A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ) négy helyszínen helyezett ki kecsegéket. A halasításban a horgászok is közreműködtek.
A KHESZ immár több mint tíz éve zajló (2011.) kecsegetelepítési programjának részeként október 18-én, szerdán ismét növendék tokhalak érkeztek a Körösökbe (Hármas-, Sebes- Kettős- és Fekete-Körös).
A remek kondícióban lévő, kézbe fogva igen erőteljesnek mutatkozó, átlagosan 20-30 dekagrammos vérteshalakat a derekegyházi haltermelő partnerétől (Stizonativ Kft – Aquaculture Farm) sikerült beszereznie a KHESZ-nek mintegy 463 kilogrammos tételben – közölték a Facebookon.
A beszámoló szerint a kihelyezésekre alkalmas vízparti helyszíneken ezúttal is több esetben találkoztak horgászokkal, akik nemcsak készségesen engedték át a horgászhelyet a telepítési műveletek idejére, hanem szívesen közreműködtek a „kétkezi” feladatokban is, olykor még egy-egy fotóra is vállalkozva, amelyet a fotós kérésére halőrök a háttérből elismerően offline „lájkoltak”.
Ezzel kapcsolatosan egyébként pozitív példaként említi a KHESZ, hogy a haltelepítéseket a horgászok egyre szélesebb tábora akkor is örömmel üdvözli a vízparton, ha azok nem a standard háromnyaras pontyokkal érkeznek, hanem például előnevelt halapróságokkal, vagy esetünkben olyan különleges őshonos hallal, mint a kecsege, amelyik jelenleg (ráadásul) nem fogható státuszban van.
A körösi kecsegetelepítési programról és magáról a faj körösi helyzetéről érdemes tudni, hogy ez a megjelenésre is különleges, a magyarországi folyókban egyedüliként fennmaradt őshonos tokhalunk korábban a Körösökben is gyakori volt.
A rendelkezésre álló horgászstatisztikák szerint a ’60-as, ’70-es években éves fogása meghaladta az 300-500 kilogrammot, a ’80-as évektől visszaesett 50 és 150 kiló közé, a 2000-es évek közepén 30-50 kilós mennyiségben lehetett a fogási naplók összesítése alapján nyomon követni, majd 2008-tól szinte teljesen megfogyatkozott.
Az okok között leghangsúlyosabbként említhető az élőhelyek beszűkülése, az ívásra alkalmas folyószakaszok eltűnése/átalakulása, a táplálékellátottság romlása, a vízszennyezések hatásai, a mesterséges műtárgyak létesítése, a 2016. évig folytatott természetes vízi (ipari) halászat vámjai, a téli időszakban megsokszorozódó kárókatona-állomány okozta terhelés.
„Szövetségünk tapasztalva a körösi populációk drasztikus és tendenciózus csökkenését, a természetes vízi horgászati hasznosítók között 2011-ben úttörőként felvette a fajt az éves telepítési programjába, lehetőségeihez mérten ezzel ellensúlyozva a fentnevezett negatív hatásokat, megelőzve a körösi kecsegék vízrendszerből való teljes eltűnését” – írták a tájékoztatóban.
Mint ismeretes, a Mohosz tavaly indította el nagyszabású kecsegeprogramját, amelynek célja, hogy 2025-től az éves dunai vagy tiszai területi jeggyel rendelkező horgászok évente 2 darab, 60 centiméter feletti példányt megtarthassanak.
Ennek érdekében rendszeressé váltak a két folyóban a kecsegék telepítése. A feltétel az, „konszenzusos elvi döntés született” arról, hogy csak akkor válhat foghatóvá a kecsege, „ha sikerül bizonyítani a faj megfelelő állományát” – erről még a kecsegeprogram elindulásakor írt a Mohosz. Részletek ITT.
Megdőlt az országos kecsegerekord. Nézd meg a halat ITT!
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: KHESZ)
