Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a konzorciumi partner, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Kdtvizig) hívta a vármegye és a kivitelezők, valamint a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) képviselőinek jelenlétében kedden lakossági fórumra a pákozdi Kultúra Házába mindazokat, akiket érint, érdekel a Velencei-tó komplex, fenntartható rehabilitációjának menete, a tó jövendője, sorsa.
Az esemény – szerény érdeklődés, mindössze alig több mint tucatnyi jelenlévő részvételével – egy film levetítésével kezdődött, amely egyebek mellett a Velencei-tó általános jellemzőiről, jelenlegi állapotáról, a szabadidős tevékenységről, a komplex rehabilitáció irányairól, a megújulást célzó beruházásról, a partvédő megoldásokról, valamint az átfogó műszaki megoldásokról szólt – írta meg a feol.hu.
– A projekt a végéhez érkezett, a záró rendezvényt megelőzően szerettünk volna lakossági fórumot szervezni –, jegyezte meg a film után Horváth Angéla, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgató-helyettese, aki előadásában rátért a részletekre. Ezek sorában elhangzott: mintegy 14 milliárd forint értékben valósultak meg vízgazdálkodási fejlesztések, ez pedig kiemelkedő Fejér vármegye szempontjából.
Három fő probléma igényelt megoldást: a partvédelem, a hordalékfogó tározók kialakítása, a belterületi vízrendezés. Mindezekre egységes koncepcióterv készült és megfogalmazták a fő projektelemeket. A partvédőművek rekonstrukcióját, az öböl és áramlásjavító kotrást (utóbbit a természetvédelmi területen), a zagyterek építését, a vízfolyások és hordalékfogó tározók rendezését, az ívóhelyek és a halbölcsők kialakítását, a vízügyi igazgatóság hidro-kikötőjének kiépítését – ahol fenntartó gépeket tudnak majd elhelyezni és tárolni. Egy térképen bemutatták a konkrét helyszíneket is: 47 helyen összesen 29 kilométernyi partfal újult meg.
Fotókat mutattak be arról, hogy az idők során milyen sérülések érték a partfalat, amelyeken a vízszintszabályozási sávokhoz alakítva kellett javítani. A balesetveszélyes vendégmólók, áramlási holtterek, a felhalmozott hulladék is problémát jelentett. Horváth Angéla azt mondta, májusban jól vizsgázott a projekt, mert látszott, hogy a vízgyűjtő területre esett csapadék megjelent a Velencei-tóban. Beszélt a nádgazdálkodásról is, amely a víz minősége miatt fontos, ezért a tervezés és a kivitelezés során ügyeltek a meglévő nádszigetek megóvására. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereinek felügyelete mellett valósultak meg a fejlesztések. Az igazgató-helyettes megköszönte az érintett települések és hatóságok közreműködését, majd kijelentette: a fejlesztés a jövőt jelenti, előirányozza, hogy a Velencei-tó fejlődésnek induljon.
Három jelenlévő tett fel kérdéseket. „Miért kellett megemelni 50 centiméterrel a partfalat?”, fogalmazta meg kételyeit egyikük, hozzátéve, számára hiányzott a beszámolóból, hogy nem esett szó a kikötőkről.
Válaszként elhangzott: a partfal megemelése lehetőséget biztosít ahhoz, hogy ha több víz kerül a tóba, azt képesek legyünk tárolni, a jövőben megőrizni akár 10, akár 20 centimétert. A kikötőkről szólva elmondták, ha a kikötőkotrás belekerült volna a most zárult projektbe, az a pályázati kiírás szerint nem lett volna támogatható. A vendégmólók kialakítása ezért egy másik projekt része lett, bonyolult engedélyezési eljárással, sokféle előírással, több hatósággal egyeztetve: ez a munka jelenleg is folyik.
Elhangzott, hogy nem lehet megbontani megvalósult fejlesztéseket, de szakmai szempontok alapján, indokolt esetben engedélyezik a kapcsolódó projektek megvalósulását.
Egy másik kérdező felvetette, a mederkotrásoknál végeztek-e vízminőségi vizsgálatokat, hogy nyomon kövessék, milyen hatással lesz a tó természetes életére a projekt? Kiderült, a megvalósítók folyamatosan figyelemmel kísérték a víz minőségét, minden esetben megtörténtek a monitoring vizsgálatok, és ezek folytatódnak. Ezt a folyamatot az élővilág szempontjából a nemzeti park szakemberei is biztosan nyomon követik.
A harmadik hozzászóló – egy horgász – arra hívta fel a figyelmet, hogy van néhány hely, amely a partfal megemelése miatt veszélyessé tette a horgászatot és egyáltalán a jelenlétet a part mentén. A kérdező azt a választ kapta, hogy 2008 óta létezik egy olyan rendelet, amely a Velencei-tó partvédő falának minimális szintjét határozza meg, ez mindenhol 210 centi, ettől pedig sehol nem tértek el. Ahol pedig függőleges partfalak épültek ki, életvédelmi megoldásokat, létrákat biztosítottak – tízes nagyságrendben.
Később ezek számáról vita alakult ki a fórumon. Valószínűleg a kikötők üzemeltetőinek lesz még ezekkel a partfalakkal gondjuk, de ez már nem a projekt megvalósításának hatáskörébe tartozik. A támogatási források nem adnak lehetőséget mindenfajta társadalmi igény kielégítésére, ehhez további forrásokra lesz majd szükség, jelezték a fórum házigazdái.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: MTI/Vasvári Tamás)
