A Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézet kutatói hallgatók bevonásával követték a hétvégén a Korond-patak felől érkező sós víz levonulását a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán. A megszokott érték másfélszerese volt a legmagasabb eredmény, amelyet mértek.
A parajdi sóbánya térségében kialakult környezeti katasztrófa új fejezethez érkezett, miután a betörő víz feltöltötte a tárnákat, így a sós víz immár visszajuthat a Korond-patak völgyébe, és nemcsak a patak, de a Küküllők és a Maros élővilágát is veszélyezteti – olvasható az egyetem közleményében.
A múlt héten értesítették a román vízügyi hatóságok a magyar társszervezeteket, hogy nagyobb mennyiségű, magas sókoncentrációval rendelkező víz indult meg a Maros-folyó irányába, melyet a mellékfolyókon elhelyezkedő tározók vizével hígítanak.
A megemelkedett sótartalmú víz Magyarországra érkezését június 13-án, péntek este 21 órára becsülték a román szakemberek. A hír péntek reggel gyorsan terjedt, és az SZTE IKIKK Akkreditált Laboratóriumi Műszerközpontja keretében működő Talaj- és Vízvizsgálati Laboratórium szakemberei a lehetőségekhez mérten igyekeztek minél hamarabb reagálni a kialakult helyzetre.
A közlemény szerint nemcsak a környezeti vészhelyzet miatt, de tudományos szempontból is fontos tudni, hogy miként alakul a Maros sótartalma a hossz-szelvény mentén, illetve hogyan változik a koncentráció a Tiszával elkeveredve, arról nem is beszélve, hogy a „tiszavirágzás” is erre az időszakra esett.
– Mivel a laboratóriumnak nem feladata a folyamatos monitoring, azt a vízügyi igazgatóságok látják el, ezért humánerőforrás hiányában a mintavétel megvalósításához Maros menti településekről származó hallgatókat is bevontunk. A hallgatók szerencsére laborgyakorlatokon korábban már elsajátították a vízmintagyűjtés menetét, illetve a tanultak felfrissítése érdekében kis videókat is készítettünk számukra. A gyors tervezést és szervezést követően hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtés péntek este hatkor történt. Szombaton és vasárnap további 3-3 alkalommal gyűjtöttünk mintákat – foglalta össze az indulást Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetője és a Műszerközpont szakmai vezetője.
A mérések során első körben a vízminták vezetőképességének meghatározása volt a cél, ami a sótartalom függvényében változik. Az eredmények alapján előzetesen elmondható, hogy a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a közepes és nagyobb folyókra vonatkozó hazai határértéket (900 µS/cm).
– A folyásirányban legfelső mérési pontban, Apátfalvánál pénteken 18:00-kor gyűjtött mintából mértük a legmagasabb értéket (506 µS/cm), ami jelzi, hogy a sós víz a vártnál néhány órával hamarabb érkezett meg az országba. A legmagasabb vezetőképességet másnap reggel Deszk alatt gyűjtött minta mutatta (511 µS/cm), azaz körülbelül erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám – értékelte az adatokat Filyó Dávid laboratóriumi mérnök, aki a laboratóriumi méréseket végezte.
Megfigyelték azt is, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas volt a sótartalom, lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kis mértékű emelkedést tapasztaltak.
– Fontos még kiemelni, hogy a Maros-torkolat felett gyűjtött tápé minták mindvégig szinte azonos, 310-320 µS/cm közötti értéket vettek fel, azaz a Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be, valamint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Tiszába jelentős mennyiségű termálvíz és tisztított szennyvíz kerül bevezetésre, így a szőke folyó esetében is a természetesnél magasabb értéket látunk – tette hozzá Sipos György.
Az adatok láttán – a szombati csökkenést követően több mérési pontban újból emelkedni kezdetek az értékek – illetve a Romániából érkező hírek hallatán a továbbiakban is szeretnék nyomon követni a sókoncentráció változását.
A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, illetve nemcsak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintát, ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe.
A mintavételezésben és elemzésben részt vevő SZTE hallgatók: Dömötör Zétény, Árgyelán Dávid, Torma Ottó és Németh Kristóf, nélkülük ez a vizsgálat nem jöhetett volna létre.
Erdei Ferenc június 17-én, hétfőn látott a Maraosban egy elpusztult márnát, amelyet videóra is vett.
Mint ismeretes, a román állami tulajdonban lévő parajdi sóbányába májusban tört be ismét a felette folyó Korond-patak vize. Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a bánya valamennyi részét, a légúti betegségek kezelésére és látogatók fogadására kialakított turisztikai szintet és a legújabb, Telegdy-bányát is.
A parajdi sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, amelyet évente százezrek keresnek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függ.
Június 13-án, pénteken már habzott a Maros magyar szakasza a parajdi sószennyezés miatt. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(forrás: Szegedi Tudományegyetem)
