Egyre több helyen találkoznak a horgászok óriás mohaállattal, amely jövevényfajnak számít, és az átlaghőmérséklet emelkedése miatt terjed világszerte, így Magyarországon is. Pár napja a Dunából került elő egy nagy telep, és érkezett jelzés Bajáról is (Sugovia-folyó).
NYEREMÉNYJÁTÉK!!!
Iratkozz fel a Pecaverzum Youtube-csatornájára, mert ha elérjük az 1111 követőt, 30.000 forint értékben sorulunk ki ajándékot a tagok között!
A nyereményt a Fish'n Go horgászhelyfoglaló rendszer ajánlotta fel.
Részletek ERRE!
Addig is jó szórakozást az eddigi videókhoz, és persze jönnek folyamatosan az újak is!
Pár napja számoltunk be róla, hogy a Pilismaróti-öböl sporthorgászatra kijelölt, 8-as számú helyén focilabda méretű óriás mohaállatot fogtak, és most újabb észlelésről érkezett hír.
Szeles Istvántól kaptuk a cikkben szereplő képeket, amelyeken a Körös-folyóban látható egy nagyméretű óriás mohaállat. Nem egyedi esetről van szó: horgászcsoportokban többen is jelezték, hogy láttak a közelmúltban ők is hasonló, furcsa kinézetű élőlényeket.
A faj magyar neve kissé megtévesztő, ugyanis a mohaállatok mindössze néhány milliméteresek, óriási legföljebb a telepük lehet, amelynek felületén tíz-húsz példányonként kisebb egységekbe, egymástól világosabb határvonallal vagy sekély árkokkal elkülönülő rozettákba tömörülve ezerszám zsúfolódhatnak össze.
Bár jövevényfajnak számít, és egyre terjed Magyarországon, úgy tűnik, még nem kell félni tőle. „Nem tudunk róla, hogy ökölógiai szemptból jelenleg problémás lenne” – fogalmazott a Pecaverzumnak dr. Harka Ákos.
Tíz éve fedezték fel Magyarországon
A Magyar Haltani Társaság elnöke a Calandrella legutóbbi kötetének 148. oldalán publikált a témában. A cikkben olvasható, hogy a mohaállatoknak (Bryozoa) tíz faja él. Ebbe már beleszámították a Mississippi vidékén őshonos óriás mohaállatot is, melyet hazánkból elsőként 2011-ben észleltek a Ráckevei (Soroksári)-Dunából.
A telep belsejét viszonylag kemény, kocsonyás anyag tölti ki, melyet a szorosan egymáshoz tapadó egyedek termelnek. Ezek a helyváltoztatásra képtelen egyszerű élőlények csillókoszorújuk segítségével az enyhén áramló vízből szűrik ki szerves törmelékből és még parányibb élőlényekből álló táplálékukat, s megnövekedve főként bimbózással szaporodva gyarapítják, növelik a telepet.
Az óriási mohaállatok érzékenyek a hidegre. Amikor ősszel lehűl a víz, a telepek szétesnek, az állatkák elpusztulnak, de az általuk már korábban létrehozott többsejtű szaporítóképletek, a mindössze félmilliméteres, de a fagyokat is elviselni képes sztatoblasztok biztosítják a faj túlélését. Nagy számban szóródnak szét a vízben, és parányi kis horgaikkal megakadva a nádszálakon új telepeket alakíthatnak ki, amikor tavasszal ismét fölmelegszik a víz. A horgok azonban a csónakok, hajók testén vagy a vízimadarak tollazatán megakadva a faj terjedését is hatékonyan segítik. Ebből adódóan az ország más vízterületein, akár vízfolyásoktól elzárt kisebb tavain is számítani lehet megjelenésére.
Már a Sugovicában is megjelent
Magyarországon az utóbbi időben a Tisza-tóból és fentebb említett esetben, a Pilismaróti-öbölből kerül elő nagyobb példány, de érkezett észlelésről jelzés Bajáról (Sugovica-folyó) és Bodajkról (Bodajki-tó) is.
A Tisza-tó kapcsán augusztus közepén a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) hívta fel a figyelmet, hogy akár gyorsan el is szaporodhatnak az állatok.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
