A Dunán horgászott december 28-án, szombaton a többszörös világbajnok Walter Tamás, aki nagyon elkeseredett, mert a saját szemével tapasztalta meg a nagy károkatonák halpusztítását.
„A folyó, mint mindig, most is csodálatos, nem ismerek szebb színpadot, de az előadás borzasztó volt. Két, egyenként több száz madárból álló kormoráncsapattal találkoztam, és elemükben voltak A napokban országszerte befagytak az állóvizek, a fekete sereg pedig ellepte a Dunát” – írta Facebook-oldalán Walter Tamás.
Beszámolója szerint az egyik csapat a folyó teljes szélességében csorgott a sodrással, és ahol az egyikük hallal jött fel, ott rögtön ötvenen buktak le.
„Nyúzott dévérek, karikák és megcsonkított balinok úsztak a felszínen, mikor közéjük mentem, elkeserítő és teljes mértékben természetellenes látvány volt. Két süllővel találkoztam estig, azokon is ott volt a friss és régebbi támadások nyoma” – jellemezte a látottakat a többszörös horgászvilágbajnok, aki értetlenségének is hangot adott.
„Ezek a madarak az agyament európai védettség nélkül tucatnyi csapatokban próbálnák túlélni a telet valahol délen, de az elmúlt évtizedekben annyira elszaporodtak, hogy az észak-európai vizek lakóinak kiirtása után már nálunk folytatják. Talán az a legnagyobb baj az egésszel, hogy a horror a víz alatt zajlik, ezért nem szúr úgy szemet, mintha az emlősök vagy madarak világát érné egy hasonló katasztrófa egy ember által hozott elmebeteg védettségi döntés okán” – fogalmazott Walter Tamás, majd feltett egy költői kérdést.
„Magunktól, emberektől már egyre jobban (néha már túlzottan is) védjük a halállományt. Ezektől az általunk, emberek által védettnek nyilvánított és ezáltal kegyetlenül elszaporodott madaraktól mikor fogjuk megvédeni őket. Mikor oldják fel ezt a kontinensszintű nonszenszt? Megvárják, míg a Duna méretű folyók is a Benelux csatornák sorsára jutnak?” – zárta posztját felháborodva.
A nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) riasztását, gyérítését az illetékes környezetvédelmi hatóság által kiadott engedély birtokában horgászszövetségek végzik.
A Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége például tavaly 200, a Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége (Főhesz) pedig 306 madarat lőtt ki.
A nagy kárókatonák vagy más néven kormoránok gyérítésére azért van szükség, mert a madarak fészkelő helyük növényzetében és a halállományban nagy kárt okoznak.
Csapatokba verődve, akár tíz méter mélyre is lemerülve kutatnak a vermelő helyeken csoportosuló halak után. Az egész télen zaklatott békés halak – mivel nem tudnak vermelni és a víz táplálékszegény – tavaszra legyengülnek, és fogékonnyá vállnak a betegségekre, amelyek végezhetnek velük.
Nemcsak a hal elfogyasztásával okoznak kárt, hanem a halak sebzésével, parazitás halbetegségek terjesztésével.
A kormoránok kolóniát alkotva megtelepednek a part menti fákra, ahol hosszabb távon nagy mennyiségben felhalmozott ürülékükkel tönkreteszik a part menti környezetet, így más fajok, például a szürke gém vagy a kócsag fészkelőhelyeit is.
Tetemes mennyiségű halat fogyasztanak. A szakma napi 0,5 kilogramm/egyed fogyasztással számol. Naponta 3-5 kilogramm/egyed sebzéssel is számolni kell, mert a nagyobb 2-3 kilós halakra is vadászik, vágja-csípi azokat, de lenyelni csak a maximum 1-1,5 kilós példányokat tudja. A megsebzett halak pedig elfertőződnek, kivéreznek és később elpusztulnak.
A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) 2022-es számítsa szerint a vonuló kormoránállományok mintegy hathónapos itt tartózkodásuk alatt 5500 tonna halveszteséget okoznak évente, ami több mint hárommilliárd forint.
Az országban egyedülálló lőszerrel lövik a kormoránokat az RSD-n. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Pecaverzum-montázs, képek forrása: Walter Tamás FB-oldala)
