Interjú jelent meg Szári Zsolttal, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. (BHNp Zrt.) vezérigazgatójával a topartibeszelgetesek.blogstar.hu-n. Sok téma szóba került a 26 nap múlva kezdődő Nemzeti Balatoni Bojlis Horgászverseny (NBBH) előtt. A Szári Zsolttal készült beszélgetést tartalmi változtatás nélkül közöljük.
– Hogy van a Balaton? Mert felettébb érdekes, hogy amikor a Balatonról valamit írnak, akkor legtöbbször a kritikus jelzőt használják. Most éppen a vízhőmérsékletre. Pedig csak ugyanolyan hőmérsékletű volt, mint a Velencei-tó, annál viszont nem használták a kritikus jelzőt.
– Ezek olyan kattintásvadász felcsapások, amik nálam nem érik el az eredményt. Ez ugyanaz, mint hogy veszélyes törésvonalak vannak a mederben, veszélyben a Balaton, hamarosan kiszárad. Olyan sületlenségeket hoznak föl, amitől az ember csak kapkodja a fejét. De ezzel nem kell foglalkozni, ezen túl kell lépni.
– Akkor ezek szerint jól van a Balaton, nem kell aggódni?
- Miért, mi baja lenne? 100 centiméter a vízmélység, tavaly ilyenkor 70 centiméter volt. Egyébként az se volt kevés, mert gyerekkoromban is ez volt az átlag nyáron. Akkoriban mégse mondta senki, hogy veszélyben van a Balaton.
– Akkor beszéljünk inkább a Balaton fejlődéséről. Mert ugye jól gondolom, hogy fejlődik?
– Persze. Gyakorlatilag bármelyik szeletét nézzük az idei évben a turizmusnak, akkor azt lehet mondani, hogy megint csak elég jelentősen teljesített, függetlenül attól, hogy egyes portálok mit írogattak. A szomorú az, hogy mondjuk Debrecenben ezt el is hiszik. Én viszont naponta itt járok a partján, látom, hogy mennyi ember van. Saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyi idő alatt érek haza, mennyi idő, amíg kijutok Siófokról. És jól ismerjük az ennyi a lángos, annyi a lángos, ilyen drága, olyan drága játékot. Nem tudom mi a céljuk ezeknek az embereknek, de a számok nem hazudnak.
– Akkor szúrjunk ki velük, mesélje el, mi lett jobb?
– Tisztán érzékelhető, hogy egyre nagyobb az igény arra a fajta turizmusra, amit a Balaton tud nyújtani. De ugyanígy lehet látni azt, hogy nagyon kedvelt célpont lett a Tisza-tó is, ahol már inkább arra panaszkodnak, hogy túl sokan vannak. Mi tavaly arra az álláspontra jutottunk, hogy valamelyest emelni kell a horgászjegyárakon is. Kilenc évig nem volt emelés, aztán két évvel ezelőtt volt egy korrekció, és tavaly egy újabb, megjelent a csónakos jegy, ami eddig nem volt. Ez a parti horgászathoz képest – amivel lehetett addig űzni a csónakos horgászatot – valóban egy jelentős áremelés, hiszen 30 ezer forinttól 50 ezerre emelkedett ez a lehetőség. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a várt darabszámbeli visszaesés nemhogy megtörtént volna, hanem még több jegyet adtunk el idén, mint előző évben. Vannak itt nálunk is olyan hangok, hogy kevesebb a horgászhely, nem lehet a vízhez hozzáférni, csak törpeharcsát tudunk fogni. Most kérdezem én: hogyha kevesebb a horgászhely, akkor hogyan tudunk mindig több jegyet eladni? Hogy tud egyre több horgász lenni a Balatonon? Ezelőtt tíz évvel volt negyven-ötvenezer horgász, most van százezer. Ha kevesebb lett a horgászhely, hogyan lett mégis több horgász? De nem tudjuk meggyőzni azokat az embereket, akik nem is járnak a Balatonon, csak szajkózzák ezeket a dolgokat.
– Azért biztosan akad olyan hely is, ahol „rosszabb” a helyzet.
– Persze vannak szűkülések, de ugyanakkor például a Béla-telep és Fonyód közötti partszakasz egy kilométer hosszan ki lett kövezve, bárki által megközelíthető és látogatható. Vagy ott a fenyvesi móló, ami szintén nagyon sok horgásznak ad lehetőséget.
– A behúzós horgászok hol helyezkednek el a rangsorban a Balatonon?
– Ez egy marginális történet, az összhozadéka a behúzós horgászatnak nagyon minimális a cég szempontjából. Viszont ugye a legtöbb probléma ekörül generálódik. Stégről horgásznak, esetleg olyan stégről, amelynek nincs meg az engedélye, vagy éppen parti bejárós északi parton, ami szintén nem engedélyezett, de már a régmúltban épült. Ezek a problémák most kerülnek felszínre, ugyanúgy, ahogy a kikötőkkel is egyre több problémát lát az átlagember azzal, ahogy létesülnek, épülnek. Bizonyos szempontból érthető ez a dolog, de ez a fajta fejlődés még jellemző lesz azokon a helyeken, ahol erre a lehetőség megvan. Számunkra is fontos lenne, hogy a vitorláskikötők mellett olyan csónakkikötők legyenek, amelyek a nyíltvízi horgászat felé tudják orientálni a horgászokat. Azért mondom, hogy szerintünk is, mert ugye csak a halgazdálkodási jog a miénk, a part nem. A partszakaszok magán- vagy önkormányzati tulajdonban vannak vagy éppen egy cégnek a kezében. Így sokkal nehezebb feladatunk van, hogy ezeket a fejlesztéseket előrébb mozdítsuk.
– Egy hónap múlva kezdődik a Nemzeti Balatoni Bojlis Horgászverseny (NBBH). Vannak várakozások az ön részéről?
– A legnagyobb várakozásom mindig az, hogy ahányan a fiúk felmennek a vízre, annyian a verseny végén lejöjjenek. Egyelőre azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy ezek a nagyszabású horgászversenyek és úgy általában a horgászat, különösebb tragédiák nélkül lezajlik a Balatonon. Ez nem egy 2-3-4-5 hektáros kis tavacska, itt váratlan szelek vagy némi tapasztalatlanság is vezethet kellemetlen helyzethez. De azt látom, hogy az itt megjelenő horgászok nagyon jól felkészülnek, még ha életükben először is járnak a Balatonon, és inkább a biztonságot helyezik előtérbe, mint a versenyeredményt. Ez nagyon lényeges. Erre nagyon oda kell figyelni, mert mindennél fontosabb az, hogy ha rámentünk a vízre, le is jöjjünk onnan, a hal maradjon inkább ott. Ettől függetlenül nyilván számítunk rá, hogy nagyon szép eredmények lesznek, és látjuk azt, hogy fejlődik a Balaton pontyállománya. Én legalábbis ezt remélem. Természetesen több összetevős egy horgászat, tehát ahhoz, hogy eredményesek legyünk a horgászat során, ahhoz a felkészültségem, csalin, a szaktudáson kívül azért más egyébre is szükség van, hogy a szerencsét ne említsem, plusz az időjárást, ami a Balatonon különösen fontos tényező.
– Ha beszélt itt az eredményekről, azért az nem semmi, hogy 20 kilogramm közeli átlaggal lehet nyerni egy ilyen tízhalas versenyben. Ez tényleg azt jelenti, hogy a pontyállomány valami szenzációs.
- Igen, ezt érzékeljük az elmúlt tíz évben nagyon nagy fejlődésen ment keresztül a pontyállomány. Tettünk is érte, de ezen kívül a horgásztársadalom is tett érte, elfogadta azokat a szabályokat, korlátozásokat, amelyeket hoztunk annak érdekében, hogy egy ilyen állomány kialakulhasson. Megvolt a lehetősége a Balatonnak az elmúlt 100 évben arra, hogy legyen ilyen pontyállománya, mégsem volt. Tehát itt a horgásztársadalomnak is jelentős szerepe van ebben. Az, hogy a halászat most már 2013 óta nincsen, hozzátett, hogy könnyebben elérjük ezt az eredményt. És tudni kell azt, hogy emögött egyrészt a Balatonnak a nagy kiterjedtsége, nagyon optimális hidrometeorológiai jellemzői állnak, valamint ott van egy olyan fontos és bőséges táplálékforrás mint a vándorkagyló, amely jelentősen hozzájárult, hogy ezek a pontyok ilyen egészségesek, szépek legyenek és jól tápláltak. Máskülönben nem növekednének ilyen gyorsan és ekkorára.
– Ezek szerint nincs igazuk?
– 60 ezer hektáros vízben tíz darab halat kergetni halászmódszerrel, azért az egy érdekes mutatvány. De már mondjuk tízezret lehet. Az, hogy a törpeharcsa negyven éve jelen van a Balatonban, és most kezd nagyobb számban feltűnni, nagyon sok különböző körülménynek tudható be. Például annak, hogy ilyen látványosan tiszta a víz a keleti medencében, és nincsenek fagyos telek, most már 6 éve. Ezek mind a törpeharcsa kezére játszottak és játszanak. Reméljük, fordul a kocka, és akkor be lesz húzva a kézifék természetes módon is, ahogy az elmúlt 40 évben is működött, ezért nem is tudott a törpeharcsa jelentősen elszaporodni a Balatonban. Tehát leginkább lokális problémáról van szó, egy-egy ponton tűnik soknak a törpeharcsa jelenléte. Persze az ott horgászók ebből általánosítanak, hogy ilyen az egész Balaton. Én szerettem volna Fonyódon törpeharcsát fogni, mert mondták, hogy tavaly sok volt, de idén egy darabot nem tudtam. Pedig mindent elkövettem.
–Akkor ezek szerint még nem nagy a baj, de már elértünk abba a fázisba, mikor foglalkozni kell a problémával?
– Tényleg igyekszünk kordában tartani az állományt minden lehetséges eszközzel, de 60 ezer hektáros vízfelületen ez nem egyszerű feladat. Ez nem egy 5 hektáros tó, amin két ember elkezelget mondjuk tíz darab varsát, és akkor azzal szinte az utolsó szemig ki tudja szedni belőle a törpeharcsát. A Balatonon viszont vannak nehezen megközelíthető helyek, olyan partszakaszok, nádas részek, amit nem is látunk. A halnak van lehetősége megújulni, van lehetősége felnövekedni. Ez bizonyos őshonos alfajok szempontjából nagyon pozitív, ezért is van még mindig például kiváló süllőállomány a tóban, pedig az egyik legkihasználtabb halfajnak számít a Balaton esetében. A másik pozitívum, ami aztán nem feltétlenül biztos, hogy pozitívan értékelendő halgazdálkodási szempontból, az pedig a szürkeharcsának a megerősödése, térnyerése. 2011-ben volt egy igen számottevő elhullás, akkor több mint 10 vagon harcsa pusztult el a Balatonban egy kórokozó miatt. Ezt nagyon szépen kiheverte a tó, most már azt érzékeljük, hogy több harcsa van jelen pillanatban a vízben, mint a 2011-es pusztulás idején. Ez a harcsára horgászóknak nagyon jó hír, és látjuk, hogy milyen eredményeket érnek el, nagyon sok harcsát fognak ki, a statisztikában is növekszik a kifogott harcsa mennyisége. Nyilván lehet ennek ökológiai szempontból egy olyan hátulütője, hogy ezek a halak elérve a 15-20 kilós méretet, már mondjuk a kősüllő állományt piszkálgatják.
– A Balatoni Hal projekt hogy áll?
– Készen vagyunk, csináljuk. Az igény körülbelül az, amit én vártam, tehát elsősorban szavak szintjén volt igény a balatoni halra. Azok az egységek, amelyek igénylik ezt a halat, kiszolgáljuk, a hozzáférési lehetőség megvan, de nagyon gyér az érdeklődés. Függetlenül attól, hogy semmivel sem adjuk drágábban, mint a más egyéb forrásból beszerezhető édesvízi halat. Még csak olyan különbség sincs, mint marhahús esetében, mondjuk egy holstein fríz vagy egy angus steak között. A Balatoni Hal ugyanazon az áron elérhető, mint a más egyéb tó gazdaságaiban.
– Akkor nem érte meg az a sok erőfeszítés?
– De, mindenképpen megérte, mert ez egy olyan támadási pont volt a halgazdasággal szemben, amit kompenzálni kellett, és ezzel sikerült kihúzni a méregfogat. Azok a vendéglátósok, amelyek járnak hozzánk, ők nagyon elégedettek, mert ez valóban kiváló minőségű hal.
Kétméteres harcsát fogott a Balatonból Szári Zsolt. Nézd meg a halat ITT!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum-montázs, képek forrása: Szári Zsolt FB-oldala)
