Újabb fejezethez érkezett az Agrárminisztériummal folytatott jogértelmezési vita az inváziós halfajok helyi horgászrendben való korlátozásával kapcsolatban.
Habár az Agrárminisztérium elismerte, hogy az inváziós halfajok helyi horgászrendben való fogási korlátozása ellentétes a törvény eszméjével, jogértelmezésük szerint azonban ezt a halgazdálkodás jogszabályi háttere mégsem teszi lehetetlenné. Így fordulhat elő az, hogy több helyi horgászrend is fogási korlátozást tartalmaz inváziós halfajok, leginkább az ezüstkárász és a busa tekintetében, de akár arra is lenne lehetőség, hogy a halgazdálkodók a törpeharcsa esetében is kérvényezzenek ilyet, és kapjanak rá engedélyt.
Ezzel ellentétben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ) úgy látja, hogy az inváziós halfajok napi kifogható mennyiségének korlátozása a vonatkozó törvényekben leírtakkal és azok eszmeiségével nem összeegyeztethető. Ezt az álláspontot erősíti a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal és a Pecaverzum által megkérdezett több szakember is.
A jogértelmezési vita újabb fejezethez érkezett, ugyanis az Agrárminisztérium reagált a Pecaverzum legutóbbi cikkében felvetett megállapításokra, amelyeket egy újabb sajtómegkeresés formájában küldünk el a szaktárcának.
Megkérdeztük, hogy ha az Agrárminisztérium elismeri, hogy az inváziós halfajok fogásának korlátozása nem egyezik a jogszabály szellemiségével, céljával, akkor miért értelmezik a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvényhez kapcsolódó rendeletet teljesen ellentétesen, és miért nem szorgalmaznak rendelet-módosítást annak érdekében, hogy ne lehessen kihasználni a jogi kiskaput, és érvényesülhessen a törvényalkotó eredeti szándéka.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mit gondol a szaktárca az ÁHSZ és a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal álláspontjáról.
Kértük, hogy jelöljék meg azt a jogszabályhelyet, amely felmentést ad a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet 28. § (17) bekezdésében foglaltakra, amely így szól: „Az őshonos halállomány védelme érdekében máshonnan származó idegenhonos halakat a vízbe engedni, valamint az inváziós idegenhonos halakat – a (15) bekezdés szerinti kívülről akadást és a 30. § (3) bekezdése szerinti esetet kivéve, a környezetvédelmi és állatvédelmi jogszabályok figyelembevételével – visszaengedni tilos.”
Kérdéseinkre az Agrárminisztérium a következő választ adta, az általuk leírtakat tartalmi változtatás nélkül közöljük.
Az Agárminisztérium jogértelmezése:
A Hhvtv. szellemiségében és célkitűzésében e résztémánál sokkal fontosabb elem, hogy a horgászatot már nemcsak a halászat egy változataként, hanem önálló haszonvételi formaként kezeli, ráadásul rekreációs tevékenységként azonosítja. Ez utóbbi adott lehetőséget arra, hogy a korábban általánosan jellemző halászati hasznosítás helyett 2013 óta a horgászat-horgásztatás kerülhetett előtérbe.
A horgászat deklaráltan rekreációs tevékenység, amelynek következménye, de nem szükségszerű célja a hal mint fehérjeforrás megszerzése, és mivel a Hhvtv. szerint a horgászfogás kereskedelmi forgalomba nem hozható, a korlátlan napi halelvitel gyakorlati megvalósulása ugyanúgy ellentétes a Hhvtv. szellemiségével, mint az idegenhonos/inváziós halfajok kifogásának helyi szintű korlátozása.
A Vhr. 28. § (17) bekezdése a halászat és horgászat rendjéhez kapcsolódva kifejezetten a halfogási tevékenységet végzőre állapít meg rendelkezéseket (nem a helyi halfogási szabályok kialakításában mandátummal rendelkező halgazdálkodásra jogosultnak), ennek megfelelően ezt kizárólag a horgászra lehet értelmezni, az ebből nem vezethető le, hogy a halgazdálkodásra jogosult nem alkothat inváziós fajok kifogását korlátozó helyi szabályt.
Ha van ilyen szabály, akkor az a kvótát elérő horgász esetében a horgászat befejezését fogja indirekt módon kierőltetni, hiszen egy további – akár véletlenül – megfogott inváziós hal egyed esetén feloldhatatlan ellentmondás keletkezne (a Vhr. szerint nem szabad visszaengedni, a helyi kvóta miatt viszont már nem is szabad megtartani).
Mivel ez tényleg feloldhatatlan ellentmondás, csakis elkerülni lehet azzal, hogy az ilyen helyi kvótát elérő horgász aznap nem horgászik tovább. Mindez semmilyen szinten nem ellentétes a hatályos jogszabályi háttérrel, nincs olyan konkrét jogszabályhely, amely erre nézve tiltást fogalmazna meg.
Emellett az inváziós halfajok szabályosan megakasztott egyedeinek visszaengedési tilalma kifejezetten szemléletformáló szabályként került a rendeletbe, hiszen szakmai szempontból evidencia, hogy az inváziós fajok elleni érdemi védekezés, az általuk okozott probléma hatékony csökkentése vagy eredményes felszámolása nem lehetséges horgászati eszközökkel, erre kizárólag az ökológiai célú, szelektív halászat alkalmas.
Magyarán a Vhr. 28. § (17) bekezdés betartatásával nem az a cél, hogy az inváziós halfajok állományát érdemben így csökkentsük, hanem csak annyi, hogy ha a horgász megfog egy-egy ilyen inváziós halat, akkor fogása megtartásával ő is járuljon hozzá az inváziós probléma enyhítéshez úgy, hogy közben tudatosodjon benne, hogy az őshonos halfajok értékesebbek.
Ha e zsákmánymegtartást bármi miatt korlátozza egy helyi horgászrend, az érdemben nem befolyásolja az inváziós fajok hatékony visszaszorítását. (Ha mégis befolyásolná, mert kereskedelmi mennyiséget képesek elhordani a horgászok e fajokból, az meg szintén ellentétes lenne a Hhvtv. szellemiségével, hiszen a rekreációs horgászat erről nem szólhat.) Ha az adott vízterületen szükséges az inváziós fajok elleni védekezés, annak megvan a jogszabályban rögzített lehetősége, de ez szelektív, ökológiai célú halászat lesz, nem horgászat.
Egy törvény szellemisége és célkitűzései az adott joganyag elemző jellemzése során kifejthető tulajdonságok, nem konkrét, rendelkezéseket megadó jogszabályhelyek, amelyek betartását és betartatását közvetlen módon érvényesíteni lehetne. A szellemiség és célkitűzés azonosítása azt segíthet megérteni, hogy mi és miért pont úgy megfogalmazva szerepel normatív formában az adott törvényben, de arra nem használható fel, hogy nem létező jogszabályhelyeket pótoljon.
Ha a hatályos jogszabályi rendszer valamit konkrétan nem tilt, akkor annak megvalósítása nem lesz, nem lehet jogszabályellenes, így a konkrét tiltást megfogalmazó jogszabályhely hiányában az adott tevékenység jogszabály-ellenességét kimondani nem lehet. Ennek megfelelően értelmetlen a kérés, hogy jelöljük meg azt a jogszabályhelyet, amely felmentést ad a Vhr. 28. § (17) bekezdésében foglaltak alól.
A Hhvtv. és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény sem tartalmaz inváziós halfajok horgászat révén megvalósítható kifogásával vagy ennek halgazdálkodásra jogosult általi szabályozhatóságával kapcsolatos előírásokat, ezért e törvények alapján nem látjuk, miképp lehetne ebben a témában jogszabály-ellenességet igazolni.
Végezetül szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a minisztérium mint elsősorban jogszabály-előkészítésért felelős kormányzati szerv, nem rendelkezik feladat- és hatáskörrel egyedi eljárásokban és ügyekben felmerült jogkérdések eldöntése, illetve az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás és jogi tanácsadás terén. A jogértelmezés a jogalkalmazók mindenkori feladata és felelőssége. A vonatkozó jogszabályok értelmezése a magyar bíróságok hatáskörébe tartozik, amelyek a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és Magyarország Alaptörvényével összhangban értelmezik.
Ez volt az inváziós halfajok fogási korlátozásáról szóló cikksorozatunk hatodik része. A témában született korábbi írásaink ITT, ITT, ITT, ITT és ITT olvashatók el.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum)
