Abban biztos volt a horgász, hogy egy védett halat fogott, csak azt nem tudta, hogy pontosan milyet, így a Magyar Haltani Társaságnak (MHTT) küldte el a halról készült képet beazonosításra.
„A képen látható halat a Zagyva és a Tarna összefolyásánál fogtam. Én valamilyen küllőnek gondolom, de szeretném kérni a megerősítésüket” – írta K. T.
Az MHTT megállapította, hogy az egy pár bajusz, a farokúszón lévő két pár halvány pontsor, valamint a viszonylag magas hát és faroknyél alapján a hal egy védett halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi).
Idehaza jelen tudomásunk szerint öt küllőfaj él. A halványfoltú küllő, felpillantó küllő, homoki küllő, illetve a tiszai küllő és a dunai küllő. Néhány éve történt jogszabályi változás, és a fenékjáró küllő helyett most már megkülönböztetünk tiszai és dunai küllőt.
Az összes küllőfaj védettnek számít, közülük kettő, a homoki és a felpillantó fokozottan védett, természetvédelmi értékük 100 ezer forint, míg a több három halfajé 10 ezer.
Halkutatók szerint a küllőfajok közül a halványfoltú tekinthető általánosan elterjedettnek, annak a leggyakoribb az előfordulása.
A magyarországi halfauna több mint 90 fajból áll, ezek közül 37 áll természetvédelmi oltalom alatt. Itt két kategóriát különböztetünk meg: védett és fokozottan védett. Van továbbá három faj (a kecsege, a vágódurbincs és a széles kárász), amelyek ugyan nem védettek, de nem is foghatók, a horogra került példányokat minden esetben vissza kell helyezni a vízbe. A Magyarországon őshonos, de nem fogható negyven halfajt bemutató cikkünk ITT ÉRHETŐ EL.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: KHESZ)
