A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálatának (ÁHSZ) egyik kiemelt feladata a haltelepítések szabályosságának és az állománypótlásra szánt halak nyomon követhetőségének ellenőrzése. A tavaszi időszak a tógazdaságok számára a tavak népesítésének kezdetét is jelenti, a haltermelők által megtermelt hal egy részét ekkor telepítik a halgazdálkodási vízterületekbe. Az országszerte zajló haltelepítések egyúttal fokozottabb kontrollt követelnek meg az állami halőrök részéről is. Így a tavaszi haltelepítések időszakában az állami halőrök országszerte vizsgálták az előírások betartását. Idén az ÁHSZ szakemberei természetvédelmi okok miatt két esetben tiltották meg inváziós ezüstkárász telepítését a hazai nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken, és további hat esetben eljárást indítottak a feltárt szabálysértések miatt.
A természetes ökoszisztéma és az őshonos halállomány megóvása, valamint fenntartható hasznosítása érdekében feltétlen szükséges és elvárható a tervezhetőség, a kiszámíthatóság és az ellenőrizhetőség. Ennek érdekében 2021-től minden halgazdálkodási vízterületre tervezett haltelepítést kötelező a halgazdálkodási hatóság által üzemeltetett informatikai rendszeren, azaz a Nébih Halgazdálkodási Szakrendszerén keresztül bejelenteni – olvasható a Halászati Lapok legfrissebb, szeptemberi számában.
A halgazdálkodási jog mint vagyoni értékű jog a halgazdálkodási vízterületeken az államot illeti meg. A 2023. évi adatok szerint hazánkban összesen 2416 nyilvántartott halgazdálkodási vízterület van, ebből 2050 vízterületen – haszonbérleti szerződés alapján – halgazdálkodásra jogosult gazdálkodik.
A területileg illetékes halgazdálkodási hatóságok adatai alapján 1572 vízterületen keletkezett halgazdálkodási terv szerinti telepítési kötelezettség, és mindössze 1028 vízterületről érkezett összesített telepítési jelentés, amelyből 922 vízterületről eseti telepítési jelentés is érkezett. További 305 vízterület esetében nullás összesített jelentés érkezik: ezek a vízterületek azok, amelyeken jogosult gazdálkodik, azonban nincsen telepítési kötelezettségük, továbbá azok, akiknek bár lenne telepítési kötelezettségük, valamilyen oknál fogva mégsem telepítettek.
A fent említett számokat árnyalja a tény, hogy azon nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek telepítési adatai nem jelennek meg a statisztikában, melyeken jelenleg is folyik halgazdálkodási tevékenység, azonban nincsen halgazdálkodási tervük és haltelepítési bejelentést sem tesznek. Valamint értelemszerűen a nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken jogszerűtlenül folyó halgazdálkodási tevékenység adatai sem jelennek meg a statisztikában.
A Nébih az elmúlt három évben kampányszerűen ellenőrizte a halgazdálkodási vízterületeken folyó halgazdálkodási tevékenységet, a telepítések bejelentési kötelezettségének teljesítését, valamint azt, hogy a halgazdálkodásra jogosultak időben eleget tesznek-e bejelentési kötelezettségüknek. Ezenfelül vizsgálták azt is, hogy a jogosultak teljesítették-e a halgazdálkodási tervben vállaltakat.
Az ellenőrzések során 2023-ban 46 figyelmeztetés és 13 bírság, míg 2024-ben ez idáig 27 figyelmeztetés és kilenc bírság született. A telepítések bejelentésének hajlandóságát, valamint a jogszabályban előírt kötelezettségek betartását a halgazdálkodási hatósági ellenőrzéseken kívül számos dolog befolyásolhatja.
Ugyanakkor a vármegyei halgazdálkodási szakügyintézők munkájának és a Nébih kampányellenőrzéseinek eredményességét igazolja, hogy a 2022., 2023. és 2024. első negyedévében bejelentett I-III. nyaras korosztályú ponty telepítéseket összehasonlítva nőtt a bejelentési hajlandóság.
Emellett az évről évre nagyobb számú telepítések mellett, a jogszabályban meghatározott háromnapos előzetes bejelentési kötelezettség túllépése szignifikánsan csökkent. Elmondható, hogy a halgazdálkodásra jogosultak többsége jogszerűen és becsületesen gazdálkodik, az adatszolgáltatási kötelezettségüket tekintve is évről évre jogkövetőbbek.
Ellenben érdemes megjegyezni azt is, hogy a 2024. első negyedévi adatok alapján a háromnapos előzetes bejelentési kötelezettség túllépésének aránya még a ponty esetén is viszonylag magas, megközelítőleg harminc százalék. A telepítéseket nemcsak online, hanem a helyszínen is ellenőrizik, melyhez halszállító tartály, hitelesített mérleg és egyéb méréshez szükséges eszközök is rendelkezésre állnak.
Az idei évben június 1-ig 2282 telepítést jelentettek be, az ÁHSZ pedig 34 ellenőrzést tartott. A helyszíni ellenőrzések során a minőség mellett mennyiség szempontjából is vizsgálják a telepítésre szánt állományt.
A legutóbbi ellenőrzés alkalmával, amelynek során az élő Tiszát kívánta telepíteni egy halgazdálkodásra jogosult, a számlától eltérően az autón húsz százalékkal kevesebb hal volt. A számlán 48 mázsa szerepelt, de a szállítójármű rakománya valójában csak 39 mázsát nyomott. A különbözet, azaz a kilenc mázsa III. nyaras ponty a jelenlegi piaci áron mintegy 1,3 millió forint eltérést jelentett.
Az ellenőrzések eredményességét azonban számos tényező nehezíti. Például a halgazdálkodásra jogosultak több mint egyharmada nem a jogszabálynak megfelelően jelenti be a telepítési szándékát. Sok esetben nem a bejelentett időintervallumban és nem a megadott helyszínen történik a telepítés.
Ennek következtében az ellenőrzések legalább fele meghiúsul. A vizsgálatok tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy gyakori jogszabálysértés a halgazdálkodási jogosultság és a jóváhagyott halgazdálkodási terv nélküli haltelepítés, az idegenhonos vagy inváziós halfajok telepítése, valamint a halszállítmányokat kísérő víziállat-egészségőri igazolás hiánya.
Hazánkban egyre nagyobb veszélyt jelent az idegenhonos és inváziós halfajok elszaporodása. Inváziós fajként tekintünk azokra a halfajokra, melyek Magyarország vízterületein nem őshonosok, és jellemzően emberi tevékenység (pl. akvakultúrás hasznosítás) következtében kerültek be a természetes vizeinkbe.
A halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról szóló 133/2013. (XII. 29.) VM-rendelet szerint ilyenek a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, a fehér busa, a pettyes busa, az ezüstkárász, az amurgéb, a razbóra és a naphal. Az inváziós halfajok gyors szaporodásuk révén veszélyeztetik a biodiverzitást, és az őshonos fajokat kiszorítva gyakran az élőhelyek elszegényedését okozzák.
Kiemelt figyelmet érdemel az ezüstkárász, hiszen ez az adventív eredetű faj erős konkurense az őshonos pontyféléinknek. Különleges ivartalan szaporodási formáját ginogenezisnek nevezzük, mely során képes akár egyetlen egyed is kolonizálni egy új vagy megüresedett életteret. Megfelelő populáció nagyságot elérve ivaros szaporodásra vált, és hibridizálódni tud a többi között a széles kárásszal, mely veszélyeztetett őshonos halfajunk eltűnése jelenleg is kiemelt ökológiai probléma.
Az elmúlt három évben 14 esetben szabott ki bírságot az ÁHSZ idegenhonos halfaj telepítése vagy telepítésének szándéka miatt. Idén tavasszal két alkalommal akadályozták meg az inváziós ezüstkárász telepítését, négy esetben pedig utólag jutott tudomásukra az inváziós halfaj telepítésének ténye. További két ügyben jelenleg is eljárás folyik az inváziós ezüstkárász telepítésének szándéka miatt.
Az egyik ellenőrzés során szintén az élő Tiszát akarta telepíteni egy halgazdálkodásra jogosult, a bejelentése szerint I. nyaras ponttyal. A szállítóautóra került halállomány jelentős része (több mint húsz százaléka) azonban ezüstkárász és egyéb idegenhonos halfaj volt. Az ÁHSZ természetesen megtiltotta a telepítését.
Az idegenhonos halfajok halgazdálkodási hatósági engedély nélküli telepítése jogszabálysértés, melynek jogkövetkezményeként ötszázezer forinttól ötmillió forintig terjedő halgazdálkodási bírságot szab ki a hatóság! Idegenhonos és inváziós halfajok telepítése miatt a Nébih Állami Halőri Szolgálata az elmúlt három évben megközelítőleg hétmillió forint bírságot kényszerült kiszabni.
Az ÁHSZ a horgászboltokban forgalmazott csalihalak származását is ellenőrzi. A legtöbb esetben ugyanis ezek a csalihalak valamilyen halgazdálkodási vízterületről, horgászfogásból származnak, majd kerülnek a horgászboltok kínálatába. Eltarthatóságuk miatt jellemzően ezüstkárászok, melyeket aztán a horgászok felhasználnak és akár szabadon is engednek a halgazdálkodási vízterületekben. Így aztán megállapítható, hogy tevékenységük elősegíti az inváziós halfajok természetes vizekbe való kijutását.
Az ÁHSZ ellenőrzéseinek tapasztalatai alapján elmondható az is, hogy a legtöbb forgalmazó nem a jó gazda gondosságának elvét szem előtt tartva kezeli csalihalait, valamint nem rendelkezik a forgalmazott csalihalak eredetét igazoló számlával és a szükséges víziállat-egészségőri igazolással.
A hatóság a hatályos jogszabályok betartatása mellett, változatlanul prioritásként kezeli a természet és az őshonos halállomány védelmét.
Természetes vizeink őshonos halállománya nemzeti kincs, élőhelyük megőrzése és fenntartható hasznosítása pedig közös érdek. Amennyiben bárki horgászattal, halászattal vagy halkereskedelemmel kapcsolatos szabálytalanságot tapasztal, jelezze azt a [email protected] vagy az allamihalor@ nebih.gov.hu e-mail címen.
(lejegyezte: Faragó Zoltán, a Nébih osztályvezetője)
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Nébih, fotók: Sallai Zoltán, Nébih)
