A képen látható élőlényt a Dunakanyar Pilismaróti-öblében fotózták, partra sodorta a víz.
„Mi lehet ez? Édesvízi szivacs vagy mohaállat? Régóta járom a vizeket, de ilyet még nem láttam” – tette fel a kérdést B. N. a Magyar Haltani Társaságnak (MHTT).
A mohaállatok teste nem lyukacsos, tehát ez a lény egy édesvízi szivacstelep – állapították meg a szakemberek.
Mint írták, a fotón szereplő élőlény kinézete alapján tavi szivacsnak tűnik (Spongilla lacustris), amely eredetileg a víz alatti nádszálakon képez sárgás-szürkés bevonatszerű telepet, melynek a fény felé növekvő elágazó nyúlványai a rajtuk megtelepedő algáktól zöldessé válnak.
A telep alkotói parányi, zacskószerű lények, melyek oldalán apró pórusokon áramlik be a víz. Ebből kiszűrik a szerves anyagokat, a tisztább víz pedig a már látható lyukacskákon keresztül jut vissza a környezetbe.
Szerepük tehát jelentős a vizek tisztításában – hangsúlyozta az MHTT.
Az édesvízi szivacsok (Spongillida) a szivacsok (Porifera) törzsébe sorolt kova–szaru szivacsok (Demospongiae) osztályában a Heteroscleromorpha alosztály egyik rendje hat recens és egy kihalt családdal – olvasható a Wikipedián.
Európa édesvizeiben csak 14 fajuk él; közülük hat fordul elő Magyarországon is. A Balatonban mind a hat hazai faj megtalálható. Hazánkban az 1980-as évek vége óta erősen visszaszorulóban vannak, különösen a balatoni szivacs.
Bár hímnősek, de az esetek nagy többségében ivartalanul, a telep gyarapodásával szaporodnak.
Az édesvízi és a parti (litorális) zónában élő szivacsok a kedvezőtlen időszak (tél, száraz időszak) átvészelésére speciális kitartóképleteket, úgynevezett gyöngysarjakat (gemmulae) hoznak létre; ez a folyamat a gemmuláció.
A kedvezőtlen körülmények beköszöntekor a mezohil réteg őssejtjei kis csoportokba állnak össze, és ezeket kettős falú, beágyazódó váztűket tartalmazó spongin tok veszi körül. Maga a szivacstest elhal és szétesik, az őssejtek azonban a spongin tok védelmében túlélik a viszontagságokat.
A kedvezőtlen időszak elmúltával az őssejtek egy kivezető nyíláson (micropyle) hagyják el a tokot, majd osztódnak és a szükséges sejttípusokká differenciálódnak, így alakítják ki az új szivacstestet. Édesvízi szivacsoknál ez évente ismétlődik, mert a telep ősszel elhal, és a telet csak a túlélő képletek vészelik át.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)
