A Jászkunságon is egyre több hódcsalád telepszik meg. Az állatok megrágják és kidöntik a partmenti fákat. Visszatérésük következményei azonban jóval összetettebbek ennél. Elmondható, hogy a természet és az ember szempontjából pozitív és negatív hatások egyaránt megfigyelhetőek tevékenységükkel összefüggésben.
Az eurázsiai hód őshonos, jelenleg is védett állatfaj Magyarországon, természetvédelmi értéke ötvenezer forint. A tizenkilencedik század közepén a vadászat a kihalás szélére sodorta. A húsa, pézsmája, szőre értéket képviselt, ennek következtében az európai állomány drasztikusan csökkent – írja a témában megjelent cikkében a szoljon.hu.
„Magyarországon 1996 és 2008 között folytattak visszatelepítési programot, de a hód spontán terjedéssel való visszatérése már a 90-es évek elején megkezdődött. A Duna mentén Ausztriából, később pedig a Dráva vízrendszerén Horvátországból is vándoroltak példányok hazánkba. A faj tehát harminc éve van ismét jelen az országban” – kezdte egy rövid történeti áttekintéssel Juhász Erika, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa a megyei portálnak nyilatkozva.
Czabán Dávid és Juhász Erika 2020-ban országos állománybecslést végeztek, ennek során a faj hazai egyedszámát 10-11 000 példányra becsülték.
„Számuk az elmúlt három évtizedben folyamatosan nőtt, de a növekedés üteme az élőhelyek telítődésével párhuzamosan lassul. Mára Magyarország szinte minden alkalmas vízfolyásán megtalálhatóak. A Körösök mentén 2021 novemberében végeztünk felmérést százhét kilométeren, ötvennyolc család jelenlétére következtettünk, ez 5,4 család /10 kilométer. Szóval nagyjából két kilométerenként van egy család, ami körülbelül három-nyolc egyedből állhat” – magyarázta.
A felmérés az Ökológiai Kutatóközpont Közcélú Monitorozási Programjának keretében zajlott. A megvalósítást a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége és a Csicsergő Vízitúra megállóhely üzemeltetője segítette. A kutatók a munkát idén is folytatják majd.
„A jelenlegi állománynagyság nem jelenti azt, hogy a természetvédelemnek már nem kell figyelmet fordítania a hódra, és nincs szükség többé annak oltalmára. Ökoszisztéma-mérnök állatról beszélünk, melynek hatásaival kapcsolatban átgondolt tervezésre van szükség. Bizonyos helyeken nem feltűnő a tevékenysége, máshol konfliktust okoz, és megint máshol gátépítésével több hektáros, óriási biodiverzitással bíró vizesélőhelyet hoz létre a semmiből. A hód számos más élőlénycsoport jelenlétét és szaporodási lehetőségét befolyásolhatja. Ez nem csak egy faj védelméről szóló kérdés tehát” – emelte ki.
A védettség és a gyérítés, állományszabályozás lehetősége egyébként nem zárja ki egymást. Magyarországon jelenleg is adnak ki engedélyeket a hódok árvízvédelmi vagy egyéb közérdekű szempontok mentén történő kilövésére és csapdázására.
Ezek az engedélyek a konfliktuskezelés fontos eszközei közé tartoznak.
„Ökológusként a kutatási eredményekre alapozott, terület- és időspecifikus döntések fontosságát hangsúlyoznám. Ugyanakkor érthető és jogos az az igény is, hogy fel kellene gyorsítani az engedélyezési eljárásokat, ez szintén kihívást jelent a jövőre nézve” – magyarázta.
Kis állat, sokféle pozitív és negatív hatás
Akár öles nagyságú fatörzseket is átrágnak, hogy kidöntsék azokat és hozzájuthassanak a zsenge ágakhoz, melyek kérge, háncsa fő táplálékukat jelenti. A szelektív rágás eredményeként a növényzet megváltozik a partok mentén. A változás jellege, iránya pedig az élőhely állapotától függ.
„A Tisza vízrendszerének hullámtéri élőhelyei napjainkban súlyos természetvédelmi problémákkal küzdenek. A folyószabályozás következtében szűk hullámterek jöttek létre, ami nem csupán az ártéri élőhelyek mennyiségi csökkenését vonja maga után, hanem a vízdinamika átalakulását is. Az óriási árhullámok veszélyeit senkinek sem kell magyarázni, kevesebben gondolnak bele viszont abba, hogy az is probléma, ha a víz gyorsan levonul, a talajvízszint hirtelen lezuhan, a hullámtér pedig nyár közepén porzik a szárazságtól. Az őshonos, ártéri növényzet nem ehhez alkalmazkodott. Ráadásul olyan, újonnan képződő iszapfelszíneket is ritkán lehet látni, amelyek elengedhetetlenek volnának a fűzfák spontán felújulásához. Az idegenhonos, inváziós fásszárú fajok eközben nagyon jól érzik magukat. A hódok pedig sajnos a fűz- és nyárfajokat részesítik előnyben, ami hozzájárulhat az emberi hatások miatt elindult biológiai invázió felgyorsulásához” – részletezte.
„A hódgyérítés ezt a természetvédelmi konfliktust sajnos nem oldaná meg” – szögezte le.
„A hódot csapdázni és lőni is nehéz, egy új család pedig hamar elfoglalná a nagy folyók mentén felszabadult élőhelyet. Sokkal inkább élőhely-rekonstrukciókra kellene jelentős időt, energiát fordítani. Sürgető szükség van olyan beavatkozásokra, amelyek a hullámtéri területek jobb vízmegtartását, vízdinamikájának helyreállítását segítik, ehhez viszont elengedhetetlen az ágazatok közötti együttműködés” – emelte ki.
A hódok elsődlegesen a partoldalba vájt kotorékokban élnek. A partjelleg, a vízszintingadozás vagy beszakadás miatt üregrendszerüket gyakran takarják, erősítik ágakkal. A vízparton így létrejövő kupolaszerű építményt hódvárnak nevezzük.
A hódgát ettől különbözik, mivel az a vízszint szabályozásának eszköze, és keresztezi a medret. A gátépítés kizárólag a kisvízfolyásokon jellemző, a lényege pedig, hogy a hód egy számára megfelelő, stabil vízszint beállításával a kotorék bejáratát víz alatt tartsa, biztosítva magának az úszva közlekedés lehetőségét. Az, hogy csak a kanadai hód épít gátat, várat, a médiában elterjedt hatalmas tévedés.
A gátépítéssel igazi mérnöki tevékenységet végeznek. Megváltoztatják a patakok áramlási viszonyait, a vízoszlop magasságát, és ha a víz ki tud lépni a mederből, akkor mocsarak, kis tavak, nedves rétek jöhetnek létre az elárasztás eredményeként. Az ilyen helyeken tömegével szaporodnak a védett kétéltűfajok, védett madárfajok táplálkoznak és fészkelnek, továbbá vadászható fajok férnek hozzá a kulcsfontosságú vízhez, dagonyához és búvóhelyhez, amelyekben a vízfolyásokat kísérő agrárterületek általában nem bővelkednek.
„Ezeket a hatásokat kell védeni a hód kapcsán ott, ahol lehetséges” – fűzte hozzá.
A vízkilépés egy elsődlegesen természetvédelmi vagy vadászati rendeltetésű területen öröm, a hód azonban nem ismeri a védett terület táblát. Bizonyos helyszíneken a többlet vízmennyiség jelentős bosszúságot okozhat a tulajdonosnak.
Juhász Erika szerint érdemes lenne kialakítani egy olyan támogatási rendszert, amellyel a terület tulajdonosának megéri megóvni az újonnan létrejött vizes élőhelyeket, alkalmazkodva a hasznosítás megváltozott, időnként korlátozott lehetőségeihez. A klímaváltozás negatív hatásaival szemben folytatott küzdelemben fontos a vízmegtartás, nemcsak természetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is.
„Vannak ugyanakkor olyan területek, ahol a hód általi elárasztás megszüntetése mindenképp indokolt, például épületek, közutak és egyéb létesítmények közvetlen szomszédságában. Ezt a beavatkozást is a természetvédelmi hatóság engedélyezheti. A gátbontás sajnos szélmalomharc, ilyen helyzetekben érdemes megfontolni egy speciális, vízszintszabályozó áteresz hódgátba való beépítését” – hangsúlyozta.
A faj rágásához és üregásásához szintén társulnak ember-vadvilág konfliktusok. A rágás kapcsán faültetvényekben, gyümölcsösökben, kiskertekben, parkokban, arborétumokban, sőt szántóföldeken is történhetnek káresemények. Ahol csak néhány fát kell védeni, ott a törzsek egyedi körülkerítése megoldást jelenthet.
Üregásás kapcsán abból adódhat leginkább probléma, ha a hód magas vízszintnél az árvízvédelmi töltésbe kénytelen belefúrni, és ilyenkor a kotorék csökkentheti a töltés állékonyságát. Kellően széles hullámtéri területek esetén utóbbi konfliktustípus nagyon ritkán fordul elő, de a jelenség mindenképp figyelmet érdemel.
2021 végén indult el a HódTérkép, az Ökológiai Kutatóközpont közösségi adatgyűjtő projektje, szintén a Közcélú Monitorozási Program keretében. A hódokkal kapcsolatos megfigyeléseit bárki megosztja a hodterkep.hu weboldalon. Az ismertetéshez szükség van a fotók feltöltésére, az észlelési hely térképen való bejelölésére, valamint egy rövid kérdéssor megválaszolására. Az adatfeltöltés regisztráció után, és egyelőre csak számítógépről lehetséges.
Kunszentmárton térségében több helyen is felfedezhetőek a hódok nyomai. A Körösök mentén uszadékfából és lecsupaszított ágakból jelentős várakat is építenek, ám mégsem ez a legkülönlegesebb a térségben.
„Nemrégiben egy érdekes jelenségre figyeltünk fel a Hármas-Körös alvízi szakaszán. A hód egy kiszáradó hullámtéri holtmeder belsejében készített várat. Próbálta úgy kormányozni a vizet, hogy az minél tovább maradhasson meg az üreg bejáratának közelében. Olyan módon tette ezt, hogy háromszáz méteres csatornát ásott, ami igazán unikális” – mesélte Juhász Erika.
Drasztikus javaslat született a hódinvázió megszüntetésére. Részletekért KATTINTS IDE!
Eldurvult a hódhelyzet az ország nyugati részén. Videóért KLIKKELJ IDE!
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: Wikipedia)
