A busa inváziós faj, viszont – szemben például a törpeharcsával – óriásira megnő, így a horgászok mégsem szoktak szomorkodni, amikor találkoznak egy-egy példánnyal. Pláne, ha a kifogott zsákmány valamiért különleges, akár a mérete vagy a színezete miatt. Amikor pedig mindkét feltétel teljesül, akkor a horgász élete végéig büszkélkedhet a haltrófea fotóival.
„Turbo barátommal úgy döntöttünk, hogy párórás horgászattal zárjuk a 2023-as évet Szigetbecsén” – kezdte a sztorizást a Pecaverzumnak Fördős Attila, aki a nyaralójában ezúttal telelésre készült, természetesen pecacuccokkal felvértezve.
„Pontyra készültem két bottal (paszta, wafter csali, PVA). Egyik bot röviden, másik hosszan. Jobbra és balra is kerestem a halat, de háromórás eredménytelen dobálás után mondtam a társamnak, költözzünk arrébb pár stéggel” – mesélte a horgász, akinek pedig szép emlékei vannak a helyről, mivel szinte minden alkalommal jó halat adott neki a Ráckevei-Soroksári Duna-ág (RSD) becsei szakasza.
„Nem mutatta magát hal, de éreztem, hogy ott van. Kitekertük, átmentünk 40 perc után, mondtam, hogy frissítek, és megemeltem a botot. Körülbelül ötödik tekerésre megállt a bot a kezemben, és mire Turbo kimondta volna, hogy akadó, már zenélt is az orsó” – idézte fel a kapás pillanatait Attila, akit sokan csak Golyóként ismernek horgászberkekben.
A hal első kirohanásra átment a túloldalra, és mivel mindenkinek a parton pihent a csónakja, remélte, hogy vissza tudja pumpálni, de nem akarta erőltetni, hiszen nem szerette volna halvesztéssel zárni az évet.
„Visszaraktam a padra a botot, addig a hal folyamatosan húzta a zsinórt. Megpróbáltuk vízre tenni a csónakot, de az alacsony vízszint miatt ez elég nehezen ment. Végül sikerült, így megkezdődhetett a valódi fárasztás, de addigra 150 méter damilt biztosan lehúzott a dobról” – emlékezett vissza Attila arra a pillanatra, amikor még csak annyit tudott, hogy egy nagy vetélytárssal hozta össze a sors.
„A negyedik dőlőbója után sikerült utolérni a halat, akkor láttam, hogy egy busával van dolgunk, amelynek a fele bordós színezetű. A bojlis merítőbe belefért, de beemelni már nem tudtuk, 40-50 kiló körülire saccoltuk” – mondta büszkén a horgász.
A horog a hal farkába akadt, így Attila a szabályoknak megfelelően visszaengedte a matuzsálemet.
Így nézett ki a végszerelék a fárasztás után:
„Ennél izgalmasabb befejezése nem is lehetett volna a 2023-as szezonnak. Köszi, RSD! Jó fogást mindenkinek 2024-ben, legyetek szerencsések!” – küldte el jókívánságait Attila, aki elmondhatja, hogy a tavalyi év egyik legkülönlegesebb busájával pózolhatott.
De aki követi a Pecaverzumot, az olvashatta, hogy nem ez volt 2023 egyetlen egyedi busafogása az RSD-n.
Boros Gyula tavaly július 2-án egy olyan busát szákolt, amely mintázatában a koi pontyhoz hasonlított. A színpompás busa azonban nemcsak speciális „gúnyájával” hívta fel magára a figyelmet, a méretei is tekintélyt parancsolókat. Fotók és részletek ITT.
Kovács Szilárd november 25-én az év utolsó éjszakai horgászatára készült két barátjával. A célhal a ponty volt, mígnem egy nem igazán várt vendég miatt görbült a bot. Mint később kiderült, a horgász egy különleges, világos színű, majdnem félmázsás busát akasztott. Fotók és részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Pecaverzum/Fördős Attila)
