáron sikerül elvégezni a vízinövény kitermelését.
A tisztító nádvágásra az önkormányzatok, a part menti ingatlanok tulajdonosai vagy üzemeltetői, valamint az egyesületek nyújtottak be kérelmet, és összesen nagyjából húsz hektárt hoznak majd rendbe. Bár kívánatos lenne, hogy a Balaton nádállományát folyamatosan, vetésforgóban vágják, mert különben nem képes regenerálódni, de erre nemigen jut pénz.
A szűkös forrásból erre a célra 3 millió forintot tud elkülöníteni az igazgatóság. Az a terv már kútba esett, hogy aratógépet vesz az igazgatóság, és közben más nehézségek is jelentkeztek.
A klímaváltozás miatt egyre jobban szűkül a nádvágásra alkalmas időszak, amikor jégen lehet aratni. Márpedig ilyenkor a leggazdaságosabb a nádvágás, és ebben az esetben taposás nem okoz kárt a természetben. Utoljára hat évvel ezelőtt fagyott be teljesen a Balaton. Ezt figyelembe véve jó lenne egy új módszert kitalálni, olyasmit, aminek a megváltozott környezeti hatások között is kellően hatékony – tette hozzá Csonki István.
Bármennyire is furcsa, a Fertő-tavon nyolc év kihagyás után aratnak újra, és amire nem volt még példa, és nem helyi, hanem egy nagykátai vállalkozó vágja a nádat.
Már 4 gépünk van a Fertő-tónál – ezt január közepén írta Facebook-oldalán a vélhetően nyertes Tempo Kft. egyik munkatársa, amire a tó történetét jól ismerő egykori nádarató így reagált: „Volt idő, amikor 24 is kevés volt!“ Ezzel arra utalt, hogy a kilencvenes években a több mint hatezer hektárnyi nádas kétharmadán az állami vállalat nagy teljesítményű gépeiből egyszerre ennyi volt a jégen, és mellettük több százan végezték a letermelést.
Most alighanem azért kellett több száz kilométerről nádaratókat hozni a Fertő-tóra, mert azt a helybeli családi céget, amelyik ezt régóta és utolsóként csinálta, úgy tűnik végleg ellehetetlenítették.
A környezetvédelmi hatóság ugyanis – több évtizedes gyakorlatot és szokást felrúgva – megtiltotta, hogy a kévéket az aratás helyszínén tárolják eladásig. Más raktározási lehetőség híján, és a kiróható több százezer forintos bírság elkerülése végett tavaly már nem takarítottak be az értékes, exportképes tetőfedő anyagból az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz (Éduvizig) tartozó területen.
A teljes cikk ITT olvasható el.
Elkészült a balatoni nádtérkép. Nézd meg IDE KATTINTVA!
Megoldhatatlannak tűnik a balatoni kárókatona-helyzet. Részletekért KLIKKELJ IDE!
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: Varga György/MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap, nepszava.hu)
