2023. február 5. vasárnap | Ágota, Ingrid
Nagy fogások

Hatalmas szenzáció: kapitális dunai galócát fogtak Tiszakanyárnál!

Hatalmas szenzáció: kapitális dunai galócát fogtak Tiszakanyárnál!

Elképesztő fogás történt a Tiszán: akkora dunai galóca került horogra, hogy még a Pecaverzum által megkérdezett halkutató álla is leesett, amikor meglátta a fényképeket. 

Ködös idő és mínusz 2 fok fogadta a Tisza-parton Batta Attilát és barátját, akik november 13-án, vasárnap hajnalban kezdték meg a horgászatot Tiszakanyár térségében. 

Attila két bottal pecázott, az egyikkel pontyot, a másikkal süllőt szeretett volna fogni. A ragadozós boton 5-6 centiméteres kishal volt a csali, amelyre délelőtt 10 óra körül érkezett a kapás.

„Egy erőteljes húzásra lettem figyelmes, két méterre álltam a bottól, gyorsan odaléptem, és elkezdődött a 15 perces fárasztás. Amikor először feljött a a hal a víz tetejére, akkor süllőre gondoltunk, aztán később már amurra, mert annyira harcias volt” – mesélte a Pecaverzumnak Attila. 

Az igazi meglepetés akkor érte a pecásokat, amikor a meredek partoldalban sikerült a halat szákba terelni.

Attila barátja volt, aki segített, hogy a hal biztonságosan kikerüljön a vízből, és ő volt, aki először felkiáltott, hogy ez bizony egy dunai galóca!

Ráadásul egy hatalmas példány, a tömege 5,5 kilogrammnak bizonyult, a hosszát nem mérték, de 70 centiméteresre saccolták.

Miután elkészültek a fényképek, a fokokozottan védett halfajt (amelynek 100 ezer forint a természetvédelmi értéke) visszaengedték a Tiszába. 

A sikeres horgász a fogás óta rengeteg gratulációt és megkeresését kapott. „Volt, aki azt mondta, hogy ez olyan mintha megnyertem volna az ötös lottót háromszor” – árulta el Attila, akit a Debreceni Egyetemről is megkerestek. 

Az egyik oktató arról számolt be neki, hogy érkeztek már hozzájuk galócafogásokról jelzések a Felső-Tiszáról, de „ennyire lentről” még nem.

A kapitális dunai galóca pontos fogási helyét is megadta a horgász. A 599-600-as folyamkilométernél, a II. Rákóczi Ferenc Tisza-hídnál került horogra. 

Attila arról is beszámolt, hogy a hal szákba kerülését követően kishalakat öklendezett fel, ez az információ a kutatóknak lehet hasznos, hiszen ebből következtetni lehet táplálkozási szokásaira. 

A fokozottan védett dunai galóca a Duna vízrendszerének endemikus faja, melynek hazánkban eddig csak a Felső-Tiszáról, a Dunáról, a Dráváról, a Sajóról és a Fekete-Körösről voltak előfordulási adatai.

„Ez hatalmas szenzáció! Gyönyörű példány, élőben még sosem láttam ekkorát” – ezt Sallai Zoltán halkutató, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnökségi tagja nyilatkozta a Pecaverzum megkeresésére.

„A Felső-Tiszai galócák követik a táplálékforrásukat, főleg a paducokat. Ez példány is vélhetően onnan jött, és annak köszönhetően, hogy az idei évben a csapadékhiány miatt végig nagyon kisvíz jellemezte a hazai folyókat, így a Tiszát is” – fogalmazott Sallai Zoltán. 

Hozzátette: jellemzően a korábbi előfordulások is november és április közötti időszakra voltak tehetők a Felső-Tiszán.

Azt is elmondta honlapunknak Sallai, hogy munkája során találkozott már 3,5 kilós példánnyal, és tudomása van egy 14,5 kilós fogásról is, ami még 1988 decemberében történt Őrtilosnál, a Dráván. 

Az országos rekordlistán védett halak nem szerepelnek, így a dunai galóca sem. 

A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban összefoglalták a fontosabb tudnivalókat a galócáról.

Család: Pisztrángfélék (Salmonidae) 

Angol név: Huchen 

Német név: Huchen 

Besorolás: Fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 forint

Ismertetőjegyek: Oldalról enyhén lapított teste erősen megnyúlt, hossza a testmagasságnak legalább négyszerese. Feje nagy, hossza nagyobb, mint a test magassága. A szeme kicsi, átmérője mintegy fele az orr hosszának. Nagy, csúcsba nyíló szájában erős fogak ülnek, fölső állkapcsa túlér a szem hátsó szélének vonalán. Rövid hátúszójában 9-10, farkalatti úszójában 7-9 elágazó sugár van. Enyhén homorú szélű farokúszója előtt a hátoldalon kis zsírúszót visel. Pikkelyei igen aprók, számuk az oldalvonalon 180 és 200 között változik. Ezüstös színű testét és fejét apró sötét foltok díszítik, melyek gyakran X vagy félhold alakúak. Nagy növésű hal, testtömege 20-30 kg is lehet, de vizeinkből ilyen nagy példányok ritkán kerülnek elő. 

Hasonló fajok: Leginkább a pisztrángokkal téveszthető össze, de azok orra tompább, testük zömökebb. Ezen túlmenően a sebes pisztrángot a fekete mellett legtöbbször piros pettyek is díszítik, és oldalvonalán 115- 130 pikkely van. A szivárványos pisztrángnak kisebb a szája, fölső állkapcsa nem ér túl a szem hátsó szélének vonalán, és pikkelyeinek száma az oldalvonalon csak 105-160. A pénzes pér szája még kisebb, és a hátúszójában 13-nál több sugár van, a pataki szajbling hátát sárga erezet díszíti. 

Környezet: A bővizű nagyobb folyók hegylábi szakaszán kialakuló paduczóna jellemző faja, de megtalálható a pérzónában, illetve olykor a márnazóna felső régiójában is. Szívesen tartózkodik a sodrottabb mederrészek gödreiben, a meredekebb partok öbleiben, a kövezések alatt és a kavicspadok alsó szélein. Patakokban és kis folyókban nem él. 

Táplálkozás: A fiatalabbak gerinctelen állatokat és apró halivadékot fogyasztanak, az idősebbek csaknem kizárólag hallal, főleg az élőhelyén gyakori paduccal táplálkoznak. A galóca kiváló zsákmányszerző, mert alkatából adódóan nemcsak a kezdősebessége nagy, miként a csukáé, hanem tartósan jó úszó, akár a balin. 

Szaporodás: Ivarérettségét 4-5 évesen éri el. Áprilisban-májusban ívik a folyók felső szakaszain, az ikrát a kavicsos aljzaton készített kisebb mélyedésekbe rakja. A narancsszínű ikraszemek száma 2-6 ezer, átmérőjük 4-5 milliméter.

Elterjedés: A galóca nemcsak őshonos, hanem olyan bennszülött halunk, amely itt, a Duna vízrendszerében alakult ki. Eredetileg csak a Duna és mellékfolyóinak hegyi és hegylábi szakaszain élt, de néhány más európai folyóban is sikerült meghonosítani.

Az utóbbi időkben három nagy folyónk fölső szakaszáról került elő: 

  • Öreg-Duna
  • Duna
  • Dráva
  • Tisza
  • Körös
  • Sajó 

Jelentőség: A galóca kitűnő ízű hal, de nem csupán ezért kedvelik, sporthalként is nagyra értékelik, ahol lehetőség nyílik horgászatára. Magyarországon eddig a szaporításával és telepítésével nem foglalkoztak, ezért nagyon ritka zsákmány. Gazdasági jelentősége nincs, természeti értéke ellenben – mint bennszülött és ritka fajnak – igen nagy, ezért 1996 óta fokozottan védett.

Még több friss hírért KATTINTS IDE!