Nem csak a Sajó van veszélyben a szlovákiai ércbányákból kioldott szennyezett víz miatt: egy közelmúltban elvégzett előzetes vizsgálat a Tisza erdélyi mellékfolyóit veszélyeztető, működő, illetve bezárt, elhanyagolt bányák által kibocsátott szennyezésre hívta fel a figyelmet. A vízben és a hordalékban helyenként a megengedett értékeket több ezerszeresen meghaladó toxikusfém-koncentrációt mértek. Ha ez nem lenne elég, a kevésbé látványos mikroműanyag-szennyezés is elképesztő mértékű. A probléma megoldása és a még nagyobb gondok megelőzése érdekében magyar tudósok határozott fellépést és megelőző lépéseket sürgetnek – írja a Magyar Nemzet.
A romániai folyókból Magyarországra érkező káros anyag, elsősorban toxikusfém-, valamint mikro- és nanoműanyag-szennyezés aggasztó mértékű – ezt állapította meg egy előzetes erdélyi vizsgálat, amit Szathmáry Eörs akadémikus, az Ökológiai Kutatóközpont korábbi főigazgatója rendelt meg – írja a Magyar Nemzet.
A vizsgálatot Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár végezte el tucatnyi helyszínen, amelyek a Túr, a Szamos, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, és a Maros vízgyűjtő területét érintették. A mintákat analitikailag a Bálint Analitika Kft. elemezte egy igen érzékeny műszerrel.
A vizsgált helyszínek közé olyan bányák és bányameddő-tározók tartoztak, amelyek a közelmúltban Magyarországot is súlyosan érintő környezeti katasztrófákat okoztak.
Szathmáry Eörs szerint az egyre szélsőségesebbé váló időjárás és az egyre gyakoribb erdélyi árvizek miatt kezelhetetlenné válik a Romániából érkező szennyezés mértéke, amely előbb-utóbb a kelet-magyarországi mezőgazdasági termékekre, és azok eladhatóságára is hatással lesz. Már a nagyobb folyók is elszennyeződtek, például Szatmár mellett a Szamos iszapjában a megengedett érték hatszorosát kitevő töménységű kadmiumot is mértek. A kutatásnak szomorú aktualitást ad a Sajó idén tavaszi, bányaszennyezés miatti pusztulása.
Hiányzó tisztító állomások
Az akadémikus a Magyar Nemzetnek kifejtette: a toxikusfém-szennyezések állandó jellegűek, amelyeket – főleg tavasszal és ősszel – óriási mennyiségű mérgező anyagot kimosó bányaáradások tarkíthatnak.
A vizsgálatból ugyanis kiderült, hogy a legtöbb helyen nincsenek tisztítóállomások. Több olyan eset is ismert, amikor az infrastruktúra rendelkezésre áll, de azt költséghatékonyság miatt nem működtetik.
Példaként említették a máramarosi Turci Bányatelepet, a magyar határtól alig tíz kilométerre, de szomorú az is, hogy a Ghezure bánya rendkívül toxikus és bővizű patakját nem vezetik el a tisztítóig, mert ellopták a csöveket.
A vizsgálat rávilágított arra is, hogy a határtól néhány tucat kilométerre levő Láposbányán, amely legutóbb tavaly januárban szennyezte el a Tiszát, a tisztítóállomás nem működik, de egy munkás meszet lapátol a bányapatakba.
Ennek következtében a szennyezés a kisebb folyókban kicsapódik ugyan, de a hordalék lassan eléri a nagyobb folyókat, és adott körülmények között akár vissza is oldódhat, és a talajvízbe, továbbá a növényekbe kerülhet.
A Szamosba ömlő Iloba-folyó mellett működik a tisztító, de az csak a bányavizek töredékét fogja be: az egyik legszennyezőbb, több árvizet is okozó Pucăreț bánya vize tisztítatlanul ömlik a folyóba.
Toxikus fémek a vizekben
Az Erdélyi-szigethegységben még rosszabb a helyzet. Az előzetes felmérés eredménye arra világít rá, hogy a Verespatak mellett található, Európa legnagyobb nyílt színi rézbányája egyetlen tisztítóállomással sem rendelkezik.
A vizsgálat szerint a toxikus meddő itt egy óriási völgyet tölt meg, és már csak az egykoron ott levő falu templomának tornya látszik ki az iszapból. Ebbe két bányapatak is beletorkollik, amelyek a kontinens legszennyezettebbjei közé tartoznak.
A működő és nagy hasznot hozó bányavállalat vagy egyáltalán nem kezeli a „horrortóból” induló kisebb folyók vizét (egy ilyen pillanatban a kísérleti vízibolhák fele 42-szeres hígítás mellett is két nap alatt elpusztult), vagy meszet öntenek a tóba, amelynek következében a folyócska vize olyan lúgos lesz, hogy az egy mosodának is becsületére válna – állapítja meg a felmérés.
A Marost Déva mellett, tehát Szegedhez viszonylag közel szennyező Felsőcsertés-környéki bezárt bányák sem rendelkeznek tisztítóteleppel. Hantz Péter nagy mennyiségben talált a vizekben és a hordalékban rezet, cinket, nikkelt, kobaltot, ólmot, kadmiumot vagy éppen arzént.
– Az Ompolyba, majd a Marosba a Rinel-völgyi bezárt bányák környékéről higanyszennyezés kerül, amely a környező növényekben a megengedett érték akár hetvenszeresére is feldúsul. Bármilyen megdöbbentő, a szétesett, szabadon levő épület falán sárga higanyoxid található, mellette állatok legelnek – áll a vizsgálati anyagban, hozzátéve: a Fekete-Körös torkolatánál levő bezárt uránbányákból magas urántartalmú víz ömlik a folyóba, amelyet a Bálint Analitika cég által végzett magyarországi talajvizsgálatok is megerősítettek.
Nemzetközi összefogást sürgetnek
A vizsgálat rámutatott arra, hogy ez az elképesztő állapot – Magyarországra érve – nemcsak a folyóink ökoszisztémáit és a halászatot, de a talajvíz fémszennyezése révén a mezőgazdaságot is érinti vagy érinteni fogja.
– A toxikusfém-szennyezés állandónak mondható, amelyet bányaáradások és a műanyag szemetet a szemétlerakónak használt ártérből kimosó, felaprózó áradások tarkítanak. Ez folyóink hordalékát is szennyezetté teszi – fogalmazott Hantz Péter a vizsgálati eredményeket összegző anyagában.
A tudományos kutató hozzátette: a román szakminisztérium nem együttműködő, sőt kényesebb esetekben a tények tagadásától sem riad vissza. A magyar hatóságok a vízminőséget monitorozzák, de a hordalék rendszeres vizsgálatának megszervezése még várat magára.
A szennyezett víz jelentősen felhígul, amire eléri a magyar országhatárt. – Ennek ellenére esős időszak vagy hóolvadás esetén lassacskán egy-két éves rendszerességgel bányaáradások következnek be, elöregedett műtárgyak hibásodnak meg, amelyek alkalmával nagy mennyiségű toxikus fém kerül a magyar folyók vizébe.
Emellett folyamatosan sodródik lefele az erdélyi folyók olykor erősen szennyezett üledéke, amely nagyobb esőzések alkalmával felkavarodik, és bizonyos körülmények között visszaoldódhat, a talajvízbe kerülhet. A mikro- és nanoműanyag-szennyezés szintén komoly veszélyt jelent, e tekintetben is csak pótcselekvést láthatunk – emelte ki Hantz Péter.
A Szathmáry Eörs akadémikus kezdeményezésére készített anyag egy román–magyar–szerb környezetvédelmi konzorcium megalapítását javasolja, és határozott, határokon átnyúló, európai szintű fellépést, megelőzést sürget.
A magyar folyók vízgyűjtő területének, és a magyarlakta vidékek szempontjából kiemelt jelentőségű tavak és vizes területek intenzívebb tudományos kutatására is szükség volna. Úgy gondolják: ezzel párhuzamosan elengedhetetlen mind a román, mind a magyar, mind pedig az európai döntéshozók és a közvélemény tájékoztatása.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotónk illusztráció, forrása: pixabay.com)
