A Dráva-folyó magyar szakaszáról még soha sem került elő az a halfaj, amelynek egy adult egyedét sikerült megfognia kutatóknak.
2021. augusztus 17-én akkumulátoros rendszerű elektromos halászgéppel halfaunisztikai felmérést végeztek a Dráván Őrtilosnál, a 4-es őrház feletti mellékágban.
A vizsgálat során extrém alacsony víz volt a Dráva főágában, melynek köszönhetően a felkeresett mellékág szinte teljesen száraz volt, mindössze egy mélyebb medencében maradt vissza víz. Ebből a medencéből az egyéb pontyfélék ivadékai mellett egy adult fürge cselle akadt a hálóba – olvasható a Halászat című folyóirat legfrissebb, 2022. évi 2. számban.
A felmérést végő kutatók (Sallai Zoltán és Sallai Márton) megjegyzik, hogy a fajnak eddig csak a horvát Dráva-szakaszról volt bizonyított az előfordulása, illetve a Mura hazai vízgyűjtőjén, a Kerkában és mellékvízfolyásaiban élnek önfenntartó állományai.
A fürge cselle állományai hazánkban fogyatkoznak, ami részben a csapadékhiánnyal, az élőhelyeit adó kisebb vízfolyások kiszáradásával is összefüggésbe hozható.
Az élőhelyek átalakulása mellett a hegyvidéki vizeinkbe átgondolatlanul telepített pisztrángok ugyancsak jelentősen hozzájárultak a fürge cselle populációinak visszaszorulásához.
„A fentiekre tekintettel nagy örömünkre szolgált, hogy vélhetően egy áradással lesodródott adult egyedét megfogtuk a Drávában, mellyel bővítettük a folyó hazai fajlistáját” – fogalmaztak a kutatók.
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban összefoglalták a fontosabb tudnivalókat a fürge cselléről.
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Minnow
Német név: Elritze
Besorolás: Védett, eszmei értéke 2000 forint
Ismertetőjegyek: Teste áramvonalas, orsószerű, oldalról enyhén lapított. Lekerekített orra rövid, hosszúsága körülbelül a szem átmérőjével azonos. Szája félig alsó állású és kicsi, szöglete nem éri el a szem elülső szélének vonalát. Hátúszójában és farkalatti úszójában egyaránt 6-8 elágazó sugár található. Pikkelyei nagyon aprók, gyengén ülnek a bőrben, és nem alkotnak mindenütt szabályos sorokat. Számuk a test oldalának hosszában 80 és 100 között változik. Oldalvonala nem teljes, rendszerint csak a test elején látható. A halak oldalát szabálytalan sötét foltok sora mintázza, ívás idején a hímek hastájéka élénkpirosra színeződik. Fejlett példányainak hossza 6- 8, ritkán 10 centiméter
Hasonló fajok: A fürge csellét a lekerekített, tompa orr, a nagyon apró pikkelyek, valamint az oldalát díszítő, olykor sötétebb, máskor világosabb, de azért észrevehető foltsor minden más halunktól megkülönbözteti. Ezekre figyelve más hazai fajjal nem téveszthető össze.
Környezet: Áramláskedvelő faj, de kivételesen megtelepszik tiszta és hűvös vizű tavakban is. Nagyobb folyókon a pisztráng- és pérzónát jellemzi, a paduczónában még előfordul, de lejjebb nemigen. Nálunk a középhegységi és dombvidéki patakok, valamint a kis folyók domolykózónája ad számára megfelelő élőhelyet.
Táplálkozás: Gyakran igen mostoha körülmények között, nagyon kis vízhozamú patakokban él, ahol a táplálékkínálat meglehetősen szűkös. Ezért aztán a vízi gerinctelen állatok mellett vízbe hulló rovarokat, algákat, a magasabb rendű növények hajtásait és magvait is fogyasztja.
Szaporodás: Április-májusban szaporodik. Ikráit a sekély vízzel borított meder köveire, kavicsaira rakja. Az ikraszemek 1,2-1,5 milliméter átmérőjűek, számuk 200 és 1000 között változik. Ivarérettségét 2 éves korban éri el.
Elterjedés: Eurázsiai elterjedésű őshonos fajunk, amely az Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig megtalálható.
Előfordulási adatok:
- Duna, Szakonyfalui-patak, Grajka, Szölnöki-patak, Pápai-Bakony-ér, Bitva, Körös-patak, Gerence, Csángotaér, Kemence-patak, Bernecei-patak, Csarna-patak, Nagyvölgyi-patak, Pilismaróti-patak, Apátkúti-patak, Királyréti-patak, Morgó-patak, Keskenybükki-patak,
- Zala, Felső-Válicka, Malom-tó (Tapolca), Eger-víz, Séd, Cinca, Gaja, Völgységi-patak (Mecsek),
- Kerka, Kerca, Bajánházi-patak, Cupi-patak,
- Kulcsárvölgyi-patak, Bódva, Jósva, Sas-patak, Hernád, Cserenkő-patak, Gönci-patak, Nagy-patak, Bózsva,
- és most a Dráva.
Jelentőség: Erősen társas hajlamú hal, még a patakok szűkös vízterében is hajlamos rajokba tömörülni, bőséges táplálékot kínálva a pisztrángoknak, péreknek és domolykóknak. A hazai állomány fogyatkozóban van, számos korábbi lelőhelyén a fürge csellét már nem sikerült megtalálni. Európai viszonylatban sebezhető fajnak tartják, amely érzékenyen reagál a környezeti változásokra, és ez a hazai állományra is érvényes. Törvény által védett halunk, megőrzése azonban csak az élőhelyeinek védetté nyilvánításával képzelhető el.
Eddig soha nem észlelt hal jelent meg a Körösben. Részletek ITT.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: MHTT)
