A természet szeretete és a horgászat mindig is közel állt a 75 éves színészhez.
Reviczky Gábor a hirado.hu-nak adott nagyinterjúban többek között a színjátszás és a természet iránti szeretetéről, a rákkal való küzdelméről beszélt, és a horgászat nagyköveteként azt is elárulta, mit kívánna, ha kifogná a csodatévő aranyhalat.
– Pici korom óta kötődöm a természethez, Tatabányán születtem, akkoriban nagyon szegény volt mindenki, nem tudtak nekünk játékokat venni, a saját fantáziánkra szorultunk – nyilatkozta a hirado.hu-nak Reviczky Gábor. – Mindennap felmentünk a turulmadárhoz és a nagy szédítőre. Közel folyt az Által-ér, ami akkor még szabályozatlan folyó volt, bicskával vágtunk mogyorófavesszőt, azzal horgásztunk. Ma sem akarom elhinni, hogy ötvenháromban négyévesen egyedül mentem horgászni, a fiamnak ebben a korban eszébe se jutott ilyesmi, pedig itt laktunk már a Kis-Duna partján.
Sok horgász szerint fontos ugyan a fogás, de az elvonulás rituáléja, a természetben töltött idő az igazi kincs. Reviczky sem gondolja ezt másképp, és másra is rávilágított.
– Ma már tényleg így van. Huszonkét évig viszont versenyszerűen horgásztam, igen komoly felszerelésem van. Régen rengeteg naphalat lehetett például fogni, ami étkezési szempontból is értékes, én megpucoltam, a nagymamám pedig fantasztikus olajos halat készített belőle. A későbbiekben megfigyeltem a balatoni csatornákon, hol veri ki a fészkét magának a harcsa, megjelöltem ezeket a helyeket, és oda mindig naphalat vittem, amire különösen érzékeny a harcsa, azt tettem fel a horogra, és ott mártogattam a közelében. Fél percet sem kellett várni, olyat vert oda, hogy csak úgy nyekkent a szerelés. Tudniillik a naphal ikrafaló, Amerikából került hozzánk, és a törpeharcsa is, utóbbit gróf Széchenyi Géza – egy téves rendelés kapcsán – hozta be Európába. Ő vásárolt húszezer amerikai csatornaharcsát, de átverték, mert törpeharcsát kapott, ezeket betelepítette a csokonyavisontai halastavába, és mivel lehalászáskor leengedik a vizet, bekerültek a Drávába, így elterjedt egész Európában.
A színész a kedvenc itthon honos halfaját is elárulta, valamint, hogyan készül a legfinomabb hallé.
– Nagy kedvencem a tiszai harcsa, minden novemberben, amennyiben ráérek, elmegyünk Pisti barátommal egy hétre Tiszaderzs környékére és megfogjuk a karácsonyi harcsát, de azt nagyon meg kell ám tisztítani, az ember még sajnálja is azokat a részeket, amiket ki kell belőle vágni. Pisti mindig készít egy alaplevet, legutóbb egy húsz- és egy harminckilós harcsa törzséből és fejéből csinálta. Én hazahoztam az alaplevet, és itthon tettem bele a nyers szeleteket. Elképesztően finomra sikerült! Sokan mondják, hogy ponty nélkül nem lehet hallevet csinálni. Dehogynem!
És hogy mit kívánna Reviczky, ha kifogná az aranyhalat?
– Azt kívánnám az egész világnak, hogy azonnali hatállyal fejeződjön be minden háború, mert a vérontásnak nincs semmi értelme.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MTI)
