Egy 3,5 hektáros bányatóban a vízfelület harmadát már elborítja a bodros békaszőlő, ám a problémát nem az amur telepítése oldja meg – figyelmeztetett a Magyar Haltani Társaság (MHTT). A szakemberek szerint ugyanis a halfaj jelenléte nemcsak hogy nem csökkentené tartósan a hínárt, hanem az algásodás és az oxigénhiány fokozásával még súlyosabb gondokat idézne elő.
Egy 3,5 hektáros bányató egyharmad részén jelentős mértékben elszaporodott a bodros békaszőlő – számolt be az MHTT honlapján B. B., aki aziránt érdeklődött, hogy lehetne a problémát orvosolni.
„A növényzet terjedésének visszaszorítása, illetve gyérítése érdekében célszerű amurt telepíteni?” – kérdezte a szakértőktől.
„Az amur telepítését semmiképp sem javasoljuk” – szögezte le válasza elején az MHTT.
Mint írták, az amur többnyire a vízfelszínen kiterülő növényeket fogyasztja előszeretettel (pl. vízitök, fehér tündérrózsa, kolokán), de megeszi a fodros békaszőlőt is, ezzel viszont újabb, még súlyosabb problémákat idéz elő.
„A hínárosodás a nagy mennyiségű növényi tápanyag következménye, viszont ha ezeket a növényeket az amur megeszi, még több tápanyag jut a vízbe a bélsarából, ami az algák számára könnyen felvehető formában jelenik meg. Ez a tápanyag-túlterhelés (eutrofizáció) az algák túlburjánzásához, algavirágzáshoz vezet, aminek hatására oxigénhiányos állapot alakul ki a vízben a hajnali órákban, mikor az algák nem termelnek oxigént, ezáltal a halak pusztulását okozhatja” – hívták fel a figyelmet.
Hangsúlyozták, hogy a hínárosok élőhelyet biztosítanak az őshonos halak, kétéltűek, és az azok táplálékául szolgáló gerinctelen szervezetek számára egyaránt.
Amennyiben a hínárnövényzet gyérítése mindenképp szükséges, a szakemberek a késő nyári, csónakból történő kaszálást javasolják a levágott növényi részek eltávolításával.
„De érdemes lehet kijelölni egy kíméleti területet is, ami a halak számára ívó- és búvóhelyet, valamint táplálékot biztosít” – tették hozzá.
Ezek mellett – folytatta az MHTT – fel kell tárni az extra tápanyag forrását. Ez lehet felszíni hozzáfolyás, a horgászok által bevitt etetőanyag, de akár mezőgazdasági területről történő beszivárgás is.
Utóbbi esetben a tó környékén érdemes pufferzónákat kialakítani, fákat, cserjéket ültetni, de egy övárokszerű vizes élőhely kialakítása is megfontolandó, ami csökkenti a felszín alatti vizekkel érkező terhelést.
Mint ismeretes, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) január elsejétől elrendelte az amur védelmét a Dunán és a Tiszán.
A szabályozás értelmében a Dunán csak az 50 és a 80 centiméter közötti példányok, azokból is naponta legfeljebb kettő, évente összesen legfeljebb 70 darab vihető haza. A Tiszán csak a darabszámot korlátozták, naponta maximum három példány tartható meg.
A rendelkezés ellen több halkutató is felemelte szavát, és az MHTT is állásfoglalást adott ki, amelyben tiltakoznak az amur védelme ellen, szerintük az elfogadhatatlan, törvényellenes. „Az amur kifogásának bármilyen szintű korlátozása a természetes és természetközeli vizekben ellentétes a természetvédelem érdekeivel” – írták a kutatók.
Az MHTT állásfoglalásával egyetért a világ legnagyobb természetvédelmi civil szervezetének magyarországi kirendeltsége, a WWF Hungary.
Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) szóvivője azonban másként látja a helyzetet, és azt mondta, „nem kellene szégyenpadra ültetni az amurt”.
Hogy mennyi amurt telepítettek és vittek haza a horgászok az elmúlt években, ITT MEGTEKINTHETŐ.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)
