Az éghajlatváltozás lehetséges hatásairól tanácskoztak és a károk mérséklésének módjait vették számba a Balatonnal foglalkozó szakértők kedden Tihanyban. A bemutatott új modellek szerint 2040-től szükséges lehet a Balaton vízpótlása – közölte az MTI-vel kedden a tanácskozásnak otthont adó Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) igazgatója.
Erős Tibor emlékeztetett arra, hogy a Balaton esetében 1921-től rendelkezünk vízmérlegekkel, de 2000 előtt még soha nem fordult elő annyi szélsőséges helyzet, mint 2000 és 2022 között. Ebben az időszakban kilenc év során is csökkent a Balaton vízszintje.
A 2000 és 2003 közötti aszály okozta károk után a szakértők kidolgozták a vízpótlás lehetséges alternatíváit, de intézkedést akkoriban még nem tartottak időszerűnek. Akkori megoldási lehetőségként előtérbe került a vízvisszatartás a mederben vagy a vízgyűjtőn létesített tározókkal – mondta.
Az igazgató beszélt arról is, hogy az ülésen több előadó sürgette a döntést a vízhiány kezeléséről.
A bemutatott modellek szerint ugyanis a jövőben vélhetően vízpótlásra lesz szükség, 2040 és 2060 között alkalmanként, utána pedig viszonylag rendszeresen.
Emiatt olyan részletességű terv kidolgozását javasolták, amellyel a rendszer egy-két év alatt megépíthető, ha azt vészhelyzet indokolja.
Erős Tibor felidézte: az utóbbi évtizedekben vizeink fokozódó melegedésével jelentős számban jelennek meg idegenhonos növény és állatfajok, amelyek kiszoríthatnak őshonos fajokat. Kiemelte: óvakodni kell a klímaváltozás negatív hatásainak felerősítésétől, azaz például a mikroklímát, széljárást megváltoztató és a természetes élőhelyeket átalakító beavatkozásoktól.
Megjegyezte, hogy a Balaton jövője szempontjából nagy szerepet játszik a társadalom érzékenysége, a tóhoz való viszonyulása.
A BLKI honlapján a tanácskozásról egy hosszabb beszámoló is megjelent, amelyet változtatás nélkül közlünk.
Az „Őszintén a Balatonról” szakmai találkozók keretében június 6-án tudományos előadóülést tartottak Tihanyban, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben. „A Balaton és más nagy tavaink éghajlatváltozás idején” címmel rendezett eseményen részt vett Deli Daniella, az Energiaügyi Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára és Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója is. Az előadóülést online is követni lehetett, és a közlemény alatt az előadások elérhetők.
Vezető szakértők elemezték, hogy az éghajlatváltozás milyen új helyzetet teremt nagy tavaink, a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő-tó esetében, hogyan befolyásolja ez az élővilágot és a víz minőségét, és hogy időszerű-e vízutánpótlással foglalkozni. Egyetértettek abban, hogy nagy tavaink különleges társadalmi, gazdasági jelentősége miatt létfontosságú az elővigyázatosság, mert az éghajlatváltozás már felismerhető olyan jelenségei, mint a gyakori vízhiány, komoly aggodalomra adnak okot. A Balaton esetében 1921-től rendelkezünk vízmérlegekkel, de 2000 előtt még soha nem fordult elő annyi szélsőséges helyzet, mint a 2000-2022 között, amely időszakban kilenc év során is csökkent a Balaton vízszintje.
Sok változással járó új helyzetekre kell készülni és számos adaptációs lehetőségünk van. Éppúgy mérlegelni kell a tavakkal kapcsolatos emberi elvárások és használat visszafogását, rugalmasabbá tételét, a vízhasználat racionalizálását, mint a vízgyűjtőkön a táj- és földhasználat megváltoztatását, vagy a karsztvíz használatát. Sőt, a legfrissebb számítások szerint akár már 2040-től szükséges lehet a Balatonba más vízgyűjtőről is vizet hozni – hasonló vízpótlásokra külföldön is egyre több a terv és a példa. Mindentől óvakodni kell, ami tovább erősíti a már elkerülhetetlen klimatikus hatásokat, mint amilyenek pl. a mikroklímát, széljárást megváltoztató, élőhelyeket romboló tömeges beépítések a part közvetlen közelében.
Valamennyi megszólaló szerint elsődleges az új éghajlati, hidrológiai és ökológiai jelenségek alapos követése, az okok és következmények tudományos mélységű kutatása. Nagyon sürgősen szükség van a kritikus állapotok esetén adható megoldások elemzésére és műszaki előkészítésére. Akkor kell ezt a munkát elvégezni, amikor van idő rá, és nem akkor, amikor egy válsághelyzet arra szorít bennünket. Kulcskérdés az is, hogy a társadalom kellően érzékennyé válik-e a Balaton jövője, élővilágának sorsa és ökoszisztéma szolgáltatásainak minősége iránt, mert ettől függ, hogy fenntartható módon bánunk-e a tóval és nem használjuk-e túl erőforrásait.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Balatoni Fejlesztési Tanács és az Országos Vízügyi Főigazgatóság közös rendezvényén felkért előadók a téma legavatottabb, a Balaton kutatásában, monitorozásában az utóbbi években legtöbb vizsgálatot, kutatást végző tudományos kutatók, vízügyi és fejlesztési döntéshozók, és más kiváló szakemberek voltak. Az előadások és beszélgetések élénk vitáiban válaszokat kerestek azokra a nagy kérdésekre, hogy miként lehet reagálni a klímaváltozás módosító hatásaira, hogyan biztosítható nagy tavaink jó ökológiai állapota, térségeik természeti, társadalmi és gazdasági értékeinek megmaradása. Többen szóltak arról a dilemmáról, hogy mit lehet tenni, kell-e, lehet-e vízpótlás, és a döntésben milyen ökológiai, fizikai és kémiai szempontokat kell mérlegelni.
Gondolatébresztőt a Balatont legrégebb óta kutató Herodek Sándor, a tihanyi kutatóintézet egykori igazgatója, tartott. Kiemelte, hogy az elmúlt két évtizedben megváltoztak a klíma adatok és a tó vízmérlege, sőt újabb modellek szerint hosszú távon csakis vízpótlással biztosítható megfelelő vízszint. Emlékeztetett a 2000 és 2003 közötti aszály okozta pánikra és károkra. Akkor szakértők kidolgozták a vízpótlás lehetséges alternatíváit, de intézkedést még nem tartottak időszerűnek. Herodek szerint ma viszont dönteni kell arról, hogy a Murából, vagy a Drávából történhet-e a vízpótlás, majd pedig ki kell dolgozni egy olyan részletességű tervét, amellyel a rendszer egy-két év alatt megépíthető, ha azt vészhelyzet indokolja.
Nagy tavaink legégetőbb vízgazdálkodási kihívásairól Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója beszélt. Nagy tavaink sekélyek és vízgyűjtőik viszonylag kicsik, vízkészletük kevésbé kiegyensúlyozott, ezért a régmúltban is volt szélsőséges vízjárás. A klímaváltozással mindhárom tó vízkészlete csökken, a szárazabb periódusokban gyakoribb a negatív vízmérleg, ami vízminőségi problémákat is okoz. Az érdekeltek eltérően reagálnak, de abban már van egyetértés, hogy a nagy árvizeket hatékonyabban kell leereszteni. A tavak vízpótlása bonyolultabb. Előtérbe került a vízvisszatartás a mederben az üzemvízszint emelésével, vagy a vízgyűjtőn létesített tározókkal. Ahol a vízgyűjtő kis mérete ezt korlátozza, ott erőteljesebb az igény más vízgyűjtőről történő vízpótlásra. Kérdés, hogy az átvezetett víz fel tudja-e venni tó korábbi életét meghatározó vízminőségi paramétereket. Tavaly a Fertőnél okozott ez vitákat. Tavaink jövőképét 50 évnél rövidebb időre nem szabad tervezni, és mai legjobb tudásunk szerint növekszik a szélsőségek esélye. Kérdés, hogy ez trendszerű, vagy periódikus jelenség, vagy mindkettő. Tény, hogy tavaink természetes öregedésével „ökoszisztéma szolgáltatásuk” is csökkenni fog. Mindezek miatt a jövőben a beavatkozásokat (pl. kotrás, vízvisszatartás, vízpótlás) a szélsőséges helyzetek fogják kiváltani, elhúzódó szakmai vitákra kell számítani, mert a rekreációs és a természetvédelmi igények közti konfliktusok tovább erősödnek.
Magyarország klíma-adaptációs lehetőséget és stratégiáját Deli Daniella, az Energiaügyi Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára ismertette. Felidézte a 2020. évi XLIV. törvényt a klímavédelemről, mely szerint a klímaváltozás és a mind gyakoribbá, intenzívebbé váló szélsőséges időjárási jelenségek napjaink legfontosabb kihívásai közé tartoznak. Bemutatta, hogy a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia szerint az alkalmazkodás gyakorlati megvalósítása egyre sürgetőbbé válik, mert a cselekvés halogatása a kockázatok jelentős növekedését vonhatja maga után. A teendők között szólt annak fontosságáról is, hogy a vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése, a klímaváltozás kihívásaihoz alkalmazkodása nagy tavaink számára is fontos, és hogy az ezekkel kapcsolatos projekteket szívesen fogadnak be a soron lévő tervezési időszakban.
A Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezetének igazgatója Molnár Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Balaton kiemelt térségben az éghajlatváltozás hatásai fokozottan jelentkeznek. A régió hatalmas nemzeti kincs, ám fő természeti értéke, ökológiai rendszerének alapja maga a víz, és a Balaton-víz minőségét és mennyiségét érintő ökológiai, társadalmi és gazdasági kockázatok erőteljesek. A Balaton-víz iránt támasztott emberi igényeket a jövőben is jó vízminőség és megfelelő vízmennyiségének tudja csak biztosítani. Ez a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásban már rövid távon is beavatkozásokat igényel. Véleménye szerint az elővigyázatosság elvének szellemében ki kell választani a vízpótlás legkisebb ökológiai kockázattal járó változatát, és mielőbb ki kell dolgoztatni a tó vízmennyiségének műszaki beavatkozással történő pótlási tervét egy esetleges kedvezőtlenebb környezeti állapot orvosolására.
Több előadó elemezte a vízmennyiség mért és várható alakulását, az élővilágra gyakorolt hatásokat, illetve mérlegelték a vízpótlási lehetőségeket és azok lehetséges hatásait. Megállapították, hogy nagy tavaink eredeti ökológiai állapota sokféle helyi és globális emberi beavatkozás, átalakítás, rombolás miatt megbomlott, új korszakba léptünk át.
Az előadóülésen elnöklő Sipos Katalin biológus, a WWF Magyarország igazgatója szerint emberi alaptermészetünk része, hogy a kényelem status quo-ját minden eszközzel igyekszünk fenntartani, miközben a globális felmelegedés és a természet pusztulásának együttes hatásai lassan átformálják körülöttünk a bolygót. A túlhasználat a legsúlyosabb árnyék a Balatonon. A ránk váró sok dilemma közül kiemelte azokat a kérdéseket, hogy vajon elképzelhető-e, hogy kiszárad-e a tó, vajon megoldható-e a vízpótlás és milyen árat vagyunk hajlandó fizetni máshol, hogy kedvenc tavunkat tovább használhassuk.
A Balaton ezredforduló utáni vízmérlegéről Varga György, OVF kiemelt vízrajzi referens és Kravinszkaja Gabriella a balatoni vízügyi kirendeltség vezetője arra hívták fel a figyelmet, hogy a sekély tavak – így valamennyi hazai nagy tavunk – mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra. A Balaton esetében több mint egy évszázada, 1921-től rendelkezünk vízmérlegekkel, de a 2000. év előtt még soha nem fordult elő annyira szélsőséges vízháztartási helyzet, mint a 2000-2022 közötti időszakban, amikor 9 (kilenc!) évben volt negatív előjelű a természetes vízkészlet-változás évi összege, vagyis kevesebb volt a tóra hulló csapadék és a hozzáfolyás, mint amekkora a természeti tényezők által meghatározott kiadás, a párolgás. Gyakoribbá váltak a szélsőséges vízháztartási helyzetek, erősödött a vízháztartás deficitessége, romlott a vízcsere-aktivítás. Mindezek erősen figyelmeztető jelek.
Somogyi Boglárka, a BLKI kutatócsoportvezetője Kovács Attilával és Vörös Lajossal végzett sokéves kutatásaik alapján beszélt arról, hogy a 2000-2003., 2019. és 2021. évi aszályos évek alacsony vízállása nem rontotta a Balaton nyíltvizének minőségét, és még a tó nyugati területeinek erős algásodása sem volt ahhoz köthető. Azonban felfedezték azt, hogy az elmúlt ötven évben a Balaton máris erőteljesen töményedett, összes ion koncentrációja (szalinitása) másfélszeresére nőtt. A kémiai változások között kiugró, hogy a magnézium-ion koncentráció megduplázódott, és kísérleteikkel azt igazolták, hogy ez a cianobaktériumok (régi nevükön kékalgák) szaporodásának kedvez. A Mura és a Dráva vízminősége korábban jobb, és a sókoncentrációjuk jelentősen alacsonyabb volt mint a Zaláé. Kísérleteik alapján a vízpótlás hígító hatása e folyókból előnyös lehetne a fitoplankton összetételére, ha vízminőségük romlását, különösen a foszforkoncentráció növekedését visszafordítanák. További kutatással kell tisztázni az okokat és lehetőségeket, ahogyan a szervetlen szén rendszer és a foszforháztartás összefüggéseit is.
Honti Márk, az ELKH és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa elmondta, hogy az éghajlatváltozásnak mérhető és modellezhető hatásai vannak a Balatonon. A modellek szerint a magas szabályozási szint a jövőben már nem tudja majd megelőzni a túl alacsony vízszinteket, miközben árt a vízminőségnek, a nádasoknak és az infrastruktúrának. Bár a vízhasználói fájdalomküszöb mozog, ez alá a küszöb alá csökkenhet a vízszint a 2040 után évekre. Vízpótlás kellhet, 2040-2060 között alkalmanként, utána pedig viszonylag rendszeresen. A vízpótlás megtervezése és előkészítése kiválthatja a magas vízállás jelenlegi biztosító szerepét. A vízpótlás nem a szezonális ingadozások, hanem a többéves aszályok hatásainak tompítására szolgál, és a modellek alapján a javasolható mértékét másodpercenként max. 3 m3- re becsülte.
Takács Péter, a BLKI tudományos főmunkatársa bemutatta azt, hogy az utóbbi évtizedekben vizeink egyre fokozódó melevgedésével egyre jelentősebb számban jelennek meg idegenhonos növény és állatfajok a Kárpát-medence víztesteiben. Az invázió a Balatonban már több mint egy évszázada elkezdődött. Bemutatta az inváziós fajok terjedésének okait és trendjeit, azt, hogy miként szoríthatnak ki őshonos fajokat, és ez negatív változásokat hoz a vízi élőlényközösségekre, a tavakra és javaslatokat tett az inváziók hatásának mérséklésére.
Istvánovics Vera egyetemi tanárnak, az ELKH és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos tanácsadójának az volt az álláspontja, hogy a +120 cm-re emelt vízállás hozzájárult a 2019-es nagy algatömeg kialakulásához, és árt a nádasnak is. Szerinte nagy árat fizethetünk azért az illúzióért, hogy a túlzottan alacsony jövőbeli vízállásokat medertározással megelőzhetjük, mert annak a műszaki feltételei hiányoznak és azok megteremtése rendkívül drága. Így vízmennyiségi és vízminőségi szempontból is elkerülhetetlen egy kompromisszumos vízszintszabályozási rend kidolgozása és a Balaton vízpótlási lehetőségének biztosítása. Alapelvként azt kell elfogadni, hogy a vízpótlás mértékét adaptációval minimumra szorítsuk, és hogy az erről való döntéshez alapos előkészítés és társadalmi konszenzus kell.
Horváth Ákos, az Országos Meteorológiai Szolgálat Siófoki Viharjelző Obszervatórium vezetője szerint az utóbbi években jól megfigyelhető a légköri cirkulációs rendszer szignifikáns átalakulása, ami miatt a nyári félévben a Balaton vízháztartásának növekvő deficitjére lehet számítani. Gyakoribbak lesznek a villám-árvizek, és emiatt növekszik a talajerózió és a Balatonba történő szerves anyag bemosódás, valamint nagyobb lehet az esélye az un. Medárd időszak csökkenésének, esetleg elmaradásának. Aláhúzta azt is, hogy a part közvetlen közelében az elmúlt években megfigyelhető robosztus építkezések jelentősen befolyásolják a mikroklíma alakulását, a Balaton lokális időjárását meghatározó tavi szél járását, valamint a- helyi hőmérsékleti és nedvességi viszonyok alakulását.
Az előadások összegzéseként Erős Tibor, a BLKI igazgatója hangsúlyozta a társadalmi érzékenyítés fontosságát a Balaton jövőbeni, kompromisszumos vízszintjének meghatározásában. Kiemelte, hogy a jelenlevő szakértők mind egyetértettek a vízpótlási forgatókönyvek sürgető kidolgozásában, mert a klíma szcenáriók szerint az előttünk álló évszázadban többször is előfordulhatnak kritikusan alacsony vízállások a tavon. Ugyanakkor a klímaadaptációs lehetőségek között fontos számolni a víz visszatartását lehetővé tevő egyéb tényezők, így pl. a tájhasználati módok átgondolásával is a Balaton vízgyűjtőjén és kiemelten fontos mérlegelni jár-e és milyen mértékű terheléssel más vízgyűjtőkre nézve a tó vízpótlása.
Az előadásokat követően az előadóülés előadói és elnökei, valamint meghívott szakértők szűk körű eszmecserét tartottak. Ezen egyetértettek abban, hogy az éghajlatváltozás már felismerhető jelenségei komoly aggodalomra adnak okot, bár pontosan nem jósolható meg, hogy mikor milyen lesz a jövőben a tó vízmérlege. A Balaton és más nagy tavaink különleges társadalmi-gazdasági jelentősége miatt nagy szükség van az elővigyázatosságra, és olyan helyzetekre is készen kell állni, amilyenekkel a múltban nem szembesültünk. A szakértők grémiuma egyetértett abban is, hogy különösen fontos az új klimatikus, hidrológiai és ökológiai jelenségek alapos monitoringja, követése, elemzése, az okok és következmények tudományos kutatása, és sürgető a kritikus állapotok esetén adható műszaki és egyéb megoldások kiválasztása, és ezek előkészítése.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: pixabay.com)
