A csökkent látóképességű román horgász rendszeresen jár a Leveleki-víztározóhoz. Catdiu Niculae Marius Marinel a készségeket fel tudja csalizni, a bedobásnál pedig a felesége segít, utána a csipogós kapásjelzőre hagyatkozik.
Közel száz kilométer a távolság Szatmárnémeti és Levelek között, közben még át is kell jönni a román–magyar határon. Nem törődve a távolsággal, a határrendészeti ellenőrzéssel, no meg még a visszafelé vezető úttal, havonta legalább egyszer eljön horgászni a Partiumból a feleségével a Leveleki-víztározóhoz Catdiu Niculae Marius Marinel – írja a szon.hu.
– Nyolc éve járok a leveleki tóhoz horgászni. Vannak már haverok, ismerősök is, vagyis nem idegen számomra a horgásztó. Marci barátom már akkor idejárt horgászni, amikor még a leveleki önkormányzaté volt a halgazdálkodási jog, s gyakran eljöttem vele. Most akkor jövök, amikor a feleségem szabadnapos, s el tud hozni autóval, ugyanis én tizenkét éve csökkent látóképességű vagyok. Nem Csengersimánál jövünk át a határon, ahol sokan vannak, hanem Vállajnál, ahol nincs olyan nagy forgalom – nyilatkozta a román pecás.
– Horgászni már gyerekkoromban megtanultam, illetve megszerettem. Bár ott a Szamos Szatmárnémetiben, de leginkább a környező tavaknál horgásztam. Itt Leveleken 13 és 8 kilogrammos halat is fogtam régebben – nosztalgiázott.
Legutóbbi kalandjakor egy 5 kilogrammos pontyot akasztott meg. Mivel azonban 3 kilóig lehet elvinni, visszakerült a vízbe. Pont a kapáskor látogatta meg a tógazda, Mikucza Zsolt, így ő segített megszákolni a zsákmányt.
A csökkent látóképességű Catdiu Niculae Marius Marinel azt is elmondta, a készségeket fel tudja csalizni, a bedobásnál pedig a felesége segít.
„Ő mondja, hogy még jobbra vagy éppen kicsit balra kell-e fordulnom. A szákolásban is szokott segíteni. A kapásnál a kapásjelző hangja figyelmeztet, hogy itt a hal. A páromnak is van engedélye, ő is szereti ezt a hobbit” – árulta el.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Leveleki-víztározó FB-oldala)
