Az Észak-Amerikából származó hal az oxigéndús, hideg vizet kedveli. Közel 150 éve Európában is telepítik, magyarországi állományai nagyon megritkultak.
Folyamatosan érkeznek az érdekesebbnél érdekesebb halakról készült fényképek a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapjának Mit fogtam? című rovatába.
Legutóbb is azért fordult egy horgász az MHTT-hoz, mert komoly fejtörést okozott számára egy hal beazonosítása.
„Amatőrként elsőre könnyűnek tűnt eldönteni, hogy ez a hal melyik fajba tartozik, de minél tovább nézegetem, annál nehezebb” – fogalmazott levelében.
Az alábbi képen látható halat (nyitóképünk illusztráció) a Rába Körmend feletti szakaszán fogta. „Hal vajon sebes pisztráng vagy inkább szaibling?” – tette fel a kérdést.
A szakmai szervezet válaszában röviden, de egyértelműen megállapította, hogy milyen példányról is van szó.
„A szem mögé benyúló nagy száj, a hátán sötétebb, az oldalán világosabb zöldes szín, főként pedig a sárgásfehér pettyek bizonyítják, hogy a hal pataki szaibling (Salvelinus fontinalis)” – írta az MHTT.
A Wikipédia szerint a pataki szaibling vagy más néven a pataki pisztráng Észak-Amerika keleti felén, a hideg, oxigénben gazdag tavak és folyók lakója. 1884 óta telepítik Európában, különösen azokba a patakokba, ahová a sebes pisztráng már nem úszik fel. Magyarországi állományai nagyon megritkultak.
A csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(nyitóképünkön egy pataki szaibling, forrása: Wikipédia)
