Döme Gábor most megjelent útinaplójából újabb részletek derültek ki a Dél-Amerikában átélt horgászkalandjáról, amelynek során 150 kilósara saccolt arapaimát fogott.
Döme Gábor nyolcéves kora óta, immáron 43 éve a horgászat megszállottja. Kezdetben édesapja nagybátyjával járt országszerte tavakhoz, folyókhoz, de a sporthoz szükséges apró kis trükkökre helyi horgászok tanították meg, amelyet a versenyeken megszerzett tapasztalataival csiszolt tökéletesre – írja a Blikk.
A hosszú évek során szép lassan profi horgásszá vált, világversenyeket nyert, cikkeket írt, filmeket forgatott és horgászboltot nyitott. Ma már legfőbb célja, hogy a jövő generációjának átadja tudását és egyben megtanítsa gyermekeit a halak és a természet tiszteletére.
Döme Gábor legutóbbi kalandjáról a Pecaverzum is beszámolt már. Több ezer kilométerre otthonától, messze a civilizációtól, egy 150 kilós arapaimát fogott Dél-Amerikában, az esőerdő kellős közepén.
Megírtuk, azt is, hogy éhes piranhák támadták meg a csapatot a túra során. Most pedig újabb részletek derültek ki, ugyanis megjelent Döme Gábor rendhagyó útinaplója a Blikkben.
2022. február 09.
Egy hosszú, több átszállásos út után végre a Föld tüdeje felett repülök egy kisgéppel. Alattam Guyana sűrű dzsungele terül el. A túravezetőmtől megtudom, hogy az országban mindössze 800 ezren élnek, így errefelé az esőerdők 90 százaléka érintetlen. Két óra és végre leszállunk. Itt állhatok a gyermekkori álmom helyszínén. Szó szerint véget ér az utunk az esőerdő lábánál, így egyetlen közlekedési eszközünk maradt, egy motoros csónak. Elindulunk felfelé a folyón, hogy elérjük a dzsungel azon részét, ahol a civilizáció utolsó nyoma áll. A kempingben puritánok a körülmények, de a helyiek ennek ellenére meleg étellel várták csapatunkat. Alig tudok enni az izgatottságtól. Itt, az okostelefonoktól távol, a sértetlen vadvízi rengetegben talán megpillanthatom a környék urát, az arapaima halat.
2022. február 10.
Az Isten háta mögött vagyunk a csapatommal. Egy operatőr, egy túravezető, két segítő és én. Egy újabb három órás úton vagyunk túl. Csak a legszükségesebb holmikat hozhattuk magunkkal: öt darab tábori ágy, egy ponyva és minimális élelmiszer. Az éjszakai táborhelyünket a folyó közepén, egy homokszigeten állítottuk fel. Azt mondják a segítőink, ezen a helyen a legkisebb az esélye annak, hogy megtámadnak minket a vadállatok. Most először érzem, hogy lehetséges áldozat vagyok. A dzsungelben kajmánok, jaguárok, kígyók rejtőznek. Az egyik segítőnk fiát épp az érkezésünk előtt egy héttel marta meg egy mérges kígyó. Tíz percen múlt az élete, az elsősegélynyújtó pont ugyanis a táborhelytől három órára van. Szinte repültek a folyón, hogy a gyermek túlélje a támadást. Megfogalmazódik bennem, hogy akár meg is halhatok?
A rossz gondolatokat gyorsan elhessegetem, mert indulunk tovább arapaimákat keresni. Ez a halfajta az Essequibo-folyó csendesebb mellékágaiban érzi jól magát. Hiába tudják a segítők, mely részeket kedvelik, hatalmas a nagy a bejárandó terület. Hogyan fogjuk őket megtalálni és megfogni? Mivel nagy úszóhólyagja tüdőszerű szervvé fejlődött, 15-20 percenként felúszik a víz felszínére. Akkor lesz esélyünk elkapni. Miközben ezen gondolkodom, hirtelen megpillantunk egyet. A levegő megfagyott. Motor azonnal lekapcsol, még egy falevélhez se érhetünk hozzá az evezőinkkel. Ha megijesztjük, a víz felrobban és elmenekül. Már dobótávolságban van. Az adrenalin tombol bennem, a szívem a torkomban dobog. Rádobok és várok. De meddig? Egy perc is örökkévalóságnak tűnik. Követem a segítők instrukcióit, de mindent elrontottam... Elment a nagy fogás!
Nem csüggedünk, megyünk tovább egy másik mellékágba. Szerencsém van, ismét megpillantunk egy óriást. Újra dobok, várok és igen, most a megfelelő pillanatban emelem a botot. Színtiszta őserőt érzek. Test a test elleni küzdelem alakul ki közöttünk, de végül én győzök. Miközben próbáljuk lefotózni, érzem, hogy a hal feje olyan kemény, mint a beton. Könnyedén eltörhetné bármelyik csontomat. Félek, de nem adom fel. A sors kegyes velem és további két példányt sikerül megfognunk.
2022. február 11.
Hosszú éjszakám volt, egy percet sem aludtam a folyó közepén felállított táborhelyen. Este halat sütöttünk, amit egy helyi kajmán is megérzett. Egyenesen a szemembe nézett. Gyorsan biztonságos helyet kerestem, így nem történt baj. Másnap a keresés folytatódik. Reggel még nem is sejtettem, hogy a mai napon életem fogását tartom majd a kezemben. Egy legalább 150 kilós arapaimát. A királyt. Lehet, hogy világrekordot fogtam, de ahhoz, hogy ezt megállapítsák, el kellene szállítani egy ellenőrző pontra. Ilyenről szó sem lehet. Az arapaimát tilos partra vinni, csak a sekély partszéli vízbe húzzuk ki egy fotó erejéig. Pár percig még csodálom. Teste méretei egy kisebb csónakéhoz hasonlóak, a feje pedig akkora, mint egy dézsa. Gyönyörű.
2022. február 15.
A négy további horgásznapunkat harcsák és más, helyi gyakorta veszélyes halak megfogására szenteltük. Az már végképp mindennek a teteje volt, hogy az utolsó fogásunk harcsa helyett egy arapaima volt. Teljesen véletlenül, szokatlan területen fogtuk meg a nőstény példányt, ami majdnem felborította a csónakunkat. Többször is megmutatta magát, mire sikerült becserkészni. Termetes lány volt, több mint 100 kiló feletti. Érintetlen, hibátlan, tökéletes befejezése az utunknak.
Ördögharcsára és aranymárnára pályázik Döme Gábor legújabb túráján. Tudd meg, hová utazik IDE KATTINTVA!
Hatalmas kakashalat fogott Döme Gábor Costa Ricában. Nézd meg a fotót IDE KLIKKELVE!
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: Döme Gábor FB-oldala)
